Három barátnő: Nosztalgia egy békebeli vendéglőben

Három barátnő: Nosztalgia egy békebeli vendéglőben

Az idő lassan őszre fordul, a barátnők is elfoglaltak, így nehezen hozzák össze szokásos találkozójukat. Móni és Bálint szerelme egyre ígéretesebb, Melinda pedig szintén megtalálta párját Tamás személyében. A mozgalmas nyár után sem pihennek a barátnők, tele vannak tervekkel, és hajtja őket a megújítás, a megújulás élménye. Borika az egyetlen, aki élvezi kertjének nyugalmát, és az édes semmittevést.

Nagyon nehezen tudtunk időpontot egyeztetni a lányokkal, mert Móni kihasználva a kellemes őszi meleget még kifestetett a házában pár helyiséget, Melinda pedig folyton rohan, ügyeket intéz, a szépségszalont bővíti. Egyedül nekem nincs halaszthatatlan dolgom, mozgalmas volt a nyár, igyekszem semmit sem betervezni. Ettől függetlenül nem maradhat ki a havonta esedékes találkozó, így Melinda szalonjához közeli kis étterembe beszéltünk meg egy ebéddel összekötött csevegést.

Amikor az autóval leparkoltam egy kis mellékutcába, már látszott, hogy kellemes, zöldövezeti helyen van a vendéglő. Útközben megcsodáltam a villaépületeket, melyeken látszott, hogy a felújítás során igyekeztek megtartani a régi kor emlékeit, építészeti remekeit. A vaskapu feletti boltíven megláttam a klasszikus táblára cirkalmas betűvel írt étterem nevét, és olyan érzésem volt, mint egy időutazónak. Az árnyas lugas alatt abroszokkal terített asztalok sorakoztak, de üres volt a kinti rész, talán az október eleji hűvös idő elijesztette az idelátogatókat. A helyiségbe lépve sem csalódtam, mert az a látvány fogadott, amit kint is megtapasztaltam, a régimódi berendezések még jobban visszaadták a századfordulós hangulatot.

Három barátnő: Nosztalgia egy békebeli vendéglőben

Az ablaknál megláttam a lányokat, akik már vidáman teázgattak. A kölcsönös üdvözlés után én is rendeltem egy gyümölcslevet. „Meg vagyok döbbenve Melinda” – mondtam elismerően. „Nem is gondoltam, hogy te ilyen fantasztikus, kincset érő helyeket ismersz. Mintha egy Kabos-filmbe csöppentem volna.”
„Imádom az ilyen hangulatos vendéglőket” – mosolygott Melinda. „Én is odavagyok a hasonló helyekért, főképp nyáron kiülni este a kerthelyiségekbe, maga a tömény romantika” – csatlakozott Móni. „Mellesleg Melindából én sem néztem ki” – kacsintott.

Belemélyedtünk az étlap kínálta ajánlatokba, azután a türelmesen várakozó pincérnek felsoroltuk a rendelést. Ő is olyan volt, mintha a régi békebeli időkből maradt volna itt.

„Hogyhogy ennyi munkád van most?” – néztem kérdőn Melindára. „Kibővítem a szalont, új gépeket vásároltam, és szeretnék mindennel végezni, amíg nem jön a tél. Ráadásul a hideg évszakban többen is jönnek szaunázni, szoláriumba, de a kozmetikába is. Rengeteg dolgot kell intézni egy felújítás, bővítés alatt. Tamás is sokat segít, de inkább azért, hogy legyen rá is időm” – mondta kacéran.

„Ne is mondd, nekem a lakásfestés is kész rémálom. Azt hittem egyszerű és gyors lesz, de amikor elkezdtük a bútorokat eltolni, szétszedni, akkor jöttem rá, hogy ez bizony sok idő és munka. A nappalit is kifestettem, most a hálószobák következnek. Mindent tisztára kell mosni. Azon csodálkoztam, hogy állandóan takarítok, igyekszem rendet tartani, mégis olyan mintha semmit sem csináltam volna. Le kell mosni, tisztítani mindent” – legyintett.

