Be vagyok zárva, de mozogni akarok!
Ezt a cikket éppen szobabiciklizés közben írom: előttem a monitor, egy állványra rátettem a vezeték nélküli billentyűzetet, az egeret, és írok. Normális esetben erre senki sem lenne kíváncsi. Most, a koronavírus miatt elrendelt vészhelyzet idején viszont ez jó tipp lehet a hétköznapok túlélésére, hiszen mozogni most is kell.
Nem könnyű távmunkával a négy fal közé zárva, mozgás nélkül eltölteni a napjainkat. Sokan ilyenkor szembesülnek azzal, hogy mennyire tud hiányozni a mozgással eltöltött idő – vagy akárcsak a szabad levegőn tett séta.
Ha nincs kertje…
Tavasszal általában az áltagosnál is többet kezdünk mozogni, sportolni, és a hirtelen megnövekedett mozgásmennyiség miatt megterhelt ízületeink, izmaink hajlamosabbak a sérülésre. Most viszont állandóan otthon vagyunk, a szokásosnál is kevesebbet mozgunk, ezért elvileg ritkábban fordulhatnak elő ilyen sérülések. Elvileg. Mert ahogy telnek a bezártsággal teli napok, úgy növekszik az igény a mozgásra. Az otthonunkban is lehet ugyanis sportolni, és sajnos ekkor is megsérülhetünk – tehát most is vigyáznunk kell magunkra!
Számos sportoló, gyógytornász, edző, jógaoktató tett elérhetővé ingyenes órákat online, így mintha edzőteremben lennénk, úgy mozoghatunk a nappaliban. Ezen kívül újra használatba vehetjük a gyakran csak fogasnak használt szobabiciklit, ellipszis trénert vagy futópadot. Ez a mozgás az ízületeket kíméli, kellő intenzitás és időtartam esetén megfelelő edzésértéke lehet. Aki kevésbé tűri a monotonitást, annak azt javasoljuk, hogy szobabiciklizés közben csináljon valamit – mint ahogy most én is –, hisz a keze szabad. De akár lehet ilyenkor tévét, filmet is nézni, vagy éppen olvasni.
Fontos a megelőzés
Kifejezetten ajánlott óránként 10 percet állva, mozgással, mindig más testtájat megmozgató tornagyakorlatokkal tölteni.
Ne feledjük, hogy a szakszerűtlenül végzett gyakorlatok, a futópad túl intenzív használata, a hirtelen megerőltetés miatt otthon is könnyen megsérülhetünk. Ez pedig ebben a vészhelyzeti időben éppen nem hiányzik senkinek, hiszen nemcsak azt kockáztatnánk, hogy rendelőben kell várni órákat, esetleg fertőzött betegek között, de azt is, hogy a mi ellátásunk is terheli az egyébként is végletekig leterhelt egészségügyet.