Magány, kontrollvesztettség, állandó aggodalom, szoptatási nehézségek, kialvatlanság – az anyai örömök mellett számtalan kihívást tartogat a szülővé válás első időszaka, amelyben a hormonális és mentális változások mellett egy egészen új élethelyzethez kell alkalmazkodnia a családnak. Ördögh Csilla szerint viszont mindezek mellett ez az időszak rendkívüli lehetőséget is hordoz – önismeretre, kapcsolódásra, gyógyulásra és átalakulásra.

„Ilyenkor olyan, mintha nők fekete lyukban éreznék magukat, mert annyira el kell titkolniuk, ha nehézségük van. El kell tűnniük a társadalom elől, és nem igazán van hangja az édesanyáknak abban, hogy hogyan élik meg ezeket a heteket. Ez egy komplex időszak, még azoknak is, akiknek többnyire pozitív” – kezdte Ördögh Csilla a szülés utáni időszak állapotára utalva.

„Tabu, mert nyilván az ember nem úgy akar erre az időszakra készülni, hogy problémás lehet. Attól, hogy beszélek a posztpartum negatívumairól is, a legjobb dolog az életemben az anyaság és a két gyermekem.  De tény, hogy nehéz ebben az időszakban lavírozni, és sokan inkább homokba dugják a fejüket. Ráadásul amikor valaki azt érzi, “hogy lehetek ennyire rossz vagy gyenge”, az nem mindig fejben dől el, hanem lehet számtalan biológiai magyarázata is, és csak ezekre jönnek rá az élethelyzetből adódó faktorok” - vélekedett Fancsikai Eszter.

A pszichológus szerint az önismeret és az empatikus környezet a két legfontosabb kapaszkodó a szülés utáni időszakban.

„Az önismeret biztonságot ad. Ha valamit érzek, ami szokatlan vagy kellemetlen, nem bántom magam miatta, inkább megpróbálom megérteni. Ez segít abban, hogy ne ítélkezzem magam fölött és elfogadjam, hogy minden érzésnek helye van” – hangsúlyozta.

A társas kapcsolódás, az empatikus odafordulás szintén gyógyító erejű: „Szülés után sok korábbi sebezhetőségünk újra felszínre jön, de a szeretetteli figyelem és támogatás segíthet újraírt történeteket alkotni magunkról. Akár egy barát, családtag, vagy egy anyakör közössége is megadhatja azt az elfogadást, ami egyensúlyt teremt.”

Eszter így reflektált az elhangzottakra: „Akár már az is sokat jelenthet, hogy valaki megkérdezi a nőt, hogy hogy van. Nem is tudom, hogy nálam mennyi idő telt el, mire valaki megkérdezte, hogy én hogy vagyok, és nem kizárólag a babám felől érdeklődött. Ha még nem is tudsz teljesen nyíltan válaszolni, akkor is jól eső, ha őszinte és nem okoskodó érdeklődést, hozzászólást kapsz”.

Csilla szerint a nehezebb napokban érdemes lépésről lépésre, kis célokat kitűzve haladni, és közben emlékezni arra, hogy a gyerekágy nemcsak a kimerültségről szól – ha odafigyeléssel és támogatással éljük meg, az egyik legmélyebb emberi tapasztalattá válhat, amely közelebb visz önmagunkhoz és másokhoz egyaránt.

„Ha nehéz érzései vannak valakinek ebben az időszakban, akkor azt az üzemmódot lehet még elővenni, mint egy szakításkor. Mindig csak piciket írok elő magamnak, step by step haladok, így át lehet vészelni nehezebb időszakokat, és kiépíteni újabb kapcsolódásokat. A környezetnek pedig azt üzenném: ismeritek azt a nőt, akiről szó van, és aki épp egy kisbabát gondoz, és ha önmagához képest elveszett belőle az öröm, folyamatosan ül rajta valami aggodalom, súly, akkor jó, ha felhívjuk erre a figyelmét” – tette hozzá.

A posztpartum időszaka, valamint az édesanya és a baba jólléte tehát kellő támogatottsággal és odafigyeléssel sokkal kiegyensúlyozottabbá tehető, de ehhez elengedhetetlen, hogy a hazánkban többnyire tabunak számító gyermekágyi periódus témaköre, valamint a prevenció fontossága is egyre nagyobb teret kapjon. Az édesanyák pedig már egy esetleges depressziós állapotot megelőzve is kapjanak segítséget, a mindennapi kihívásaikat megkönnyítve.

Csilla és Eszter teljes beszélgetése itt megtekinthető:

https://www.instagram.com/reel/DWlNXUeCNY2/?igsh=MjFlOXlvOHhqbzJp