Csetvei Krisztina: “Én nem iszom a bort, hanem kóstolom”
Magyarországon súlyos probléma az alkoholizmus, emiatt nagyon fontos beszélni a kulturált alkoholfogyasztásról. Remek apropó erre a szeptemberi szüret! Emiatt kerestük fel Csetvei Krisztinát, aki borász, és szakmájában több szempontból is kakukktojás. Egyrészt nő, másrészt első generációs borász, harmadrészt karrierváltó, negyedrészt vidéken újrakezdő. A mesés móri szőlőbirtokán látogattuk meg, ez lett ugyanis választott hazája neki és borainak is.
Igazi fővárosi lányból, aki ráadásul műszaki menedzsernek tanult, hogy lettél végül borász Móron?
Az egyetemen kezdődött minden. Egy projektfeladat miatt kerültem kapcsolatba a Béres Pincészettel. Emiatt hetente többször alkalmam volt ellátogatni Erdőbényére, ahol Bárdos Sarolta volt a főborász. Lenyűgöző élmény volt vele dolgozni, látni, hogy egy nő tartja kézben a birtokot, vezeti az akkori nagy beruházás munkálatait. Annyira elvarázsolt ez a világ, hogy azt kívántam, bárcsak én is borokkal foglalkozhatnék!
Megtörtént a szerelembeesés. De hogyan lett ebből szakma?
Marketinggyakornok lettem a Béres birtokon és a karácsonyi vacsorán egy asztalnál ülhettem a Béres családdal - akkor még az idős Jóska bácsi is élt. Beszélgettünk, kérdezték a véleményemet a borokról, és Jóska bácsi azt mondta, hogy nagyon jó érzékem van a borokhoz, szépen tudok róluk beszélni, de meg kellene támogatni ezt egy kis tanulással. Ezek után a gyakornokságom végén, búcsúajándékként egy Wine&Spirit Education Trust (WSET) alapfokú borbírálói képzést kaptam tőlük ajándékba. Elmondhatatlanul boldog voltam!
Aztán mégse borász lettél, hanem termékfejlesztő.
Amikor végeztem az egyetemen, úgy éreztem, hogy mégiscsak a szakmámban kellene elhelyezkednem. Így lettem termékfejlesztő a Magyar Telekomnál. Élveztem a munkát, de nyílt egy új fejezet az életünkben: édesanyám nagyon beteg lett, nőgyógyászati daganatot diagnosztizáltak nála. Sokáig reménykedtünk, hogy meggyógyul, végigjártunk minden lehetőséget a nyugati orvoslástól a keletiig, de egy ponton túl tudtuk, hogy rossz vége lesz a történetnek…
Ekkor alapítottál egy egészségstúdiót?
Nagyon szerettem volna segíteni minden beteg embernek. Ezt váltotta ki belőlem anyukám betegsége. Úgy gondoltam, hogy a természetgyógyászat jó irány, még ha nem is tud mindenkin segíteni. A Bécsi úton ott állt anyukám üzlete teljesen üresen, úgyhogy a hely is adott volt ahhoz, hogy létrehozzak egy stúdiót, ahol különböző természetgyógyászok rendelhetnek. Az a tapasztalatom, hogy sokszor egy figyelmes hallgatóság és néhány jó szó is sokat segít embereknek.
És mindeközben mi lett a borral?
Ott volt végig a háttérben. Szülői segítséggel elvégeztem még több képzést, és rengeteg szakmai borkóstolón vettem részt 2004 és 2010. között. 2010-ben Londonban is elvégeztem a WSET középfokú képzését, és pont akkor zajlott ott az International Wine Challange, amire elmentem. Jó napot kívánok, én vagyok a Csetvei Krisztina és szeretnék bort bírálni - mondtam. Kicsit ki is nevettek, mert hogy ez nem így megy, itt csak az bírálhat, aki arra meghívást kapott. De nagyon rendesek voltak, és azt mondták, hogy ha már itt vagyok és vállalom, akkor legyek segédborbíráló. Az annyit jelentett, hogy én is bíráltam, pontoztam, de az én pontjaim nem számítottak bele a végeredménybe. Nem csinálhattam nagyon rosszul, mert a következő évben már meghívót is kaptam. A borászat legnagyobb szakembereivel találkozhattam ott, mintha csodaországba csöppentem volna. Pár nap alatt rengeteget tanultam azoktól az emberektől, és a rendezvény végére megfogalmazódott bennem, hogy saját bort kell készítenem. Hiszen amúgy hogyan jövök én ahhoz, hogy mások borát bíráljam, amikor még azt se tudom, hogyan kell gondozni a szőlőt, és sosem készítettem még bort?
Gyors voltál, mert még abban az évben meg is született a Napholdcsillag.
