Három barátnő: Gyümölcsleves és spagetti Móni-módra

Három barátnő: Gyümölcsleves és spagetti Móni-módra

A szeszélyes májusi időjárás után szinte elviselhetetlen hőséget hoztak a nyári hónapok. A barátnők viszont emiatt nem hagyják ki a találkozójukat, hiszen zajlik az élet, van mit megosztaniuk egymással. Borika most lázasan készül lánya esküvőjére, és kiderül az is, hogy rendeződik-e Móni házassága, illetve alakul-e Melinda és Kristóf románca.

Iszonyú meleg volt, amikor beszálltam az autóba, rögtön a klímakapcsoló után nyúltam, pedig nem igazán szeretem. Nehéz volt egyeztetni a barátnőimmel a találkozót, mert mindegyikőjük a nyaralást tervezi, így jól jött Móni ötlete, hogy most őt látogassuk meg.  Mindig is motoszkált bennem a kíváncsiság, hogy vajon egy ilyen klasszikus háziasszony milyen környezetben él. Mivel sokat mesélt arról, hogy szereti a rendet, és mennyit dolgozik a házban, a kertben, itt volt az ideje, hogy mindezt a saját szememmel is lássam.

Alig 50 perces kocsikázás után le is parkoltam a ház előtt. Szerencsére ilyenkor a nyári hónapokban szinte kiürül a város, így „zöldhullámot” elkapva jöhettem át a felforrósodott betondzsungelen.

A kertvárosi részben üdébb és hűvösebb volt a levegő, az autóból kiszállva feltűnt, hogy a ház mögött egy kis erdő húzódik. Máris irigykedtem, pedig mi is zöldövezetben lakunk, de ez a fákkal szegélyezett ház egy erdei mézeskalács házikóra emlékeztetett.

A kapuhoz érve két vizsla futott örömmel felém. Magamban nevettem, hogy ezek is olyanok, hogy a betörőnek megfőzik a kávét, csak valaki foglalkozzon velük.

Csöngetésemre Móni laza nyári ruhában, széles mosollyal jött felém. „Üdv Borika a birodalmamban” – tárta nagyra a kaput. „Melinda már megérkezett, épp hűsítőt iszunk a konyhában” – invitált be.

Három barátnő: Gyümölcsleves és spagetti Móni-módra

A szépen gondozott, virágokkal övezett udvaron apró kövekkel kirakott úton értünk a ház bejáratához. Belépve kellemes hűs fogadott. „A légkondit már pár éve beszereltettük, mert hiába az erdő közelsége, mostanában úgy megbolondult az időjárás, hogy a trópusi melegek elviselhetetlenek” – kommentálta Móni. „Mi sem szeretjük a klímát, de nálunk is van, mert sokszor úgy felmelegednek a falak, hogy még éjszaka is elviselhetetlen a lakás hőmérséklete” – bólintottam.

A hatalmas konyhába érve megláttam Melindát, aki rögtön leugrott a magasított székről és két hatalmas puszit adott. „A legjobb helyet választottuk a mai csevegéshez. Itt aztán minden van, én már nagyjából körülnéztem, és beleszerettem a vizslákba is. Móni tényleg annyira pedáns, szép rendet tart, hogy Margitka, a bejárónőm is tanulhatna tőle.”

Móni kinyitotta a kétajtós, amerikai típusú hűtőt, ahol ásványvizek, üdítők és egyéb italok sorakoztak, de engem inkább az a kancsó érdekelt, amiben citromok voltak és az ital tetején  mentalevél úszott. „Ne is kérdezd, mit iszok, abból kérek!” – mutattam a csábító italra. „Azt direkt nektek készítettem, a múltkori kirándulásunk szerzeményéből, házi bodzaszörpből készült, zöld citrommal és mentával.” Kitöltötte az italokat, és átmentünk a nappaliba, ahol a redőnyök félig lehúzva védték a tűző naptól a helyiséget.

„Én haza sem megyek pár napig, beszállásolom magam hozzád” – mondtam látszólagos komolysággal. „Hova tetted a családtagokat?” „Barbara egy barátnőjénél van, és – ez az első hírem – Robi elköltözött. Mióta megbeszéltük, hogy elválunk és ezt a tényt a gyerekeknek is elmondtuk, furcsa volt, hogy mégis egy háztartásban éljük a mindennapjainkat. Kibérelt egy kisebb lakást a munkahelyéhez közel, és meg is egyeztünk pár dologban, hogy miben segít nekem anyagilag a ház fenntartásában. Aztán majd kitaláljuk, hogyan tovább. Egyébként találkozott Barbi is Bálinttal, az első percekben érződött a feszültség, de aztán nagyon hamar feloldódott a lányomban az ellenállás, és már együtt versenyautóztak az Xbox játékkal.”

„Ez valóban nagyszerű hír, ezek szerint minden simán alakul” – bólintott Melinda. „Gondoltad volna egy évvel ezelőtt, hogy így alakulnak a dolgok?” „Hát, biztos nagyot nevettem volna, ha bárki ezt mondja nekem” – ismerte el Móni, majd kényelmesen felpakolta lábait a kanapéra. „Ettől a melegtől mindig fájnak a lábaim, bár a rendelőben is sokat kell állni, de ha jön a hőség, jobban megérzem” – nyomogatta végig a vádliját.

„Nekem szerencsére semmi bajom, sőt egyre jobban érzem magam a bőrömben” – kortyolt bele elégedetten Melinda az italába. „Kristóffal már-már idillinek mondható a kapcsolatunk, egyre jobban megismerjük egymást, és már ösztönösen kezdjük érteni egymás gondolatait, mozdulatait. Egy új kapcsolat az valahogy mindig felüdülés abból a szempontból, hogy ismét felfedezhetek új dolgokat, és nemcsak a szerelmemről, de önmagamról is tanulhatok. Voltunk 5 napos nyaraláson az olaszországi Bariban, és ott is kiderült, hogy mennyire lelkesedni tudunk ugyanazokért a különleges helyekért és a kultúráért. Hasonló ételt rendeltünk az éttermekben, a svédasztalos vacsoráknál összenézve nevettünk, hogy hasonló finomságokat pakoltunk a tányérokra. Mutatok pár fotót a telefonon, és majd küldök át nektek e-mailben is” – kapta fel a mobilját, majd köré gyűlve ámulva néztük a gyönyörű fényképeket.

„Ez tényleg lélegzetelállítóan csodálatos hely” – sóhajtott fel Móni. „El tudnám képzelni, hogy Bálinttal mi is eltöltsünk itt pár napot.” „Megadom az utazási iroda címét, hidd el, valóban elérhető áron lehet már eljutni ezekre a helyekre, maximum nem a főszezonban mentek, ősszel is gyönyörű ez az ország” – ígérte meg a segítséget Melinda.

„Nekünk egyelőre kimarad idén nyáron az utazás, mert Juditéknak sikerült augusztus végére időpontot kapni az anyakönyvezetőnél, és úgy döntött a család, hogy a lakodalmat a kertünkbe tartjuk meg. Van elég hely, és hatalmas a terasz is, ha netán eleredne az eső ” – számoltam be a legújabb hírről.

Három barátnő: Gyümölcsleves és spagetti Móni-módra

„Segítek neked szívesen a szervezésben” – csillant fel Melinda szeme. „Van egy rendezvényszervező barátnőm, tőle is kérhetünk tanácsokat.” „Azt megköszönöm, mert először nagyon tetszett az ötlet, hogy nálunk tartsuk lakodalmat, de átgondolva elkezdtem aggódni, hogy vajon képes vagyok-e ekkora társaságnak olyan bulit rendezni, ahol minden rendben lesz. Leendő vejemnek, Attilának is nagy a családja, mi sem vagyunk kevesen, alaphangon 40-50 emberre számítunk.” „Akkor valóban szükséged van segítségre, hogy minden flottul menjen” – bólogatott Melinda. „A barátnőm jutányos áron segít majd, hidd el, megéri felfogadni ilyenkor valakit, aki olcsóbban, de jó minőségben tudja beszerezni az esküvőhöz szükséges kellékeket, és tudja, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni.”

„Tökéletesen igazad van, erre nem is gondoltam” – bólogattam. „A friss házasok másnap már mennek Spanyolországba nászútra, úgyhogy kicsit sűrűre tervezték a programot, de majd ott kipihenik magukat. Annyira várom már a napot, hogy lássam Juditot menyasszonyként, nemrég még nem is gondoltam, hogy egyszer eljön ez is! Emlékszem, amikor Imre nősült nem voltam ennyire izgatott, mivel ők fiatal koruk óta ismerték egymást, egyértelmű volt a házasság. Minden olyan automatikusan ment, de ebben a helyzetben most, hogy ilyen hirtelen elhatározásból született az ötlet, van ám izgalom.”

„Majd figyeld meg, nemsokára bejelentik az unokát is” – legyintett Móni. „Annak még jobban fogunk örülni, hiszen Imre lányait is imádjuk. Laci azért örülne egy fiú unokának, már mondta, hogy milyen jót lehetne focizni vele, és ha nagyobb lesz, megtanítja barkácsolni is a műhelyben.”

„Remélem megéheztetek, sok finomságot készítettem nektek” – pattant fel Móni, és elindult a konyha felé. A hűtőből sorban előkerülő üvegtálkákat az étkezőasztalra tette, barna kenyérszeleteket, és magos kifliket pakolva egy kosárba. „Ez csak az előétel, főképp Melinda kedvéért, padlizsán- és avokádókrém, illetve zöldsaláta-keverék kis joghurtos öntettel, friss kaporral” – sorolta, amikor helyet foglaltunk a nagy családi asztalnál.  „Már előre imádok mindent” – ragyogott fel Melinda szeme, majd a kóstolás után elismeréssel bólintott. „Ez a két krém olyan finom, hogy a receptet majd kérem szépen.”

Vissza kellett fogni magunkat, hogy ne lakjunk jól az előétellel. „Mostanában mi is már csak teljes kiőrlésű pékárut veszünk, én is imádom, mert nem olyan, mint régen. Emlékeimben sokáig ezek olyan fűrészpor ízű termékek voltak, de most puha és finom, és széles a választék is. A magosakat is szeretem, de attól félek, hogy bemegy a műfogsorom alá, így azt inkább nem eszek.” „Ha csak ez zavar, akkor erre vannak már jó megoldások! Hozzánk a rendelőbe is sokszor jönnek ezzel a problémával, de most már olyan fejlettek a fogászati lehetőségek, hogy mindenre van megoldásunk. Bálint is mondta múltkor, hogy sokat foglalkozik a továbbképzéssel, mert rohamtempóban jönnek a technikai és fejlesztési újdonságok, amikről egy jó fogorvosnak tudnia kell” – mondta szakértő hangon Móni.

Összeszedte az előétel maradványait, kisebb mélytányérokat tett elénk, és a hűtőből egy tál gyümölcslevest tett az asztalra. „A júniusi Patika Tükörben olvastam az alapreceptet. Sokféle finomságot tettem bele, remélem ízleni fog” – lelkendezett. Vissza kellett fognom magam, hogy ne szedjek egy harmadik tányérral is, annyira jól esett a behűtött leves.

Az utolsó meggyet kanalaztam ki, amikor már érkezett Móni a lapostányérokkal. „Készítettem zöldséges-tejszínes csirkét spagettivel. Mindenki szedjen magának!” – tette elénk a tálat.  „Én dugig vagyok – hüledezett Melinda ‒ de olyan jól néz ki, hogy egy kicsit azért szedek. Nagyon finom volt minden, csak kicsit aggódom, mert a tejszínes ételek mindig felfújnak, remélem most nem lesz baj.”

Három barátnő: Gyümölcsleves és spagetti Móni-módra

Amikor végeztünk a főétellel is, kiültünk a kertbe a fák alá kitett rattan fotelekbe, egy újabb limonádé kíséretében. A kutyák vidáman szaladgáltak körülöttünk, majd elterültek ők is a füvön. „El kell mondanom, hogy nem értem Robit, hogy adhatta fel ezt a kényelmet. Nagyszerűen főzöl, gyönyörű a házatok, nagyon kellemes ez a környezet.”

„Valószínűleg túl sokáig éltünk együtt ahhoz, ez már természetessé, megszokottá vált számára. Most, hogy elköltözött, biztos hiányzik majd neki sok minden, főképp, amikor rájön, hogy egyedül kell mindent megcsinálnia. De majd a barátnőjével megoldják ezt a problémát, ez már nem az én gondom” – mondta huncut mosollyal.

Pihegtünk még a fák árnyékában, egyikünknek sem volt kedve hazaindulni, bár szerencsére kicsit lehűlt a levegő. Végül én álltam fel elsőként, megköszönve a vendéglátást.

„Várjatok, rögtön jövök” – kiáltott fel Móni, majd berohant a házba. Nem sokkal később két szatyorral jött vissza, amiben műanyag dobozkák voltak. „Annyi kaja maradt, hogy mindenből tettem, vigyetek haza is, mert mi úgysem tudunk ennyit megenni.”

A kapunál elbúcsúztunk, és beszálltunk az autóba. Hazafelé azon elmélkedtem, vajon az emberek sokszor miért nem becsülik meg azokat a dolgokat, amiket erőfeszítések és sok munka árán végül megszereznek. Ha Robi nem kezd kifelé kacsingatni a házasságból, akkor életük végéig élvezhették volna, amit sok évtized alatt összegyűjtöttek. Az érem másik oldala viszont az, hogy most mindketten boldogok, új életet kezdtek, ebben is van izgalom, kihívás. A változás mindig jót hoz, főképp, ha már ellaposodott egy kapcsolat, vagy megszűnt a szeretet. Lacimmal ez utóbbi tart minket össze most már lassan 40 éve. Mi még mindig tudunk egymás iránt rajongani, és ez tényleg nagyszerű érzés.

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek