Az arannyal versengő, aranyverselő, vagy aranyfű a ma salátaboglárkaként (latinul: Ranunculus ficaria) ismert sárgás szirmú virágot jelölő népi elnevezések. Bár nem túl nagyigényű, egyszerű virág, mégis kincset ér a gyógyászatban, hiszen olyan kellemetlen betegségek kiváló gyógyszere, mint az aranyér, vagy a skorbut.

Az érdekes a salátaboglárkával kapcsolatos népetimológiában, hogy egyrészt a növény formai tulajdonságai alapján vont le következtetéseket - például a gumós-göcsörtös gyökérzet miatt, melyek az aranyeres duzzanatokra emlékeztetnek, úgy vélték, ez a növény ennek a betegségnek a gyógyítására való. És valóban! A mai fitoterápiás könyvek is a salátaboglárka gyökérzetéből készült kenőcsöket ajánlják a kellemetlen panaszok enyhítésére. Másrészt, a virágok sárga színe - és a napfénnyel kapcsolatos asszociációk miatt ennek a növénynek a nevében több helyütt szerepel az arany szó is. Még a régi kelta elnevezés is, a grian, napot jelent.

Számtalan más szóalkotás is emlékeztet minket arra, hogy a Ranunculus ficaria igazán csodás növény. A ligeterdőkben, dús aljnövényzetű lomberdőkben, nedves réteken, és parkokban egész Eurázsiában, Észak-Afrikában elterjedt kisvirág egyik neve például a golyvarontófű, mely arra utal, hogy a nagy strumás duzzanatokat, golyvákat, szemölcsöket gyógyították a salátaboglárka leveleivel, frissen préselt levével, teájával is (természetesen csak külsőleg alkalmazva).

Nagyon fontos azonban, hogy a leveleket még virágzás előtt gyűjtsük, mivel ekkor még nem tartalmaz bőr- és nyálkahártya-izgató protoanemonint. Ha ezután gyűjtjük, komoly hólyagokat okozhat a bőrön. Plinius, az ókori természettudós ezeket a hólyagokat az égési sérülésekhez hasonlítja, tehát nem árt komolyan venni a figyelmeztetést, arról nem szólva, hogy hozzá nem értők könnyen összekeverhetik a salátaboglárkát a mocsári gólyahírrel is, mely szintén erősen mérgező alkaloidát tartalmaz.  Szerencsére ma már sok segítséget nyújtanak a szervezett gyógynövénygyűjtő túrák (www.gyogynovenyturak.hu), ahol a zöldkörnyezet szépségeiben gyönyörködve elsajátíthatjuk a pontos gyűjtési technikát.

Forró vizet a kopaszra, boglárkát a bibircsókra!

A salátaboglárka hatóanyagainak köszönhetően (kis mennyiségű protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, és sok C-vitamint tartalmaz) értékes gyógynövény, de nem árt, ha tudjuk, hogy melyik részét pontosan mire lehet felhasználni. A népi gyógyászatban például elsősorban a már említett skorbut ellen* (a friss levelek magas C-vitamin tartalma, és vértisztító hatása miatt), illetve krónikus bőrpanaszok esetén alkalmazták frissen préselt levét.

Megvastagodott gyökerének nedvét szemölcs és aranyér ellen hasznosítja a fitoterápia és a homeopátia is. A latin névben szereplő ficaria erre utal (a ficus többjelentésű szó, jelentése füge, illetve 'valamilyen golyvaféle'), az általánosan elfogadott nézettel szemben, mely szerint a ficaria jelzőt a fügeformájú levelek miatt kapta a növény.

