A szépségszalonban, amíg a hölgyek külsejük átalakítására várnak, némi feszültség érezhető a levegőben. Akadnak olyanok, akik leginkább zavarban vannak és csendesen várnak a fodrászra, a sminkesre és Márkra. Ilyen Bakonyi Hedvig is. Ez a magas, formás asszony, aki egyáltalán nincs tudatában, milyen elbűvölő.

Hedvig, hajad, sminked már kész, látszik, hogy ragaszkodtál a természetes stílushoz.  Ez áll közel hozzád?

Igen, sőt, még ezt is nehezen viselem, a hétköznapokban egyáltalán nem sminkelem magam. Szeretem a kényelmet, és ez dominál az öltözködésemben is, őszintén a farmer-póló összeállítást kedvelem a legjobban. A munkámban is ez a praktikus, akkor tudok jól dolgozni, ha ilyen ruha van rajtam.

Mivel foglalkozol, hogyan telnek a napjaid?

Online bevásárlási asszisztens vagyok, tulajdonképpen csomagokat készítek össze. Régebben pultosként dolgoztam, de az fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő volt, ezért kellett váltanom. Ez a mostani elfoglaltságom részmunkaidős,  reggel négy órakor kelek, hat órát dolgozom, és viszonylag hamar hazaérek. Így jut időm magamra, ki tudok kapcsolni, figyelhetek a lelki egyensúlyomra is.

Úgy hangzik, tudatosan ügyelsz az érzelmi harmóniádra.

Az évek során meg kellett tanulnom, hogy ilyen téren sem hanyagolhatom el magam. Ahogy más egészségügyi problémáimat, így a lelki gondjaimat is kezelni kell. Nyolc évvel ezelőtt pánikbetegségem alakult ki: eleinte egy-egy szívdobogós, remegős roham jelentkezett, abban a pillanatban azt hittem, hogy meghalok. Ez fokozatosan súlyosbodott, a végén már az utcára sem mertem kimenni, felöltöztem, de az ajtóból vissza kellett fordulnom, le kellett feküdnöm. Mikor már tarthatatlanná vált  a helyzet, elmentem a neurológiára, ahol egy nagyon kedves doktornővel találkoztam. Két évig szedtem az általa felírt gyógyszert, majd lassan, fokozatosan elhagyhattam, miközben terápiára jártam. Mára elmondhatom, hogy megszűntek az ilyen jellegű panaszaim. Ez idő alatt sokat változtam, tanultam.

Mit tanultál meg ebben az  időszakban?

Ez a folyamat egy szemléletváltás. Én alapvetően pesszimista ember voltam, talán a neveltetésemnek köszönhetően. Meg is tudtam magyarázni a férjemnek, hogy azért várom mindig a rosszat, mert arra előre felkészülök, és csak kellemes csalódás ér, ha mégsem következik be. De ez önámítás, inkább csak előre idegeskedtem mindenen, és a negatívra koncentráltam. Azóta próbálok pozitívan gondolkodni, egyszerűen mindennek a jó oldalát nézem. Örülök, ha süt a nap, ha pedig esik az eső, egyszerűen fogom az esernyőmet, és arra gondolok, hogy kit érdekel, egyszer úgyis eláll.

Említettél egyéb egészségügyi problémát is. Milyen betegséggel küzdesz?

Hat éve súlyos ekcémával küzdök, de vannak jobb időszakok, amikor nem annyira zavaróak a tüneteim, azonban vannak rosszabbak is, ami eléggé megnehezíti a hétköznapjaimat. Néha annyira kiszárad a kezem, hogy szinte fogni sem tudok. Sajnos arra sem sikerült még rájönni, hogy pontosan mi okozza, étel, vegyszer, stressz – ezek mind befolyásoló tényezők. Szteroidos kenőcsökkel és folyamatos hidratálással enyhítem a tüneteket, illetve mosogatáshoz, takarításhoz gumikesztyűt viselek. Akkor a legnehezebb ezt elfogadni, amikor éppen abban gátol, amit nagyon szeretek csinálni, ami kikapcsolna, megnyugtatna. Ez keményebb dió, egyelőre úgy tűnik, az ekcémából nem tudok úgy kigyógyulni, mint a pánikbetegségből.

Mi ez a tevékenység?

Nagyon szeretek kreatívkodni, kicsit olyan a szobám, mint egy raktár. Fadarabkák, félkész polcok, rongybabák, állatkák hevernek szanaszét, ha csak öt percem van, horgolok egy kis virágot. Ha felteszem az ebédet, amíg megfő, festegetek valamit. Igazán boldog lennék, ha nyithatnék egy kis üzletet, ahol a kézműves portékáimat árulhatom, de ez egyelőre csak álom. Lányom, Réka – úgy tűnik – örökölte ilyen irányú érdeklődésemet, művészeti iskolába járt. Én is sokat tanulok a gyerekemtől, nem egyszer elmondta már, hogy amióta a jóra igyekszem koncentrálni, sokkal fiatalosabbnak lát, mint előtte. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekek  büszkék tudjanak lenni a szüleikre, hogy ne csak a gondokat, a problémákat lássák bennünk, hanem a biztonságot, a tenniakarást, az erőt. Mert jó mintát csak akkaor tudunk adni, ha mi magunk is szembe nézünk a gondjainkkal és a megoldást keressük.