Az endometriózis különös betegség, amely azzal jár, hogy a méh belső felszínét borító nyálkahártya a méh izomzatában vagy a méhen kívül is megtelepszik, és különböző panaszokat okoz. Világszerte mintegy 176 millió nő, tehát a gyengébb nem minden tizedik tagja szenved ettől a betegségtől! A különös kórról dr. Krasznai Péter nőgyógyásszal beszélgettünk.

Latinul endometriumnak hívjuk a méh belső felszínét borító speciális szövetet. A méhnyálkahártya a menstruációs ciklus függvényében változik: felépül, megduzzad, majd – ha nem történik megtermékenyítés – leválik, és a menstruációs vérrel együtt távozik.

Kívül is

Az edometriózis olyan betegség, amelyben a méhnyálkahártyához hasonlító szövet a méh üregén kívül is megtalálható. Mint szakértőnk, a Péterfy Sándor utcai Kórház Szülő-nőbeteg Osztályának főorvosa mondja, az endometrium leggyakrabban a hasüregben képez csomókat, különösen a méh izomfalában, a petevezetőkben és a petefészkekben.

Ám (ritkábban) ráterjedhet a méhet felfüggesztő szalagokra, a medence hashártyaborítására, a vastagbélre, sőt, a húgyhólyagra is, továbbá hasi sebészeti beavatkozások műtéti hegében vagy a gátmetszés sebében is megtelepedhet.

Mi történik?

Az endometriózis azért jelent komoly bajt, mert a különleges szövet a méhen kívül is ugyanúgy viselkedik, mintha a méhen belül lenne: hormonális hatásokra havonta megduzzad, majd vér kíséretében leválik. Ám a rendellenes helyen nincs arra lehetőség, hogy a vér a külvilágba távozzon, ehelyett meggyűlik, és a zárt üregekben steril gyulladást hoz létre. Ha például az endometrium a petefészkekre terjed rá, akkor képes hatalmas cisztát létrehozni, amelyben a felgyülemlett vér nyúlós, sötét masszát képez: ezt a jelenséget nevezik csokoládécisztának.

Mi áll a háttérben?

Az endometriózis kialakulásának pontos okát ma még nem ismeri az orvostudomány. Többféle elmélet is létezik, ám egyelőre egyik sem nyert teljes bizonyítást. Valószínű, hogy genetikai hajlam is áll a háttérben. Egyes kutatók a hormonok hatását és az immunrendszer gyengeségét teszik felelőssé a kórért. Más elméletek szerint az okozza a bajt, hogy a méhnyálkahártya-sejteket tartalmazó menstruációs vér visszafelé áramlik, és a petevezetőkön át kijut a hasüregbe: ott megtapad és burjánzásnak indul. Az is felmerült már, hogy az endometrium-sejteket a véráram szállítja el a szervezet egyéb területeire.

Tünetek

A felgyülemlő vér és a kialakuló ciszták miatt a hasi szervek fala összehegesedhet, ami nagy fájdalmat okoz, különösen a menstruáció idején. A legsúlyosabb következmény azonban a fogamzási képtelenség: a meddőségek egyharmadának hátterében az endometriózis áll. Felvetheti még a betegség gyanúját a fokozott menstruációs vérzés, a ciklus félidejében is jelentkező, kisebb mennyiségű vérzés, a közösüléskor, vizeléskor vagy székeléskor fellépő fájdalom is.

Mivel elsőre a tünetek nem igazán specifikusak, nehéz a kór beazonosítása. Olykor nem könnyű elkülöníteni a kismedence gyulladásos megbetegedéseitől, a petefészekcisztától vagy a különböző bélbetegségektől.

Ezért is fordulhat elő az, hogy évek hosszú sora is eltelhet addig, amíg megszületik a diagnózis. Eleinte talán csak az erős menstruációnak tudják be a fájdalmat, és mire kiderül, hogy endometriózis áll a háttérben, talán már olyan súlyos összenövések alakultak ki, vagy annyi idő telt el, hogy nem lehetséges a gyermekvállalás.

A diagnózis

Ezért is nagyon fontos, hogy a nők minél hamarabb orvoshoz forduljanak! Minél korábbi stádiumban születik meg a diagnózis, annál sikeresebb lehet a kezelés. Az endometriotikus szövet ráadásul idővel akár rosszindulatúvá is válhat, tehát jobb megelőzni a bajt.

A nőgyógyásznak különféle módszerek állnak rendelkezésére az endometrózis beazonosítására.

Az első lépés az anamnézis felvétele. Kiderülhet például, hogy a nő mindig is fájdalmas menstruációtól szenvedett, csak éppen soha nem gondolt arra, hogy betegség állhat a háttérben. Szükség van a tünetek részletes leírására, és ha lehetséges, a fájdalom helyének minél pontosabb beazonosítására.

A nőgyógyászati vizsgálat során egyes endometriotikus csomókat az orvos ritkán akár kézzel is ki tud tapintani. A hüvelyi vagy a hasfalon keresztül történő ultrahangvizsgálat kimutathatja a cisztákat és a méh hegesedését. Laborvizsgálattal ellenőrizhetik a hormonok szintjét. A legpontosabb tájékozódást azonban a laparoszkópiás vizsgálat nyújtja, amely egyben terápiás lehetőség is. Ekkor általános érzéstelenítés mellett a hasüreget kissé felfújják szén-dioxiddal, hogy jobban láthatóvá váljanak a hasi szervek. Egy pici vágást ejtenek a köldökön, és a nyílásba egy mini kamerát vezetve az orvos egy monitoron ellenőrizheti a belső állapotokat.

Gyógyszeres kezelés

Az endometriózis kezelése nem könnyű, ráadásul mindenkinél egyedi módon jelentkezik a kór, ezért személyre kell szabni a terápiát. Az orvos és a beteg részéről is fokozott együttműködést és türelmet kíván a betegség elleni küzdelem. Ma már léteznek endometriózis centrumok, ahol kifejezetten erre a betegségre specializálódott szakemberek dolgoznak.

Mivel a betegség erős fájdalmakkal jár, a kezelés fontos eleme a megfelelő fájdalomcsillapítás. A hagyományos, vény nélkül kapható szerek többnyire hatékonyan enyhítik a kínt, a fájdalom okát azonban nem kezelik.

Az sem mindegy, szeretne-e még szülni a nő, hiszen ez nagyban befolyásolja a választott kezelést. Ha ugyanis a közeljövőben nem merül fel a gyermekvállalás lehetősége, a kezelőorvos gyakran a fogamzásgátlók vagy egyéb hormontartalmú készítmények felírása mellett dönt. Mivel az endometriózis a menstruációhoz kötődik, logikus a megoldás: ha hormonkészítményekkel leállítják (illetve mesterségesen tartják fenn) a ciklust, akkor a méhnyálkahártya-szerű szövet a méhen kívül is másképp fog viselkedni, tehát nem következik be vérzés.

Műtét

Ha a nő szeretne gyermeket, illetve ha a fájdalmai olyan erősek, hogy a hagyományos fájdalomcsillapítók nem bizonyulnak elegendőnek, felmerül a műtét lehetősége is. A műtét célja az endometriotikus szövet, a hegszövet és az összenövések eltávolítása úgy, hogy az ivarszerveknek ne essen bántódása.

Az egyik megoldás a már említett laparoszkópia. Ekkor lézerrel vagy elektromos késsel egy kis beavatkozás során el lehet távolítani a már feltárt csomókat. Lehetőség van hagyományos, nyílt hasi műtétre is. Az operáció azonban nem könnyű, ha már nagyon kiterjedt az összenövés és nagymértékű a hegesedés.

A legvégső megoldás a méh és a petevezetők eltávolítása: ezután azonban már nem lehetséges a teherbe esés.

Babavállalás

Ha időben felfedezik és kezelik a betegséget, van esély a babavállalásra is. Sőt, egy sikeres kezelés után az orvosok többnyire a minél hamarabbi teherbe esést javasolják, mert akkor kisebb eséllyel alakul ki újra a kór. Ha hosszabb idő alatt nem esik teherbe a nő, akkor a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járhat.

Az a legfontosabb, hogy időben lépjünk, a gyanús jelekre minél hamarabb forduljunk orvoshoz, és ne hagyjuk, hogy a meddőség és a fájdalom börtönében rekedjünk.