A mononukleózis kevéssé közismert, de nem ritka betegség, amely gyermekkorban csaknem teljesen tünetszegényen, fiatalkorban általában feltűnőbb panaszokkal zajlik. Jó, ha tisztában vagyunk a betegség jellemzőivel, hiszen a mononukleózis tünetei alapján elsőre tévesen baktérium okozta mandulagyulladásra, influenzára, sőt akár leukémiára is gyanakodhatunk – pedig nem mindegy, mivel állunk szemben. A legfontosabb tudnivalókat dr. Schneider Ferenc infektológus főorvos, a szombathelyi Markusovszky Kórház Infektológiai Osztályának vezetője segítségével foglaltuk össze.

A mononukleózist a herpeszvírusok családjába tartozó Epstein-Barr vírus váltja ki. A kórokozó hatására a vérben felszaporodnak az egymagvú limfociták és a monociták. A vérkép mikroszkópos vizsgálatakor feltűnő ezek túlsúlya a több sejtmaggal bíró granulocitákhoz képest: innen ered a betegség latin elnevezése, a mononucleosis infectiosa vagy fertőző mononucleosis (mono: egy, nucleus: sejtmag). Magyarul fertőző mirigylázként is emlegetik a betegséget, felfedezője nyomán pedig Pfeiffer-féle mirigyláznak is nevezik. A köznyelv találóan a csókolózási betegség elnevezést ragasztotta rá, mivel nyál útján terjed. (Természetesen nemcsak csókolózással, hanem például közös pohárhasználattal vagy cigaretta közös szívása nyomán is terjedhet.)

Megtévesztő tünetek

A vizsgálatok szerint a magyar gyermekek 90 százaléka 18 éves koráig átesik a mononukleózison anélkül, hogy különösebb tünetei lennének. Mivel kamasz-, illetve fiatal felnőttkorban látványosabbak a tünetek, tévesen azt hihetnénk, hogy ezekben az életkorokban gyakoribb a betegség, de ez nem így van. A fenti számok alapján évente mintegy 85 ezer EBV-fertőzés valószínűsíthető.

A betegség lappangási ideje 2–4 hét. Ezután jelentkeznek a fő tünetek. A láz akár több hétig is fennállhat, és nagyon magasra szökhet, elérheti a 39–40 °C-ot is. Jellemző még a mandulagyulladás okozta torokfájdalom, a mandula pedig gyakran lepedékes. A nyaki nyirokcsomók jelentősen megduzzadnak. A betegség jellemzően hetekig tartó levertséggel, kellemetlen közérzettel jár. Mindezek alapján akár azt is vélhetnénk, hogy influenzával állunk szemben. Speciálisabb tünet, hogy a lép és a máj megnagyobbodik. Ekkor még mindig gyanakodhatnánk leukémiára is, amely szintén járhat hasonló tünetekkel. Ezért nagyon fontos a mononukleózis elkülönítése a fenti betegségektől!

Pontosítás

Ha tüneteinkkel a háziorvoshoz fordulunk, és benne felmerül a mononukleózis gyanúja, ő nagy valószínűséggel infektológus szakorvoshoz irányít majd bennünket. Az is előfordul, hogy a torokfájdalom vagy a nyaki nyirokcsomó-duzzanat miatt fül-orr-gégész találkozik elsőként a beteggel, és ő küldi infektológiai vizsgálatra. A diagnózis felállítását a fizikális vizsgálaton túl a laboratóriumi leletek elemzése segíti. A mononukleózisos beteg vérképe fehérvérsejt-emelkedésről és az atípusos limfociták felszaporodásáról árulkodik. Jellemző a májenzimek emelkedése is: ez májgyulladásra utal, amely azonban mirigyláz elmúltával normalizálódik. A beteg vérében megjelenik egy specifikus ellenanyag, az EBV-CA IgM. Ennek kimutatásával igazolható a mononukleózis.

Nyugalom!

A kezelés alapvetően a tünetek enyhítését szolgálja. Elsősorban lázcsillapításra és ágynyugalomra van szükség. Ha azonban a mandula felülfertőződik baktériummal, kifejezetten „csúnya”, lepedékes, akkor szükség lehet antibiotikum-kezelésre is. (Egyéb esetben természetesen nincsen szükség rá, hiszen maga a mononukleózis vírus-, nem pedig bakteriális fertőzés!)

Az alkalmazott antibiotikumot körültekintően kell megválasztani, mert egyesek, például az amoxicillin- és az ampicillin-tartalmúak összefolyó bőrkiütést okozhatnak. Ez a bőrtünet egyébként a diagnózis megállapítását is segíti, – ha az még nem történt volna meg.Ritkán előfordul, hogy a mandula annyira megduzzad, hogy légzési nehézséget okoz. Ekkor néhány napig tartó szteroidkezelést alkalmaznak.

Súlyosabb esetben kórházi ápolásra is szükség lehet a kezelés szigorúbb felügyelete és a beteg kímélete céljából.A betegség időtartama változó. A heveny állapot mintegy két hétig tart, de a levertség, a fáradtság még hosszú ideig fennállhat. A megnagyobbodott lép és máj kímélete pedig még hónapokon át óvatosságot igényel. Ezek ugyanis ütődésre, rázkódásra igen érzékenyek.

A betegnek a lábadozás alatt nem szabad nehezet emelnie, nem ajánlott a küzdősport és az erős fizikai megterhelés. A legtöbb beteg teljesen meggyógyul, ám a fertőzés nagyon ritkán halállal végződik, amit valamilyen szövődmény – például agyvelőgyulladás, léprepedés miatt bekövetkező vérzés és sokk vagy légúti elzáródás – okoz.

Rejtőzködve

Ahogyan más herpeszvírusok, úgy a fertőzést követően az Epstein-Barr vírus is a szervezetünkben marad egész életünkben. Ennek ellenére nem jellemző, hogy a betegség krónikussá válna, és életünk során többször is fellángolna. Ha mégis több alkalommal visszatér a mirigyduzzanat, akkor részletes kivizsgálás szükséges. Az Epstein-Barr vírus ugyanis olykor daganatos betegséget is okozhat, különösen a legyengült immunrendszerű személyekben. Nálunk leginkább az orrban és a torokban okozhat daganatot, Afrika trópusi vidékein inkább a Burkitt-féle limfóma (nyirokmirigy-daganat) kialakulásáért tehető felelőssé.

A mononukleózis fertőzés bejelentési kötelezettséggel jár. Ez azt jelenti, hogy ha a laborvizsgálat Epstein-Barr vírus jelenlétét igazolja a vérben, akkor az orvos köteles azt jelenteni az Országos Epidemiológiai Központnak, amely az így kapott adatokat statisztikáiban foglalja össze.