Ha többféle étel is kimarad az étrendből
Van, aki eszik húst, és van, aki nem. Van, aki iszik tejet, van, aki nem. Mindenki maga dönt róla. Kerüljön bármi is a tányérra, arra ügyelni kell(ene), hogy a mikrotápanyagok bevitele kiegyensúlyozott legyen. Vagyis, lehetőség szerint mindenféle ásványi anyag, vitamin és nyomelem legyen jelen kellő mennyiségben az ételeinkben és a szervezetünkben.
Ha a megfelelő bevitel élelmiszerekkel nem sikerül, akkor patikaszerekkel érdemes bevinni a szervezetbe azt, ami hiányzik.
Minél több mindent kizárunk az étrendből, annál nagyobb a hiányállapotok rizikója
Minél több megszorítást tartalmaz egy étrend, azaz minél többféle összetevőt nélkülöz, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy valamiféle hiányállapot legyen a következménye.
AKI NEM VAGY ALIG FOGYASZT HÚSOKAT, annál nagy eséllyel fordul elő a B12-vitamin hiánya. Aki szigorúan vegán étrendet folytat, hiába próbál változatosan táplálkozni, B12-vitaminból nem jut hozzá a szükséges mennyiséghez, mivel az gyakorlatilag csak állati eredetű élelmiszerekkel juttatható be a szervezetbe. A B12-vitamin hiányában vérszegénység és súlyos idegrendszeri károsodások alakulhatnak ki. Aki vegán/vegetáriánus étrendet folytat, annak javasolt gondoskodni a B12-vitamin pótlásáról, patikaszerekkel. B12-vitaminból felnőtteknek az ajánlott napi bevitel 2,5 mikrogramm.
AKINEK A TÁNYÉRJÁN RITKÁN SZEREPEL HAL, annál a többszörösen telítetlen, ómega-3 zsírsavak bevitele nagy eséllyel elmarad a kívánatostól. Miközben a szív- és érrendszer védelmében és az agyi funkciókban kulcsszerepet betöltő ómega-3 zsírsavak legfőbb forrásaként a tengeri halakat emlegetik, sokan megfeledkeznek arról, hogy a növényi magok és olajok némelyike is tartalmaz ómega-3 zsírsavakat. Gazdag ómega-3 forrásként említhető a dió, a chia mag, a lenmag és ezek olaja. Ha valaki tehát nem fogyaszt halat, az részben próbálhatja például diós fogásokkal ellensúlyozni ezt a táplálkozásbeli űrt.
AKINEK AZ ÉTRENDJÉBEN NEM VAGY ALIG SZEREPEL TEJ ÉS TEJTERMÉKEK, annál a kalcium-bevitel kritikus pontot jelent. A kalcium-hiánytól pedig csak egy lépés a csontokat érintő negatív következmények megjelenése. Igaz, hogy sok növény is gazdag forrása a kalciumnak (pl. spenót, mángold, rebarbara), azonban ez alig hasznosul a szervezetben. A növényekben a kalcium gyakran oxálsav vagy fitinsav kíséretében fordul elő, amivel a kalcium vízoldhatatlan komplexet képez. Más szóval, hiába jut be a szervezetbe, az nem képes a bélből felszívódni, biohasznosulni.
AKI KERÜLI A MAGVAKAT, annál több ásványi anyag és nyomelem is a szükségesnél kisebb mennyiségben kerülhet be a szervezetbe. Érdemes tehát teljes kiőrlésű gabonából készült élelmiszereket fogyasztani. Ebben az esetben ugyanis a magbéllel együtt a maghéjat és a csírát is megőrlik, így mikrotápanyagokban gazdagabb a liszt. Ellenkező esetben, a gabonafélék hántolása és pusztán a magbél megőrlése ahhoz vezet, hogy a gabonafélék cink- és mangántartalmának mintegy háromnegyede, illetve a réz- és a molibdén tartalmának jelentős része elvész. Hasonlóan töredékére csökken a magnézium- és szelén-tartalom is. Kimutatták, hogy a búzából a fehér liszt vagy a barna rizsből a fényezett rizs előállítása 80 %-os magnézium-tartalombeli veszteséggel jár.
AKI ALIG-ALIG ESZIK ZÖLDSÉGEKET ÉS GYÜMÖLCSÖKET, az C-vitamintól és B-vitaminok egész sorától fosztja meg magát, aminek – többek között az immunrendszere is kárát láthatja. A zöldségek és gyümölcsök bevitelének korlátozása a rostbevitel elégtelen voltával is jár, ami nem csak az emésztési problémák rizikóját, de számos krónikus betegség kockázatát is emeli. Ha a cél a rostbevitel fokozása, akkor kedvező lehet a különféle rostporok, például az egyiptomi útifű maghéj fogyasztása.
AKI NEM JÓDOZOTT SÓT HASZNÁL, könnyen jódhiányossá válhat, ami a későbbiekben pajzsmirigyproblémákat okozhat. Magyarország földrajzi sajátosságai miatt a hazai ivóvíz jodidban szegény. Mivel a jódnak még a tengeri herkentyűk lehetnének a táplálkozásbeli forrásai, amiknek a fogyasztása Magyarországon igencsak elenyésző, a jódhiány kockázata hazánkban fokozott. Különösen lényeges tehát, hogy a só, amit (korlátozott mértékben!) fogyasztunk, jódozott legyen. Érdemes tudni, hogy az algák jódtartalma is kiemelkedően magas, de ha egyszerre sokat fogyasztunk belőlük, az éppúgy pajzsmirigyproblémákat okozhat, mint a jódhiány.
Dr. Harsányi Mária
szakgyógyszerész
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
