A három barátnő: Karácsonyi afterparty
A decemberi ünnepek általában nem csak a szeretetről és a családról szólnak, hanem a rohanásról, bevásárlásról, néha már-már a végkimerülésig. A három barátnő is túl van már a családdal közös ünneplésen, így Melinda felvetette, hogy találkozzanak nála karácsony másnapján egy partira, ahol összeismertethetik a párjaikat is. Borika párját Lacit már mindegyikőjük ismeri, de vajon milyen tapasztalatai lesznek Tamással és Bálinttal? Izgalmas estének ígérkezik.
Az előszobában megigazítottam Laci nyakkendőjét, felvettük a kabátokat, és elindultunk Melinda karácsonyi partijára. Ez egy különleges találkozó lesz, hiszen a barátnőimmel elhatároztuk, hogy végre összeismertetjük a párjainkat is, és mi lenne jobb alkalom erre, mint egy közös vacsora.
Melinda háza előtt már több autó állt, amikor megérkeztünk, az egész épület ragyogott a késő délutáni szürkületben. A kertben még a fákat is ünnepi fényekbe öltöztették, a falakat pedig kivetítő lézerfények világították meg. Ez Melindára vall – gondoltam magamban, amíg vártunk a kapuban.
Nem sokkal később széles mosollyal az arcán megjelent Melinda, bundáját kezével összehúzva. “Gyertek gyorsan, mert nagyon hideg van” – invitált be minket a házba. Furcsa, mesebeli érzés fogott el, ahogy keresztülmentünk a fényárban úszó kerten, olyan volt, mintha egy Disney mesébe csöppentem volna.
Hófehérke helyett Tamás állt az ajtóban, rögtön felismertem a fotókról a jóképű, sármos férfit. “Üdvözöllek benneteket” – nyújtotta barátságosan a kezét. Nehéz egy pár pillanatból messzemenő következtetéseket levonni, de azt hiszem értem, miért is őt választotta párjául Melinda.
A hatalmas nappaliba lépve a hűvös levegő után jólesett a helyiségben szétáradó meleg. A sarokban hatalmas karácsonyfa tündökölt, mellette az elektromos kandalló romantikusan egészítette ki az ünnepi hangulatot.
A fotelból Móni pattant fel, és rohant oda hozzánk, a szokásos vehemenciával. “Már nagyon vártunk benneteket, gyertek, bemutatom az én Bálintomat” – karolt belém, és már húzott is a kanapé felé, ahol egy szemüveges, szakállas férfi zavartan állt fel, és mutatkozott be. “Mónikában ezt a mérhetetlen energiát imádom” – magyarázkodott. “Ó, nagyon régóta ismerem, nem kell bemutatni” - nevettem fel, és ezzel rögtön oldódott a feszültség.
Közben Melinda a bárpultnál kitöltötte, majd szétosztotta a kért italokat. “Gyertek lányok, segítsetek nekem a konyhában az ételeket kitenni, a férfiak csak beszélgessenek, ismerkedjenek”.
Készülődés az ünnepi menühöz
A konyhaszigetnél leültünk Mónival, amíg Melinda serényen elkezdte kirakosgatni a hűtőből a finomságokat. “Hadd segítsünk valamit!” – ajánlkozott Móni. “Pihenjetek csak nyugodtan, azért hívtalak benneteket, hogy a fiúk jobban megismerhessék egymást, addig mi is kibeszélhetjük őket” – intette le a felajánlást.
“Akkor én kezdem lányok, mivel ti már ismeritek Lacimat régóta. Tamás egy nagyon szimpatikus fickó, jó kisugárzással, finom modorral” – néztem szeretettel Melindára. “Bálint pedig le sem tagadhatná, hogy orvos. Okos, meleg tekintet, megnyugtató kézfogás, professzoros kinézet” – összegeztem a gyors tapasztalatot, amire mindhárman felkacagtunk. “Ez valóban nagyszerű leírás volt” – bólogatott Móni. “Borika, te mindig olyan jól kiismered az embereket, hogy még ennyi év után is megdöbbenek.”
“A tapasztalat és a sok év” – hárítottam el a dicséretet. “Az empátia nem csak életkorfüggő, hanem érzelmi intelligencia is. Valóban megdöbbentő, hogy ennyire átlátod pár mondatból, érintésből valakinek az alaptermészetét” – kontrázott Melinda.
“Akkor most már halljam, mi van veletek” – tereltem el a szót, miközben belekortyoltam a koktélba. “Klaudia pár napig az apjánál van, úgyhogy kettesben töltjük az ünnepek egy részét Tamással” – kezdte Melinda. “Sokat beszélgetünk, pihenünk, de jót csavarogtunk a városban is. Fantasztikusak ezek az ünnepi hangulatú vásárok, kézműves kirakodók, utcai műsorok. Egyik este sokáig járkáltuk, forralt bort ittunk, magunkba szippantottuk a karácsony illatát. Nagyon sokáig nyűgnek gondoltam az adventi készülődést, fáradtnak éreztem magam, és csak a lányunk miatt próbáltam a jó hangulatot megteremteni. Most pedig teljesen más, és nem tudom, hogy egyszerűen megértem rá, vagy Tamás hozza ki belőlem ezeket az érzéseket, gondolatokat. El tudom magam engedni, jól tudom magam érezni, ki tudom törölni a problémákat és a munkát a fejemből, végre csak a körülöttem levő klassz dolgokra összpontosítok.”
