Böbe különleges álmot dédelget: nyomot szeretne hagyni az emberekben. Ő maga legtöbbször nem is érzékeli, hogy vágya lépten-nyomon teljesül. Hatással van mindenkire, aki akár csak egyetlen mosolyt is vált vele.

Böbét, azaz Szécsényi Erzsébetet mi már jól ismerjük, és Önök is kedves Olvasók. Néhány hónappal ezelőtt megdöbbentő őszinteséggel mesélt arról, hogyan győzte le tizenhárom évesen a rákot. Böbe azóta semmit sem változott. Csendes szerénységgel, de folyamatos mosollyal az arcán ül a Lakatos Márk Szalon forgatagában. Nem állítom, hogy élvezi, de hősiesen tűri, ahogy készül a haja és a sminkje.

Patika Tükör: Jól nézel ki Böbe, hogy vagy?

Böbe: Köszönöm, jól. Túl vagyok egy fárasztó diplomaszerzési és munkakeresési időszakon. Kicsit elkeserítő, hogy egy „angol irodalmár” mennyire nem piacképes manapság, de szerencsére felvettek a Károli Gáspár Református Egyetemre konferenciaszervezőnek, úgyhogy új kihívások elé nézek. Mellette pedig elkezdtem a tanári mesterképzést is, mert eldöntöttem, hogy végső soron ezt szeretném csinálni.

P.T.: Tanár szeretnél lenni?

Böbe: Mostanában fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék hatással lenni az emberekre. Volt egy magyartanárom, akitől nagyon sokat kaptam, azt hiszem szeretnék kicsit olyan lenni mint ő. De nem zárkózom el az írás gondolatától sem, el tudom képzelni magam újságíróként, de akár íróként is. Az, hogy eddig nem léptem a nyilvánosság elé ilyen szerepben, az a maximalizmusomnak köszönhető: olyat szeretnék csak papírra vetni, amivel nyomot hagyhatok. Egy biztos, az irodalom olyan szerelem, ami végigkíséri az életemet.

P.T.: A szerkesztőségben mi csak úgy emlegetünk téged: „Tudod, a Böbe.” Pedig nem mindannyian ismerünk személyesen, az interjúdon keresztül mégis hatással voltál mindenkire.

Böbe: Vannak az életemben olyan helyzetek, amikor észre sem veszem, hogy erőt, hitet adok. Ilyen volt például az is, amikor önkéntesként dolgoztam a Bátor Táborban, ahol volt egy társam, aki akkor először jött velünk. Sokszor mondtam neki, hogy jól csinálja, biztattam, támogattam, de nem tudatosan. Utána mondta el, mekkora segítség volt ez neki. Mások arcára mosolyt csalni teljesen hétköznapi tettekkel a legkönnyebb. A minap a buszon ültem, úgy bedugult az orrom, hogy nem kaptam levegőt, csak szütyörögtem és a kezemmel törölgettem az orrom. Egy néni egyszer csak felémnyújtott egy zsebkendőt, pedig teljesen idegenek voltunk egymás számára. Azt hiszem, a segítségnyújtás erről szól, a hétköznapi hősökről. Sokan vagyunk, akik szeretnénk tenni valamit, de nem tudjuk, hogyan. Erről szól a Hősök Tere Projekt (www.hosoktere.org), hogy ne legyünk passzívak, legyünk hatással a környezetünkre.

P.T.: Bátor Tábor, Hősök Tere Projekt, és ha jól tudom, az Őrzők Alapítványnak is segítesz.

Böbe: Nem titok, hogy bármelyik alapítványnak – amiben hiszek – boldogan elkötelezném magam. Van ahol alkalmanként segítek, de az Őrzőknél folyamatosan, aktívan részt veszek a munkában, a honlap frissítésével foglalkozom és jelen vagyok a facebook-os közösségben.

P.T.: Olyan érzésem van, hogy neked mindig mások körül forognak a gondolataid. Jut egyáltalán időd magadra?

Böbe: Persze, jut, de az, hogy sokszor figyelek másokra, ez talán egyfajta védekezés. Nehezen koncentrálok magamra, inkább másokkal foglalkozom. Motivál ha jót tehetek, szeretek biztatni másokat, megmutatni, hogy meg lehet gyógyulni egy rákos betegségből. Jól esik értelmet adni az életüknek, akár a saját példámon keresztül is. Egyszerűen ilyen vagyok és mivel jól vagyok, ez könnyen megy. Öt éve stabil párkapcsolatban élek, a vőlegényem zenetanár, tubán játszik. Most jött vissza Portugáliából egy ösztöndíjról, úgyhogy lassan megtervezzük az esküvőt is.

P.T.: Akinek az életében ilyen fontos szerepet játszanak a belső értékek, mennyit foglalkozik a külsejével? Hogy éled meg ezt az átalakítós napot?

Böbe: Hiú vagyok, de nem vagyok függő. Szeretek öltözködni, de semmit nem veszek fel csak azért, hogy rajtam legyen, szeretem ha egy ruhadarabnak van funkciója. Azt mondanám, hogy a stílusom természetesen vagány, ha lenne ilyen meghatározás. Ezért is vagyok kíváncsi arra, hogy mások mit látnak bennem, mit hoznak ki belőlem.