Három barátnő: Kirándulás a Nyulak szigetére

Három barátnő: Kirándulás a Nyulak szigetére

A húsvéti ünnepek után a barátnők a Margit-szigetet látogatják meg, ahol a kirándulás alkalmával természetesen folytatják történeteiket. Május a szerelem hónapja, Melinda és Móni új párjaiknál megtalálták ezt az érzést. Borika örül barátnői boldogságának, de az ő családjában is változás várható. Persze nem tervezi lecserélni férjét, mert neki mindig is Laci lesz az igazi… (A cikk a májusi Patika Tükörben jelent meg.)

Élvezem a korán jött napsütést és a meleget, bár a szeszélyes évszaknak köszönhetően sokszor fordult hűvösebbre az idő. A lányokkal megbeszéltük, hogy kilátogatunk a Margit-szigetre, ha szerencsénk lesz, kifogunk egy szép májusi napot, és piknikezünk a réten vagy a Duna-parton.

A sziget bejáratánál találkoztunk szombat délután, mindannyian sportos, kényelmes ruhában érkeztünk a megbeszélt időben. Mónin hátizsák, Melinda pedig egy táskát tartott a kezében, amikor megláttam őket a korlátnak támaszkodva. „Gyönyörű napunk van!” – kiáltottam nekik már messziről.  „Nekem már melegem is van, induljunk el. Menjünk a nagy rétre!” – intézkedett rögtön Móni.

Elindultunk a sziget belseje felé, megálltuk kicsit a boltíves, oszlopokkal díszített Casino előtt. „Ezt is szépen felújították, végre a régi pompájában láthatjuk” – ámuldozott Melinda. „Engem inkább az uszoda hoz lázba. Szívesen tennék egy-két kört valamelyik medencében” – vágta rá azonnal Móni.

„Azt most kihagyjuk, de javaslom a nagy réten horgonyozzunk le, és később nézzünk még szét a szigeten. Van itt elég látnivaló!” – invitáltam a lányokat. Megszaporáztam a lépteimet, hogy ne ragadjunk le minden fánál, jó lenne minél előbb elérni a pihenőhelyet.

A rétre érve leterítettem a plédet, levetettem a cipőmet és kényelmesen elhelyezkedtem. Móni is rögtön lehuppant, de Melinda tétovázott. „Remélem nincsenek hangyák, ki nem állhatom őket.” Végül levette a szabadidő felsőjét és arra ült le. Maga elé húzta a táskáját, amiből a jégakkuk alól előkerültek a kis dobozkák, benne már látványra is ínycsiklandozó finomságokkal.

„Melinda, te elkényeztetsz bennünket” – mondta a legkedvesebb hangján Móni. „Bizony, és nem csak finom, de egészséges is az amit hoztam, ahogy tőlem megszoktátok” – pattintotta le az egyik doboz fedelét, „Van itt snidlinges-lazacos szendvicskrém, aszalt paradicsomos-kakukkfüves tonhal, avokádó- és padlizsánkrém, zöldsaláta és teljes kiőrlésű, magos kenyér is. Szerintem kóstoljátok végig, érdemes” – mondta büszkén.

Három barátnő: Kirándulás a Nyulak szigetére

„Italként bodzás limonádét hoztam, és friss narancslevet” – vettem én is elő az üvegeket a hátizsákomból. „Mivel nekem jutott a desszert, ezért azt majd a végén meglepetésként mutatom meg” – nézett ránk Móni huncut mosollyal a szája szélén.

Nekiálltunk a Melinda által készített finomságokat végigkóstolni. „Annyira szerencsém van, hogy Klaudia is kedveli a reformételeket, így nem kell külön főznöm neki, sőt Tamás is egyre szívesebben válogat már az étteremben is az egészségesebb ajánlatok között. A húsvétunk is nagyon jól sikerült, végül kettesben utaznunk el a Bledi-tóhoz és fantasztikusan éreztük magunkat. Azt hiszem, egyre erősebb a kapcsolatunk. Most bebizonyosodott, hogy utazni is remekül tudunk együtt. Nem volt probléma a kirándulás, séta, pihenés összehangolása. Mintha mindketten ugyanarra vágynánk” – látszott rajta, hogy már az emlékek hatására is mennyire boldog.

„Nocsak, szerelem van a levegőben” ‒ ingatta a fejét Móni. „Nos, én sem panaszkodhatok ezügyben, bár ezt már gondolom sejtettétek. Bálinttal annyira egymásba estünk, hogy végre Robival is megbeszéltem. Őszintén megmondom, nem nagyon csodálkozott” – nézett ránk, várva bejelentésének hatását. „Na, végre!” – mondtam megkönnyebbülve. „Nem árt tiszta helyzetet teremteni, mindenkinek így a jó.”

„Mindennek megvan az ideje, ennek most jött el” – húzta el a száját Móni. „Valóban ezt már nem lehetett tovább halasztgatni. Robival meg is beszéltük, hogy elválunk, de még a részletek tisztázása hátravan. A gyerekekkel is meg kell beszélni a dolgot, és attól még nagyon félek, hogyan reagálnak rá. Bár Barbi észrevette rajtam a változásokat, sokszor meg is jegyezte, hogy sokkal jobban nézek ki, felszabadultabb és vidámabb vagyok. Ehhez van egy jópofa történetem is. Múltkor meséltem, hogy szemorvoshoz kellett mennem. Kivizsgáltak és kaptam új szemüveget, aztán elhatároztam, hogy kipróbálom a kontaktlencsét, de nem szóltam a családnak. Barbi egyik nap gyanúsan nézett rám és megjegyezte: a szerelem vagy a bogyók, amiket szedsz adták vissza a látásodat? Ezen jót nevettünk, persze elárultam neki, hogy mi az ok.”

„Örülök, hogy ilyen jól alakulnak a párkapcsolataitok” – mondtam őszinte lelkesedéssel. „Nálunk is nagy hír van, Judit lányom nyár végén vagy ősszel férjhez megy. Bejelentették a párjával Attilával, hogy minél előbb össze akarnak házasodni, mert gyereket szeretnének. Tudtuk, hogy jó a kapcsolatuk, de valahogy nem gondoltunk arra, hogy ebből házasság lesz, legalábbis nem ilyen hirtelen. De azért Lacival nagyon örültünk a hírnek, mert Imre viszont egyre boldogtalanabb, egyszerűen nem tudja magát túltenni a válásán. Hiába mondom neki, hogy próbáljon meg keresni valakit, csak legyint. Hol keressen? Nem jár sehova, a munkahelye tabu. Próbálta az internetes társkeresést, de azt mondja, hogy kész csődtömegek vannak ott, neki nincs türelme ehhez az ismerkedéshez.”

„Valóban nagyon nehéz 35-40 évesen az ismerkedés” – csatlakozott a problémához Melinda. „Régen mennyivel egyszerűbben lehetett párt találni. De te Borika erről többet tudnál mesélni” – dobta vissza a labdát.

Három barátnő: Kirándulás a Nyulak szigetére

„Valóban voltak klubok, presszók, ahol kulturáltan szórakozva lehetett ismerkedni. Ma már nincsenek ilyenek. Látom a tévében, hallom a híradásokból, hogy az alkohol és a drog ma már a legtöbb helyen alap a szórakozóhelyeken. Milyen ismerkedés indulhat úgy, ha mesterségesen generált mámorban úsznak a fiatalok? Ezeknek a kapcsolatoknak nincs tartós alapja” – szomorodtam el.

„Azért még vannak helyek, ahol lehet ismerkedni, és szerintem a munkahely sem tabu” – indult ki saját tapasztalatából Móni. „Bár nekem szerencsém volt. De ez nagyon jó hír, hogy Juditod férjhez megy, úgy tűnik, akkor ők már komolyan együtt gondolják a jövőjüket. Ráadásul egy esküvő mindig jó buli, hatalmasat lehet mulatni és táncolni. Majd téged is jól megforgat Laci” – kacagott fel.

„Még nem tudjuk, hogy hol tartják az esküvőt, de majd mi is felajánljuk azért a házat, kertet, ha esetleg nyár végére sikerül időpontot kapniuk. Biztos, hogy mi is ropni fogjuk a táncot, de azért már csak óvatosan a mi korunkban, mert az ízületek, mozgásszervek bizony már nem a régiek. Bár igyekszünk vigyázni, de azért már egyre többször érzek fájdalmat bizonyos mozdulatoknál. A kertben is figyelnem kell a lehajolásnál, hirtelen mozdulatoknál, mert elég kellemetlen tud lenni egy-egy izomfájdalom vagy görcs.”

Belekortyoltunk a hűs limonádéba, ami nagyon jó esett, mert melegen sütött a nap. Végre Móni is elővette a desszertet: saját maga által készített mindenmentes süteményeket. A plédre hátradőlve élveztük a bőrünket kellemesen bizsergető sugarakat, a réten pihenő emberek halk morajlását.

„Szerintem kerekedjünk fel és nézzünk körül” – javasolta egy idő után Melinda, így összepakoltunk és elindultunk felfedezni a szigetet. A zenélőkút mindig lenyűgözött, most is térzene szólt a hangszórókból. Ellátogattunk a megújult japánkerthez, kicsit megpihentünk a kultúra ihlette piros-fekete fémpadokon. „Nekem régi vágyam egyszer ellátogatni Japánba” – sóhajtott fel Melinda. „Engem is mindig érdekelt és vonzott a keleti kultúra, bár soha nem jutottam el ilyen messzi országba” – válaszoltam. „Van valami titokzatos és megnyugtató itt is, pedig ez csak egy másolata a világuknak” – csatlakozott Móni.

„Nem is mondtad Borika! Sikerült húsvétkor Prágába utaznotok?” – jutott eszébe Melindának. „Tényleg elfelejtettem mesélni, hogy végül Pozsonyba mentünk kirándulni, és utána ellátogattunk a Schlosshof kastélyba, ahol vásár is volt. Lenyűgöző volt mindkét hely, a pozsonyi várban sétáltunk a barokk kertben, és a városban is szétnéztünk. Az idegenvezető nagyon sok és érdekes történetet mesélt, sok olyan volt, ami nekem is újdonságnak számított, sőt a város és az ország jelenlegi helyzetéről is szót ejtett. Aztán átmentünk Ausztriába, és ott is végigvezettek minket a Savoyai herceg kastélyában. A tárlatvezetőtől szintén nagyon élvezetes előadást hallgattunk a történelemről és az arisztokrácia furcsa és megdöbbentő életéről. Hasznos és gyönyörű kirándulás volt, ajánlom nektek is.”

„Ez nagyon izgalmasan hangzik, bár én jártam már Kristóffal régebben Pozsonyban többször is, de egyetértek veled, hogy érdemes ellátogatni oda.”

Három barátnő: Kirándulás a Nyulak szigetére

Elindultunk a sétányon, megcsodáltuk a víztornyot, és a szabadtéri színpad mellett elmentünk a premontrei kápolnáig. Ezután végigmentünk a rózsakert hangulatos sétányán, majd a vadaspark felé folytattuk az utunkat.

Megnéztük a dámszarvast, a mezei nyulakat, a vízimadarakat. A pónilovak istállójában jót nevettünk, amikor az egyik hosszan és hangosan felhorkantott, mire Móni megjegyezte: „Mintha Robit hallanám éjszaka! Már évek óta szenvedek a horkolásától, ráadásul néha ugyanígy, mint ez a paci, vagy talán még hangosabban fel is horkant, amitől felijedek, és sokszor nem is tudok visszaaludni.”

„Ez a probléma is megoldódik a szakításotokkal, a válással. Bálint nem horkol?” – nézett rá cinkos tekintettel Melinda. „Jó kör volt” – nevetett fel hangosan Móni. „Rá is kérdezhettél volna az intim részletekre. Akkor tudjátok meg, hogy Bálinttal minden rendben, mindenféle szempontból. Ja! És nem horkol” – mondta nagy büszkén.

Lassan elindultunk a kijárat felé, még megálltunk a zenélő szökőkútnál. „Azt hallottam, hogy este csodálatos a lézer show és a zene, egyszer meg kellene nézni kivilágítva” – néztem kérdőn a lányokra. „Mindenki hozza a partnerét, és rendezünk egy közös találkozót” – mondtam félig viccesen, de Melinda lecsapott az ötletre. „Nem is butaság! Ha stabilizálódik mindkettőnk kapcsolata, akkor kellene rendezni egy bulit, ahol a férfiakat is bemutatjuk egymásnak. Legalább tudjuk, hogy kikről is beszélgetünk hónapról hónapra. A férjeinket is ismerted Borika, ideje majd megismerkedned az új párjainkkal is.” „Részemről rendben!” – hagytam helyben az ötletet.

Közben kiértünk a szigetről, a rakparton még sokan ültek, beszélgettek. Felszálltunk a villamosra, és elindultunk az autóink felé. A búcsúzás után hazafelé azon gondolkodtam, hogy milyen érzés lesz Melinda és Móni új párját megismerni. Nekem valahogy mindig Robi és Kristóf tartozott a két barátnőmhöz, de tudom, hogy ezt a helyzetet is el kell fogadnom. Ez az ő választásuk. Volt bátorságuk kilépni a már nem működő kapcsolatokból és új életet kezdeni egy másik férfival, és én ezt tiszteletben tartom, sőt! Igazából örülni is tudok a döntéseiknek.

De az a fontos, hogy én már nem változtatok, hiszen Lacival letisztult, már-már idilli a kapcsolatunk, sok évet lehúztunk együtt jóban-rosszban. Ezektől a gondolatoktól furcsa bizsergető érzés költözött a szívembe, alig vártam, hogy hazaérjek és átölelhessem őt. Biztos szentimentálisnak fog tartani, de sebaj!

Az előző részt itt találja!

 

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek