Kriston Andreát élmény hallgatni. Bárcsak minél több nő és kislány, sőt, férfi és kisfiú beszélgethetne vele arról, amit még soha nem kérdezett meg senkitől! A nőiségről és a férfiasságról, egymás megismeréséről és a szexualitásról, amely egyszerre ajándék és felelősség... Ebben a sorozatban - mint egy puha beszélgetősarokban - mindezekről szó esik. Most arról beszélgettünk, hogyan dolgozhatja fel egy nő azt, ha nem tarthatja meg a babáját.

Rengeteg nővel beszélgettem már, és úgy látom, hogy mire elérjük a menopauzát, szinte nincsen olyan nő, akinek ne lenne a háta mögött valamilyen nehezen felvállalható, fájdalmas "női történet" - kezdi Kriston Andrea. - Ilyenek lehetnek például a megfoganási nehézségek, a nagy nőgyógyászati műtétek, a szexuális problémák, a vetélés vagy a terhességmegszakítás. Azt, hogy mindezt szégyenletesnek tartjuk, és nehezen dolgozzuk fel, részben hozzuk magunkkal: hiszen az előző generáció sem beszélt ezekről a történésekről, amelyek pedig őket is érintették és megviselték.

A környezet hozzáállása sem könnyíti meg a nők dolgát.

Úgy látom, hogy amikor egy nő abortusz miatt kórházba kerül, a gyógyító személyzet ahelyett, hogy ebben a nehéz élethelyzetben végtelen empátiával fordulna felé, inkább megvetéssel viselkedik vele. Arról nem is beszélve, milyen furcsa helyzet, hogy az abortuszra váró nő esetleg éppen egy szobába kerül egy várandós kismamával, miközben, mondjuk, egy harmadik szobatársuk elvetél. Én azt gondolom, hogy ebben az eleve megviselt állapotban legalább mi magunk forduljunk saját magunk felé empátiával!

Ez nem is olyan könnyű...

Gondoljunk arra: a természetben is előfordulnak katasztrófák, amelyek nagy pusztítást okoznak, és akár életeket is követelnek.

Különös élmény volt számomra, amikor Equadorban egy sámánnal jártam a dzsungelt. Mutatott nekem egy fát, amely kérgének nedvéből a szülést segítő főzetet készítenek, míg ugyanennek a fának a gyümölcse a vetélést segíti elő. Rádöbbentem, hogy még egy olyan országban is, ahol egy nő átlagosan kilenc-tíz gyermeket szül - tehát sok esetben egy újabb magzat megfoganása nem okoz különösebb fejtörést -, még ott is elfogadott, hogy esetenként nem vállalható egy baba.

Azért nehéz lehet elfogadni, hogy egy ilyen súlyos döntést kell meghoznunk.

A mi kultúránkban létünk két fontos állomására fókuszálunk: a születésre és a halálra. Ám más népek - például az indiaiak - tizenkét stációt tartanak számon. Talán nem kell mindenkinek minden stádiumon átmennie, hogy megtörténjen az, amiért jött. Egy magzat megfoganásával kissé felbolydul a pár élete, és sok minden megmutatkozik: kiderül, hogy a felek hogyan állnak az apasághoz, az anyasághoz, milyen mély a kapcsolatuk. Én hiszek egyfajta sorsszerűségben: lehet, hogy annak a kis életnek csupán ennyi volt a küldetése. Akár egy olyan esemény is, mint az abortusz, össze tud kovácsolni két embert, ha megértés van közöttük, és ha tudnak beszélgetni a történések valódi, mögöttes okairól. A kulcskérdés, amit fel kell tennünk magunknak: hogyan szolgálja mindez a személyes fejlődésemet?

Hogyan érdemes feldolgozni ezt a veszteséget?

Jó terápia lehet a naplóírás. Megfigyelték, hogy a nemi erőszakon átesett nőknek sokat segít, ha kiírják magukból az érzéseiket: akár ugyanazokat a szavakat újra és újra, amíg azok "el nem kopnak". Így enyhülhet a fájdalom. Ha nem tudjuk letenni a terhünket, az megbetegíthet! Nem egy nőt ismerek, aki képtelen volt feldolgozni azt, hogy valaha abortusza volt, és ez akár évtizedek múltán is betegséget eredményezett! Hasznos lehet azonban a pszichoterápia, a Hellinger-tréning, a kineziológia.

Hogyan lehet meggyászolni a meg nem született kicsit?

A mama elvégezhet bizonyos "rituálékat", amelyek megkönnyítik ezt a nehéz helyzetet. Én azt tanácsolom a terhességmegszakítás előtt álló nőknek, hogy köszönjék meg a magzat jelenlétét, fogadják el, hogy ő éppen most érkezett, de kérjék meg: ő is fogadja el, hogy jelenleg nem tudják fogadni. A mama kifejezheti reményét is: bízik abban, hogy a kis jövevény vissza fog térni később, egy kedvezőbb időben. Aki tud, imádkozzon a kicsiért. És még valami: legalább addig, amíg velünk van, szeressük őt!

Hogyan befolyásolja az abortusz egy család életét?

Egy terhesség megszakítása nemcsak a szülők és a magzat története, hanem a már meglévő gyerekeké is! Több vizsgálat is igazolta, hogy a gyerekek valamilyen módon igenis érzékelik a meg nem született testvéreiket is!

Én úgy gondolom, hogy ha a gyerek már elég idős, és a mama már tud könnyek nélkül beszélni a történtekről, érdemes elmesélni a kicsinek: lett volna egy (néhány) testvére. Ismerek egy anyát, akinek egy gyermeke született, de később négyszer elvetélt. Amikor elérkezettnek látta az időt, elmesélte a kislányának, hogy lehetett volna négy testvére. Közösen elhatározták, hogy nevet adnak a meg nem született piciknek, mert úgy könnyebb rájuk gondolni. Megdöbbentő, de a kislány a nevek választása során pontos sorrendben eltalálta az elvetélt magzatok nemét!

Mi a helyzet az apákkal?

Minden szexuális kapcsolat felelősséggel jár, de sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt nem minden férfi érzi át. Ami a férfiaknak esetleg csupán egy kaland, az nekünk, nőknek, hosszú távú gyötrelmet is okozhat. Annyit tehetünk, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy egy férfi félvállról veszi a fogamzásgátlást, akkor nemet mondunk.

Mindenesetre egy magzat a papa sorsát is befolyásolja - még akkor is, ha nem születik meg! Ahol pedig az apuka ellenkezése dacára a pár mégis megtartja a babát, ott később súlyos problémák adódhatnak: előfordulhat, hogy az apuka nehezen fogadja majd el a kicsit, és erőszakként éli meg a családi kötelékeket.

Eddig a lelkiekről beszéltünk. Mi a teendő a testi változások terén?

A terhességgel élettani változások is járnak: például megnő a méh, a mell, és még érzékenyebbé is válik. Ha a terhesség megszakad, ezek a folyamatok lassan visszarendeződnek, de ehhez idő kell. A nők legyenek türelmesek saját magukkal! Érdemes ilyenkor is rendszeresen végezni a Kriston Intim Tornát, hogy minél hamarabb regenerálódjanak a női szervek. Arról nem is beszélve, hogy naponta ez a néhány perc csak a miénk, ami a lelki rendezésben is segíthet.