„Ezt legalább imádod, úgyhogy nem hisszük el, hogy panaszkodsz” – mondtam nevetve. „No meg gondolj bele, hogy utána évekig nem kell ezzel foglalkoznod.”

„Azért is fontos most ez a tisztasági festés, mert végül is úgy döntöttünk, hogy Bálint beköltözik hozzánk, így saját ízlésére is alakíthatjuk a színeket és a berendezéseket. Bár ő azt mondta, neki úgy jó, ahogy én szeretem. Sok időt tölt nálunk, és nagyon jól működik a kapcsolatunk. A munkahelyen sem tudtuk már titokban tartani, de szerencsére a kollégák a fogászaton jól fogadták, sőt gratuláltak nekünk. Egy-két kolléganőnél vettem csak észre a féltékeny pillantásokat és a megjegyzéseket, de ezek nem érdekelnek” – legyintett.

„A lányod is elfogadta?” – kortyolt a teájába Melinda. „Persze, Barbara egy tündér, és bár a tini korszakát éli, kevés probléma van vele. Bálinttal elejétől kezdve megértik egymást, még Robival is jóban van. Néha összefutnak, amikor jön a lányunkért. Egyébként az ex-férjemnek is újabb barátnője van, alig merte elmondani. Megnyugtattam, hogy örülök, ha boldog, nem kell titkolóznia.”

„Igen, furcsa a válások után a házastársaknak, hogy miként osszák meg érzelmi életüket, a változásokat. Még mindig azt hiszik, hogy fájdalmat okoznak ezzel a volt párjuknak, pedig az a normális, ha a lezárt kapcsolatok után mindenki újra megtalálja a boldogságot” – bólogattam.

Merengésemből a pincér érkezése zökkentett ki, aki udvariasan megigazgatta a poharainkat, és elénk rakta az ételeket. „Ezek remekül néznek ki” – bólintott Melinda, majd mindannyian nekiálltunk az ebédnek.
„Novemberbe tervezzük Lacimmal, hogy elutazunk valahová pár napra, már alig várom” – mondtam két falat között. „Juditék Spanyolországban voltak nászúton, csodálatos fotókat és videókat mutattak, talán mi is ellátogatunk Barcelonába. Most már annyira olcsón lehet repülőjegyet venni, hogy sokszor kevesebbe kerül, mint egy belföldi utazás.”

„Valóban! Mi decemberben fogunk csak elutazni, tervezünk egy télből a nyárba kiruccanást. Nem szeretem a hideget, nekem ezek az utak mindig feltöltődést és pihenést jelentenek. Majd összeegyeztetjük az időpontot Klaudia téli szünetével, ő is kedveli az egzotikus országokat” – mesélt terveiről Melinda.

Három barátnő: Nosztalgia egy békebeli vendéglőben

Közben elfogyasztottuk az ételeket, Móni jóllakottan dőlt hátra. „Még igyunk egy kávét, de utána nekem sajnos indulnom kell.”  Melinda is a telefonjára pillantott, és látszott, hogy neki is dolga van.

„Remélem legközelebb több időnk lesz, majd kitalálunk valami jó kis programot. Én nagyon hálás vagyok Melinda, ezért az élményért és ételért, hogy elhívtál ide minket.” „Ráadásul én fizetem most a számlát is, meghívtalak benneteket, és nincs vita” – intette oda határozottan a pincért.

Kifelé jövet még körülnéztem az étteremben, megbámultam a régmúlt emlékeket őrző fekete-fehér fotókat a falon. A kerthelyiség nyáron hűst adó lombjain a levelek már kezdtek hullani, visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz. Elbúcsúztunk a kovácsoltvas kapunál, és nosztalgikus hangulatban indultam el a zajos városon át az én nyugalmas kertvárosi otthonomba.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek