Cukorbetegek vészhelyzetben
Még jól beállított vércukorszint mellett is előfordulhatnak hirtelen anyagcsere-kilengések. Mint dr. Blatniczky László mondja, ezek életveszélyesek is lehetnek, ám kellő figyelemmel kontrollálhatók. Szakértőnk a Szent János Kórház Budai Gyermekkórház telephelyének endokrinológus, diabetológus osztályvezető főorvosa.
Az inzulinhiányos, elsősorban a gyermekeket és az ifjakat érintő betegséget ma 1-es típusú cukorbetegségnek nevezzük. A háttérben genetikai hajlam áll, amelyhez különféle környezeti tényezők – például vírusfertőzés vagy szabadgyökök – járulnak. Tulajdonképpen egy autoimmun megbetegedésről van szó: a szervezet idegennek érzékeli a saját inzulintermelő sejtjeit, és egy speciális védekezési vonalat indít el ellenük. Az inzulintermelő sejtek elpusztulnak, ezért nem termelődik a szervezetben elegendő inzulin. A kezelés célja a megfelelő inzulinpótlás.
A 2-es típus a betegség általában felnőtt- vagy idősebb korban alakul ki, melegágya az elhízás. Inzulinrezisztenica jellemzi: a szervezet termel ugyan inzulint, de a megfelelő sejtek elveszítik az érzékenységüket az inzulinra, így az nem fejti ki a hatását. Később az inzulintermelő sejtek „elfáradnak”, és már nem termelnek elegendő mennyiséget a megfelelő ritmusban. Amíg van saját inzulintermelés, nagyon sokat segíthet az életmódváltás: a fogyás (túlsúly esetén), a rendszeres fizikai aktivitás, az egészséges táplálkozás. Lehetőség van gyógyszeres kezelésre is, amely a megfelelő sejtek inzulinérzékenységét hivatott helyreállítani. Amikor azonban már lecsökkent vagy leállt a saját inzulintermelés, akkor kívülről kell pótolni ezt a hormont.
Túl alacsony vércukorszint
A normális, éhgyomorra mért vércukorszint 3,3 és 6 mmol/liter között van. Ha a vércukorszint ez alá süllyed, az azt jelenti, hogy a vérben nincs elegendő cukor, így az nem jut el a sejtekhez. Mivel az agy kizárólagos tápanyagforrása a cukor, ilyenkor az idegsejtek nem kapnak elegendő energiát. A szervezet vészjeleket küld, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy sürgősen cukorhoz kell jutnia.
Az 1-es típusú cukorbetegnél akkor fordulhat elő hipoglikémia, ha valami miatt túl sok a szervezetében az inzulin. Például ha beadta magának a szokásos mennyiségű inzulint, de nem evett eleget, vagy intenzív testmozgást végzett, amely mellett a szokásos inzulinmennyiség soknak bizonyult. Az alkohol szintén vércukorszint-eséshez vezethet a cukorbetegeknél!
Mint szakértőnk mondja, még a legjobban beállított vércukorszint mellett is 2-3 évente előfordul a hipoglikémia. Ha nem, az arra figyelmeztet, hogy a beteg tartósan magas vércukorszinttel él!
A hipoglikémia tünetei
• Éhségérzet
• Szédülés
• Látászavar
• Izomgyengeség
• Izomremegés
• Koordinációs zavar
• Szívdobogás
• Izzadás
• Remegés
• Sápadtság
• Vérnyomás-emelkedés
• Hideg verítékezés
• Súlyos esetben: eszméletvesztés
Teendők hipoglikémia esetén
Bár a tünetek nem igazán specifikusak, jó esetben a betegek megérzik a hipoglikémiát, és gyorsan bekaphatnak egy kis szőlőcukrot, ihatnak egy pohár rostos, cukros üdítőt. Érdemes vércukorszint-mérést végezni, hogy igazolódjon a gyanú. Jó, ha valamilyen lassúbb felszívódású szénhidrátot tartalmazó falatot is esznek, például egy müzliszeletet: így elkerülhetik, hogy hamarosan ismét hipoglikémia lépjen fel. Negyedóra elteltével tanácsos újra ellenőrizni a vércukorszintet.
Ha a beteg elájul
A cukorbetegeknek mindig magukkal kell hordaniuk a sürgősségi glukagon injekciós szettet. Érdemes egy kártyát is készíteniük, amely informál a betegség tényéről és arról, hogy hol találjuk az injekciót. Ha a beteg elveszíti az eszméletét, a szintetikusan előállított glukagont be kell adni neki, lehetőleg az izomba, de az sem baj, ha érbe. Amint kezd feltisztulni a tudata, adjunk neki inni. Ne engedjük haza, mentőt kell hívni hozzá, hogy megnyugtatóan stabilizálják az állapotát.
A 2-es típusú cukorbetegeknél ritkább az inzulinkezelés következtében előforduló hipoglikémia. Fontos tudni, hogy ha egy bizonyos típusú vércukorszint-csökkentő gyógyszer okozta a hipoglikémiát, akkor tilos glukagont adni a betegnek, csak a szőlőcukor segíthet.
Túl magas vércukorszint
Inzulinhiány következik be, ha például a cukorbeteg nem adta be magának az inzulint, vagy nem tartotta be az előírt diétát (tipikusan nagy mennyiségű, zsíros étel elfogyasztása után). Ilyenkor a glükóz az érpályákban marad, tehát magas lesz a vércukorszint, miközben a sejtek nem jutnak hozzá a cukorhoz. Ez a hiperglikémia.
Cukor hiányában a szervezetünk a zsírraktárakból próbál energiát nyerni. Ez a májban felszabaduló anyagcsere-termékek, zsírsavak és ketontestek felszaporodását eredményezi, amelyek nem tudnak bekapcsolódni az anyagcsere-folyamatokba, így felhalmozódnak a szervezetben. Ez a ketoacidózis, amelynek jellemző tünete az úgynevezett acetonos lehelet, hiszen az aceton is a ketonok közé tartozik.
A ketontestek felszaporodása savas irányban tolja el a vér kémhatását. A hányás miatt a szervezet sok folyadékot és sót veszít, így fennáll a kiszáradás veszélye. A szervezet egy ideig próbálja ellensúlyozni ezeket a hatásokat, de egy idő után összeomlik az anyagcsere. A kezeletlen ketoacidózis életveszélyes állapot!
Teendők ketoacidózis esetén
A ketoacidózis nem hirtelen alakul ki, hanem órák, napok alatt. A gyakorlott, megfelelően képzett cukorbeteg tudja, hogy minél hamarabb és minél hatékonyabban be kell avatkozni.
A kezdeti jelek észlelésekor érdemes cukros ételt vagy italt fogyasztani, ügyelni kell a pontos inzulinadagolásra és kerülni kell a zsíros ételek fogyasztását. Ha a beteg többször hányt, akkor már nehéz otthon helyreállítani a folyadék- és a sóháztartást: inkább vigyük kórházba a beteget!
A ketoacidózis tünetei
• Gyakori vizelés
• Állandó szomjúság
• Száraz, lepedékes nyelv
• Könnyen ráncolódó bőr
• Gyengeség
• Alacsony vérnyomás
• Szapora pulzus
• Hányás
• Mély be- és kilégzés
• Acetonos lehelet