Teáját elégtelen veseműködés esetén is isszák, magas vérnyomás elleni gyógyteákhoz szintén keverik érfal erősítő tulajdonsága miatt (épp ezért ajánlatos az aranyér esetében is egyébként). A tavaszi megújhodás jegyében azonban ne csak belülről tisztítsuk meg szervezetünket e fantasztikus virággal, alkalmazzuk bátran (persze mértékkel) a reggeli arcmosáshoz is! A középkori angol gyógyászat a leveleket kiütések és hólyagos bőr ellen javallotta, sőt odáig ment, hogy bármilyen duzzanatra, daganatra ajánlani merte, borban főzve mézzel pedig még száraz torokra is ezt használták.

C-vitaminhiány esetén a friss leveleket fogyasszuk salátaként. Vértisztító tea: A leveleket főzzük meg és teájukból naponta 2-3 csészével igyunk.

A sokoldalú saláta

Amint előbújnak az első hóvirágok tavasszal, a salátaboglárka rögtön beindul, és elkezdi hajtani C-vitamintól kicsattanó leveleit. Ezeket a leveleket még virágzás előtt begyűjtve értékes méregtelenítő és vértisztító saláta-alapanyaghoz juthatunk (ld. fent), nem hiába kapta ez a virág a saláta-előnevet a boglárkafélék (Ranunculacae) családjában.

Főzhetünk belőlük levest is, mint ahogy ezt Svédországban teszik, de itthoni receptek is akadnak, hiszen ezt a virágot a bábakalács (latinul: Carlina acaulis), és a réti bakszakáll (latinul: Tragopogon pratensis) mellett már a tizenhatodik századi herbáriumaink is tápláléknövényként említik. Virágbimbóit a kapribogyóhoz hasonlóan tehetjük el* ecetben, a sarjgumókat a virágzás után, zöldségként megfőzve fogyaszthatjuk. Készíthetünk belőle főzeléket is a spenóthoz hasonlóan, de még süteményként is megállja a helyét!*

Kapribogyó módjára: A ki nem nyílt bimbókat ecetbe rakjuk, felfőzzük, majd legalább egy hétig érni hagyjuk.

Süteményrecept: 1/4 kg liszt, 1 csomag sütőpor, 125 g cukor, 1,5 dl tej, 2 db tojás felhasználásával tésztát gyúrunk. Megfelezzük a tésztát. Az egyik felébe 200 g olyan főtt, áttört salátaboglárka levelet keverünk, amit előzőleg liszttel és 1 evőkanál cukorral elegyítettünk. A zöld és a fehér tésztát váltakozva előre kikent tepsibe töltjük, és kb. 1 óra hosszat sütjük.

Tudtad, hogy...

• a híres angol költőnek, William Wordsworthnek a salátaboglárka a kedvenc virága volt, de sajnos a Grasmere-i Szent Oszvald templomban található síremlékére tévedésből a vérehulló fecskefű (angolul: Greater Calendine) nevét vésték rá a salátaboglárkáé (angolul: Lesser Calendine) helyett?

• számos szépirodalmi műben a salátaboglárka a tavaszi hangulatot kifejezendő jelenik meg, mint például J.R.R. Tolkien "A Gyűrűk Ura" című, vagy C.S. Lewis "Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény" című könyvében?

• Oroszországban e növény majdnem minden patikában kapható és a fürdőkben is használják a dermatitisz és egyéb bőrirritációt okozó betegségek kezelésére?

• a salátaboglárka virága eső előtt mindig összecsukódik, és még szép időben sem nyílik ki reggel kilenc előtt, de délután ötkor már össze is záródik?

• néhány könyvben ezt a virágot közönséges boglárka néven illetik, holott az egy pillangófaj (latinul a Polyommatus icarus)?

• a salátaboglárka szinte az egyetlen hatásos szer a rosacea nevű betegség kezelésében, mely egy rendkívül gyakran előforduló, vöröses színű és hólyagos arcbőrt okozó gyulladásos kór?

• a középkorban a koldusok ismervén a virágzat mérgező, hólyagosító hatását, szándékosan megsebesítették vele arcukat, ezáltal azt a látszatot keltve, hogy leprások, hogy több alamizsnához jussanak?