Dr. Jekkel Gabriella írt egy könyvet erről a rejtélyes, sok-sok nő életét megkeserítő betegségről. A történet személyes és szívbemarkoló. Egy nő útját követi végig egészen kislány korától, és mutatja be, min kell átmennie egy endometriózisban szenvedő nőnek. Gondoljunk erre, amikor csak legyintünk egy fájdalmas menstruáció hallatán...

Részlet a Csendes gyilkos című könyvből:

"A következő hetekben Szofi tanult, és mellette a kórházba járt a vizsgálatokat elintézni. Zökkenőmentes volt minden. Az orvossal is találkozott többször is aki minden alkalommal megnyugtatta, hogy a műtét csupán fél órát vesz majd igénybe. Felvágják ugyan a hasát, de figyelni fog arra, hogy a sebe a bikinivonal alatt maradjon. Hiszen Szofi előtt még ott az élet és hát mégis nő, nem akarja elcsúfítani a hasát. A lány ezektől a mondatoktól nagyon megnyugodott. Most már valóban elhitte, hogy végre véget érnek a szenvedései.

Az sem zavarta, hogy közeledett a félidő, amikor megint kialakul majd a cisztája. Már érezte a feszítő érzést és azt, hogy rohamosan növekszik a hasa. Sokszor akkorára, mint egy 2-3 hónapos terhességnél szokott.
Ilyen állapotban indult fel a műtét előtti utolsó vizsgálatára is. A nadrágját nem tudta begombolni, de hosszú felsőt vett fel azért, hogy eltakarja az aprócska szépséghibát. Most már csak egy ultrahang vizsgálat és egy konzultáció volt hátra, aztán végre jöhetett a műtét.

Szofi édesanyjával szokás szerint reggel 9 körül érkezett a kórház földszintjére. Ott beültek a többi várakozó, többségében kismama közé. Szofi most először nagyon kellemetlenül érezte magát. Hasa ugyanis életében először óriásira duzzadt. Valóban úgy nézett ki, mint egy várandós kamasz. Szofi ráadásul fiatalabbnak nézett ki a koránál – ennek később nagyon örült- de most 17 évesen úgy festett, mint egy 15 éves, aki hülyeséget csinált, és terhes maradt.

A kismamák furcsán vizslatták a közöttük ülő nagy hasú lányt. Szofi érezte, hogy sokan összesúgnak a háta mögött. Kedve lett volna felállni és hangosan kiabálni, hogy nem vagyok terhes, csak cisztám van, ami rettenetesen fáj. De nem tette, inkább lesütötte a szemét és várta, hogy szólítsák.

Miután bement a vizsgálóba, az orvossal újra egyeztették a leleteit. Szerencsére mindent rendben találtak.
-    Látom minden a legnagyobb rendben van. Így előjegyezlek jövő csütörtökre a műtétre. Ahogy már elmondtam, altatásban végezzük, és te semmit nem fogsz érezni. A műtét után az intenzív osztályon leszel egy napot, majd utána egy hétig itt fekszel majd a nőgyógyászati osztályon.
-    Kicsit félek, mert sosem voltam még hosszú ideig kórházban
-    Ne aggódj itt leszünk és figyelünk rád. A műtét után pedig én is többet tudok majd mondani. Most pedig menjünk még egy utolsó ultrahangvizsgálatra.

Együtt indultak át a szokásos úton a másik vizsgálóba, ahová a doktor soron kívül bevitte Szofit. A lánynak ez kellemetlen volt, mivel nem szeretett tolakodni és látta, hogy a váróban rengetegen vannak. Hallotta maga mögött a felháborodott szavakat, amiért őt előre veszik.

Szofi felfeküdt a szokásos nőgyógyászati székbe. Először egy gyors vizsgálat következett. Az orvos most hüvelytágítót is használt – Szofi egyszer megjegyezte, hogy spekulumnak nevezték. Elég furcsa név egy kacsacsőrre emlékeztető fémtárgynak, ami ráadásul fájdalmat is okoz. Most azonban ez a fájdalom eltörpült amellett, amit a hatalmas ciszta keltett a hasában.

Kivételesen így szétfeszítve végezték el rajta a hasi ultrahangot. Az orvos arcán döbbenet látszott, majd szó nélkül kiszaladt egy percre a függöny mögül - ahol a vizsgálati szék volt. Szofi nem tudta mi történik, majd egy pillanat múlva egy alacsony nagyon öreg kopaszodó fehér köpenyes férfi tépte fel a függönyt, ami mögött ő feküdt.
-    Kislány had nézzem meg ezt a cisztát – azzal ő is bekukucskált a szétfeszített hüvelyébe, közben erőteljesen megnyomta Szofi hasát . Szofi felszisszent.
-    Ez fáj?
-    Nagyon – mondta elhaló hangon Szofi – éles szúrást érzek, ami betölti a hasamat.
-    Ilyet én még nem láttam, pedig nem ma kezdtem a szakmát – folytatta a doktor, aki be sem mutatkozott, bár Szofi látta rajta, hogy legalább 60 éves, tehát valóban nem ma kezdhette a szakmáját.
-    Ezt azonnal meg kell operálni – az orvos kiabálni kezdett a függönyön kívülre – nővérke, azonnal jöjjön ide.
A függönyt újra feltépték- de már nem húzták vissza – Szofi ott feküdt kiterítve félmeztelenül. A lábai széttárva, a hüvelye szétfeszítve. A vizsgálóban pedig nagyon sokan voltak – mivel a szobában több nőgyógyászati fülke is volt – idegenek, akik a hangra azonnal Szofi felé néztek. A lány próbált észrevétlen maradni, szerette volna, ha elnyeli a szék, hogy ne legyen ilyen kiszolgáltatott helyzetben. Amikor az öreg doktor még tetézte Szofi szégyenérzetét.
-    Nővérke, azonnal szóljon ki a folyosóra - kezdte, amikor a nővér odaért – ott van a csoportom. Hívja be őket ezt látniuk kell. Ilyet nagyon ritkán lát az orvostanhallgató.

A nővérke kiviharzott a szobából. Szofi pedig rosszat sejtett. Újra érezte a tehetetlenségéből kiinduló gombócot a torkában. Tudta, mindjárt kibuggyannak a könnyei. Ebben a percben azonban tíz csaknem vele egykorú fiatal fiú lépett be a terembe, hónuk alatt jegyzetekkel. Szofi azt érezte itt a vég, ennél jobban nem tekinthetik tárgynak őt. Úgy csinálnak, mintha ő itt se lenne.

-    Látják, ezt a hatalmas ovarium cystat? Menjenek közelebb, nézzék meg egyesével. Ilyet aztán nem mindennap lát az ember.
Szofi kiállítási tárgynak érezte magát, ahogy a fiatal fiúk egyesével bekukkantanak a hüvelyébe, majd megnézik az ultrahang készülék monitorán kimerevített képet. Látta mennyire értékelik a srácok a tudást, de ennek megint ő a szenvedő alanya.
-    Jó ha tudják – tartotta tovább az „óráját” az doktor – egy ekkora ciszta életveszélyes, azonnal ki kell venni a petefészekkel együtt.
Szofi kérdezni próbált, de nem jött ki hang a torkán. Kivenni? Micsodát, erről senki nem szólt. Mi történik körülötte. Az orvos azonban ügyet sem vetett a fiatal kétségbeesett nőre a széttárt lábak mögött. Ő csak a cisztára fókuszált.
-    Egy ciszta, ha nem okoz panaszt, akkor is műtétet javaslunk, mivel rontja a teherbeesés esélyét. Egy ekkora ciszta azonban már erre esélyt sem ad. A legjobb, ha teljesen eltávolítjuk a petefészkeket.
A többit nem értette már Szofi. Latin szavak röpködtek a levegőben, Szofi arcán a könnyei csorogtak le. Nem értette miért vele történik meg már megint ez az egész. Azt kívánta, bárcsak felébredne otthon az ágyában. Hiszen ez biztosan egy rossz álom.

Időközben megérkezett Szofi orvosa is. Azt látta, hogy az öregnek nagyobb a hatalma, mivel összevitatkozott a dokival. Foszlányokat hallott csak, de a lényeget értette. Az ő orvosa kiáll amellett, hogy jövő héten operálják, és ne vegyék ki a petefészkét. Míg az idősebb – aki többször is elmondta, hogy tapasztaltabb orvos - az azonnali petefészekeltávolítás mellett áll.

Szofi elkeseredett. Ismét a szakmai féltékenység és a hatalmi harc kereszttüzébe került. Ő megint csak egy tárgy egy érdekes dologgal a hasában. Már azt se bánta volna, ha mindent kivesznek a hasából. Nem érdekelte, csak ne kelljen többet ilyen szituációba kerülnie.
Az orvosok vitáját végül is - meglepő módon - Szofi zárta rövidre. Az idősebb – már felpaprikázott doktor – foghegyről beszólt Szofihoz,  akit időközben a nővérek megszabadítottak a hüvelyterpesztől, és öltözni kezdett a függöny mögött.
-    Mikor evett utoljára? - kérdezte sürgetően
Szofinak ismerős volt a kérdés. Mintha ez a jelenet már lezajlott volna egyszer. Tudta, hogy nem evett még ma, hiszen majd éhen hal, de nem tudta, hogy vesznek- e még tőle vért, így éhgyomorra érkezett.
-    Nemrég reggeliztem. – hazudta Szofi. Tudta, csak így úszhatja meg a műtétet.
-    Hogy hogy evett? Ilyen állapotban idejön és evett? Hiszen ha ez a ciszta kidurran, abba belehalhat? Az életveszélyes érti ezt kislány?
Szofi érezte, hogy a sírás mellett most már az idegei is kezdik felmondani a szolgálatot. Elege volt, hogy minden egyes alkalommal megalázzák és szinte hibáztatják azért, amiről nem tehet. Szofi most már dühösen, de azért még halkan válaszolt az öregnek vissza.
-    Minden hónapban ez történik, mégsem haltam még bele
-    Az lehetetlen.
-    Pedig ez van - rántott egyet a vállán Szofi
-    Akkor nincs műtét. Akkor beszélje meg az orvosával, amit szeretne. Nem tudok magának segíteni

Szofi örült, hogy végre nem kardoskodik a dokival tovább. Elege volt már ebből a napból. Úgy érezte elérte azt a határt, ahol már nem érdekli semmi. Lassan már szinte az egész kórház látta félmeztelenül. Ha kell, akkor jövő héten akár a takarítónőnek is lehúzza a bugyiját, ha meg akarja nézni a hasát.

Hazafelé a vonaton Szofi a leleteit nézegette. Már megértette, hogy miért került extázisba az öreg orvos. A papírjára ugyanis rá volt írja, hogy futball labda nagyságú ovarium cysta. Az pedig nem kicsi. Ha belegondol abba, hogy a petefészek egy mandula nagyságú szerv, ami akkorára duzzad mint egy focilabda. Persze, hogy fájdalmai vannak. Most már értette, hogy miért feszít annyira a hasa, mint akit elevenen műtenek meg.

Természetesen a klinikán jól megdolgozták a hasát, ami megrepesztette a cisztáját. A hasa most már nem fájt, kicsi csípő érzést érzett belül- gondolta, azért mert a folyadék szétterjed a belsejében. De él. És végre nem fáj a hasa sem. Most először érezte azt, hogy ez nem akkora dolog, mint amilyennek felfújták az orvosok."

A Csendes Gyilkos című könyv itt vásárolható meg.