Tavasszal volt a londoni rendezvény, utána megismerkedtem pár móri borásszal, akik lecsábítottak ide, hogy nézzek körül. Végül Kamocsay Ákos segítségével lett szőlőm és bérhordóm, így megszületett egy hordónyi, az első és legdrágább Napholdcsillagból.
Milyen volt a fogadtatása?
A borbírálói múltamnak köszönhetően már volt pár kapcsolatom. Felkerestem a Vinoport magazinnál Tóth Adrit, és elújságoltam neki, hogy lett egy hordó borom, és megkérdeztem, hogy ismerősei megkóstolnák-e. Mondta, hogy persze, menjek fel a Budavári Borfesztiválra, és vigyek pár palackot. Fel is kerekedtem nagy büszkén, aztán amikor megláttam, hogy Villányból a legnagyobb nevek, Bock és Gere kóstoltatott előttem vörösbort, akkor kicsit az ínamba szállt a bátorságom, de már késő volt visszafordulni. Mindenki ott maradt, borászok, borbírálók, étterem-tulajdonosok, mert kíváncsiak voltak, hogy ugyan mit akar itt ez a lány egy karton borral a hóna alatt? A fogadtatás jó volt, olyannyira, hogy a Bock Bisztró felvásárolta az egész hordó Napholdcsillagot. Viszont a házi készítésű címkémet gyerekesnek találták, azt mondták, ez a bor sokkal jobb annál, minthogy gyerekrajzzal címkézzük.
Honnan a név?
Gyerekkoromban így írtam alá az összes rajzomat: egy napot, egy holdat és egy csillagot rajzoltam rájuk.
Először lett a bor, aztán jött a pince és a szőlő.
Amikor először jártam Móron, akkor a GPS véletlenül rossz helyre vitt, konkrétan ide, a mostani parkolónk helyére. Megismertem azt az idős bácsit, aki itt borászkodott a maga örömére, és megvettem tőle a pincét a mögötte lévő szőlőssel. Jött a pincefelújítás. Óriási munka és rengeteg pénz volt, de a családom mellém állt. Bár anyukám már nem élte meg ezt, úgy éreztem, hogy a síron túlról is támogat, hiszen az ő tragédiája adott erőt nekem ahhoz, hogy belevágjak ebbe az új életbe. Apukám szintén támogató, de egyben racionális is, mindig ő volt az a kis ördög, aki feltette a fontos kérdéseket.
Városi lányként milyen volt vidékre költözni?
Egyetemistaként és még utána pár évig nagyon élveztem a fővárost, el se tudtam volna képzelni az életemet máshol, de Mór megfogott. Ma már semmiért el nem cserélném ezt a vidéki életet, és ezt a kisvárost. Budapestre rendkívül ritkán megyek. A móriak amúgy nem egy befogadó nép, ennek jeleit máig érzem a bőrömön, de azért már sokan elfogadtak, van, aki talán titkon büszke is rám, és vannak, akik irigykednek. Tőlem nagyon távol áll ez a bezártság, én mindenkit ugyanúgy szeretek, úgyhogy túlléptem ezen, csinálom a dolgom, és igazi lokálpatriótaként próbálok részt venni minden helyi megmozdulásban.
A férjed is móri?
Nem. Ő aztán tényleg igazi pesti gyerek! De együtt rendeztük be az otthonunkat itt a pince felett. Eleinte azt se tudta, hogyan kell megfogni a fűkaszát, de ő is nagyon sokat tanult és tanul a mai napig. Ma már gyakorlottan vezeti a traktort, olykor a kislányunkkal az ölében, aki már ide született. Panni inspirált arra, hogy belevágjunk a vegyszermentes gazdálkodásba, és már két éve így gondozzuk a szőlőt. Ez a férjemnek is szívügye volt, azt gondoljuk, hogy az ökológiai szemlélet az egyetlen esélye az emberiségnek a jövőre nézve.
Bor és egészség. Össze lehet kapcsolni a kettőt?
Én egy burokban élek itt a Hársfa utcában, de azért tudom, hogy milyen nagy probléma az alkoholizmus. Ezért is veszek részt egy edukációs programban, amit móri borászok hoztak létre. Gimnazistáknak tartunk előadásokat a kulturált borfogyasztásról, arról, hogy hogyan lesz a szőlőből bor, hogyan szabad és érdemes bort választani. Azt gondolom, ez mindennek az alapja, itt még időben tudjuk őket befolyásolni, bevezetni őket egy olyan kultúrába, ahol a bor egy gasztronómiai élmény, és nem pedig valami bódító ital, amitől jól be lehet rúgni. A tudás átadásában is nagy felelőssége van tehát a borászoknak.
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