“Rám pont ennek fordítottja igaz” – vette át a szót Móni. “Alig vártam mindig, hogy eljöjjenek az ünnepek, mindig teljes gőzzel készültem rá, bevásárlás, nagytakarítás, sütés-főzés. Közben elfáradtam, és mire örülni kellett volna a családnak, meghitt hangulatba kerülni, már csak arra gondoltam, hogy hol az ágyam, ahol kipihenhetem végre magam. Most is ugyanakkora lendülettel vetettem bele magam a készülődésbe, de mégis maradt energiám örülni a családi együttlétnek. Bár Marci Írországból csak skype-on volt velünk, de eljött Nóra a párjával, és emiatt Barbara nagyon boldog volt. Bálintot teljesen elfogadták, Barbi is oda van érte. Most ő is az apjával tölt pár napot, bár már telefonált, hogy haza szeretne jönni. De azt nem mondta, hogy miért nem érzi jól magát.”
Melinda közben kitálalta az ételeket. Fantasztikus hidegtálakat, és ételkölteményeket varázsolt az asztalra, mintha nem is hatan lennénk a vendégei, hanem az egész környéket meghívta volna.
“Remélem, mindenki talál magának valami finomat az asztalon! Persze nyugodtan kérdezzetek, ha valami nem ismerős! Vagy inkább kóstoljatok végig mindent!” – hívta össze a társaságot.
Finom ételek, kitűnő társaság
A férfiak is abbahagyták a beszélgetést, és kíváncsian nézték a kínálatot. Tamás adott Melinda arcára egy nagy puszit, és viccesen hozzányomta az orrát. “Megint nagyon kitettél magadért édesem!” – dicsérte meg a ház asszonyát. Furcsa volt látni a barátnőm arcát, ahogy reagált a szeretett férfi érintésére. Ezt a kifejezést még soha nem láttam tőle, meghatódtam mennyire összeillik ez a két ember. Érezhető volt köztük a harmónia, a finomra hangolt szerelem.
Móni pedig nagy hévvel szedte Bálintnak a finom falatokat. “Majd én választok neked, pontosan tudom mit szeretsz” – sürgölődött, a férfi pedig hálásan nézett rá, látszott rajta, hogy élvezi a kiszolgálást.
Laci egy pohár gyümölcslével a kezében diszkréten elvonszolt a kandallóhoz. “Csak azt akarom jelenteni, hogy nagyon szimpatikusak a barátnőid választottjai. Jót beszélgettünk, sok mindenben informáltak, igazi úriemberek.” Még indulás előtt otthon a lelkére kötöttem, hogy vegye szemügyre őket, mert kíváncsi vagyok a véleményére. Olyan régóta ismeri a lányokat, hogy ő tudja, milyen típusú férfiak mellett lehetnek biztonságban. “Tamás egy udvarias, de éles logikával rendelkező üzletember, Bálint pedig egy nyugodt pozitív ember, akihez szívesen elmennék a fogászatra, mert tudom, hogy megbízhatok benne.”
Mire válaszoltam volna, Melinda lépett mellénk. “Mi ez a sutyorgás?” “Csak arról beszélgettünk, hogy milyen jól érezzük magunkat, és Laci mesélte, hogy a párjaitok is nagyon szimpatikusak” – tettem a vállára a kezem.
A nyugalom szigete
Belakmároztunk a sok finomságból, és leültünk beszélgetni a nappaliba. Melinda lekapcsolta a felső világításokat, csak a karácsonyfát és a hangulatos fényfüggönyöket hagyta égve. Kellemesen beszélgettünk, iszogattunk, a háttérben halk zene szólt. Egy idő után olyan álmosság tört rám, hogy kértem, főzzünk kávét. Szerencsére ehhez az ötletemhez mindenki csatlakozott.
Amikor kimentem a konyhába el is mondtam Melindának, hogy mennyire jó érzés a lakásába lenni. “Voltam nálatok többször, amikor Kristóffal éltél, de most úgy érzem, hogy megváltozott a légkör. Azt nem tudom, most az ünnepi hangulat teszi, vagy tényleg a nyugalom szigete lett a házad.”
“Érdekes, hogy ezt mondod, mert pontosan nekem is ez az érzésem. Pedig Kristóffal is békében éltünk, néha voltak kisebb viták, de soha nem veszekedtünk. Mégis, most minden átalakult, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb körülöttem minden. Már én sem rohanok annyit, elengedek problémákat, bennem is sok minden változott.”
A kávé ismét felélénkítette a társaságot, a férfiak elvonultak beszélgetni, mi pedig segítettünk Melindának összeszedni a vacsora maradványait. “Nem mentek üres kézzel haza, mert ennyi ételt úgyis csak kidobnék” – mondta, és már dobozolta a megmaradt finomságokat. “Ez nekünk is legalább két napi kaja” – nevetett Móni, majd elindult megkeresni Bálintot, hogy ideje indulniuk.
Amíg vártam a nappaliban a többiekre, odasétáltam a hatalmas teraszajtóhoz és onnan csodáltam a fényárban úszó kertet. Arra gondoltam, hogy mennyire békés és megnyugtató minden, mintha megállt volna pár órára ez a mindennapi őrült mókuskerék. Elmosolyodtam és magamban azt suttogtam: boldog ünnepeket világ!
Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek
