Voltam, lettem, és főleg: vagyok

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Talán nem ilyenkor, januári, hóviharos hétfő reggelen gondolkodunk leginkább létezésünk titkairól, de ha mégis, nem kaphatnánk bölcsebb, megértőbb sorvezetőt Rab Zsuzsa versénél. Nála nem érvényes a „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni…” A vég és a kezdet jó. Csak ami közte van…!

Rab Zsuzsa
1926-1998

Rab Zsuzsa

Három alakban

VOLTAM –

már csupa titok vesz körül.

Arcom fölött regényes fűzfa bókol.

Foszló nyakkendőm lóg ki egy fiókból:

és özvegyem arcára gyász kövül.

 

LESZEK –

még csupa titok vesz körül.

És tisztelet pátyolja megszülőmet.

Leszek – még nem ígértem semmi

többet.

De elég ennyi. Mindenki örül.

 

VAGYOK –

csak közöny vesz körül

és mindenkinek a könyökén jönnek ki

szavaim és mozdulataim –

én vagyok a fölösleges, ha már megtelt

a villamos,

én vagyok a sorban előtted álló,

én vagyok, akitől

szürkék a hétfő reggelek –

én vagyok, ki folyton az életével traktálna téged –

fölkelek és lefekszem, ásítok és eszem, titkom nincs,

kiszámítható vagyok és fölmérhető –

robotgépbe táplált adataimból megszületnék újra,

ugyanilyennek –

viselj el mégis, mert ennyi adatott –

vagyok.

 

VOLTAM és LESZEK –  két mesteri, rímes négysoros. Szimbolikusan akár írhatnák az egyiket fejfára: „már csupa titok vesz körül”, a másikat – a reményteli ígéretet – kitehetnénk minden szülőszoba ajtajára:

Leszek – még nem ígértem semmi
többet.
De elég ennyi. Mindenki örül.

 

Ahogy a VAGYOK című pillanatfelvételt, hétköznapjaink jellegzetes lenyomatát nézegetem, azon tűnődöm, vajon lehetséges-e, vagyis inkább így: méltányos-e ez a hatalmas különbség létezésállapotaink között?
Milyen igazságtalan, sőt logikátlan, hogy derengőn pasztellszínű, fényekkel bódító, titokzatos sejtés tud lenni a ránk emlékezés – még ha egy foszlott ruhadarab oly könyörtelenül utal is fizikai romlandóságunkra. S ugyanez a romlandóságunk – amíg élünk – visszatetszést kelt. És hisszük ugyan mind, hogy egy születő életből bármi lehet, de miért szükségszerű, hogy ennek fejében a már kibontakozott élet mindennapi lehetőségeit sutba vágjuk?

Persze, elméletben lázadozom mindez ellen. De a gyakorlatban – mint mindannyian – a bevett formát követem. Tisztelem, respektálom azt, aki elmúlt, és reménykedem abban, fölmagasztalom, aki most születik. És unom… tényleg unom és semmibe veszem, aki „csak” van? És elviselem, hogy velem, a szintén „csak levővel” is ugyanazt tegyék?

A költő persze éppen ezt akarja: hogy így, esszenciális töménységben megmutatva az igazat, elborzadjunk és belássuk: valójában nem ezt és nem így akarjuk.

Ki szeretné, hogy szavai és mozdulatai a körülötte élők unalmas hétköznapjaiból semmivel se ragyogjanak ki? Ki szeretne mindig a fölösleges sokadik lenni – akár a családban, akár a barátok között, akár a munkahelyen, akár – mint a versben – a közlekedők tömegében, a villamoson?

Hát nem. Nem én akarom szürkére festeni a hétfő reggeleket.
És ha nem akarom, talán tehetek is azért, hogy ne így legyen.

Itt, ma, Budapesten, 2013. január 14-én, hétfőn a hajnal hóviharos. Az utcalámpák fényét jeges hópászmák törik meg, szél rázza a fák lombját, a vezetékeket. Nehéz terep.

De megígérem most magamnak, hogy ma titok leszek és lehetőség, ma szín leszek és tartalom. Próbáljuk ki. Ha más is megpróbálja, talán észre is vétetik. És egy költő erről is ír egyszer egy verset.
A valakiről szól majd aki a három létállapot közül éppen a VAGYOK-ban létezik. És ennek ellenére maradt még benne titok, melyre kíváncsiak lehetünk.

 

 

 

2 hozzászólás a(z) “Voltam, lettem, és főleg: vagyok” bejegyzéshez

  1. Kedves Gabi!
    Kivánom,hogy létezzünk minél többen, még sokáig a VAGYOK-ban de ne észrevétlenül!
    Hiszem, hogy menni fog!!!
    Üdv. az “Iróasztal” mellől
    Rodé Klári

    • Kedves Klári, igen, az életigenlés nem is olyan könnyű – ahogy a vers is mondja, amikor “voltam” és amikor “lenni készülők”, érdekesebb vagyok a világnak, mint saját jelenemben. Akkor viszont legalább önmagunknak legyünk ELÉG érdekesek MOST – én is ezt kívánom:) MG

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.