Vekni Rómeónak

fotó: flickr.com

fotó: flickr.com

A külváros gyéren világított szűk utcájában, sietősen lépkedett az öregember. Az eső szerencsére már nem esett. Gondosan kerülgette a pocsolyákat és a másnapra kikészített, púposra tömött kukákat. Átható szag terjengett körülötte, egészen a sarkokig, ahol a térnél befordult. Bevásárlótáskájában egy szál virág, friss kenyér, és egy üveg olcsóbb bor ringatózott. Hűvös volt, de a sapkáját levette. Gyér, fehér haját hátrasimította, mielőtt az ismerős kapuhoz érkezett, a megbeszélt időpontban. Felcsöngetett. Hosszan várt a kapu nyitására, vagy csak neki tűnt annak. Az öreg hölgy nem kapkodta el a vendég beengedését.

Gyertyával, gondosan megterített asztallal várta,  maga sötötte pogácsájával. A szendvicseket majd később elkészíti, elfelejtett kenyeret hozni délelőtt. Lift nem volt a régi bérházban. Nem akart fájós lábaival még egyszer a második emeletre fölmászni. Barátja megígérte, hogy megveszi.
A lakás ajtaja kissé nyitva várta. Örömmel ölelték át egymást, az ember mint minden alkalommal megdicsérte álmai hölgyét. Kabátját a fogasra akasztotta, és pulóverjére felvette a konyhaszékre kikészített háziköntöst. Töltöttek a borból, és kényelmesen elhelyezkedtek a kopott kanapén. Mellettük a kis asztalról, a jó illatú tepertős pogácsából szemezgettek. A kívánságműsort nézték a tévében. Amikor a pogácsa elfogyott, egymás kezét fogva dúdolták az ismerős dallamokat. Mikor megunták, cédéket hallgattak a férfi lejátszójáról, amit még évekkel azelőtt az asszonynál hagyott. Minden vasárnap este ugyanúgy, megunhatatlanul.

A háziasszony felszeletelte a vekni kenyeret  a szendvicsekhez. Gondosan becsomagolta a felét, hogy az embere majd hazavigye magának. Vajat, sajtot, szalámit vett elő a hűtőből, és a szerény vacsora hamarosan elkészült. Falatozás közben furcsa zaj szűrődött át a szomszéd lakásból. Egyre hangosabb veszekedés, majd ajtócsapkodás, aztán csend lett. Ők közben megtervezték a következő hét várható eseményeit, egy ismeretterjesztő műsor meghallgatását az önkormányzat „szépkorúak klubjában”. Bortól pozsgás arcukon ráncaik szinte megfiatalodtak. Az öregember egyenes derékkal indult a kabátjáért…
Puszi, és kézcsók – gondolta magában a galambszürke hajú asszony, mikor búcsúra nyújtotta a kezét.
Az ajtót kinyitotta, de még a konyha oldalán átölelte a barátját, mielőtt az kilépett a folyosóra.
Pár perc és leér, majd integetek, mint máskor – dünnyögött. A konyhaasztalra nézett, és észrevette a becsomagolt fél veknit, amiről megfeledkeztek mind a ketten.
Előkapta a háziköntöse és fürdőköpenye öveit, összekötözte, a végére, a füles szatyorba beletette a kenyeret, és jól összecsomózta a szatyor száját. Szaladt az ablakhoz és kitárta. Az öregember türelmesen várt az utcán, a búcsúintésre.

– Itt maradt a kenyér!- kiabálta az asszony, miközben a sietségtől kibomlott a kontya, és haját az esti szél az arcába kócolta.

– Eresztem a kötélen, Rómeóm! A kötél ugyan rövidebb volt a két emeletnél, de a kenyér szerencsére Rómeó kezeiben landolt.

– Szeretlek, Júliám, örökké!- harsogta, a csomagot magához szorítva. Az asszony nézte, ameddig láthatta…
A szomszéd, hangosan szitkozódva csapta be az ablakot.

 

 

 

Kategória: Novella | Címke: , , , | Szerző: Rodé Klára | Közvetlen link a könyvjelzőbe.
Rodé Klára

Rodé Klára névjegye

Magamról csak ennyit… Igazság, hogy az írás örömforrás, és nincs korhoz kötve. Én magam is rátaláltam, igaz túl az életem delén. Érlelte az idő, a vég nélküli tapasztalás és az olvasók lelkes bíztatása. Mozgalmas utam, marketinges végzettséggel, karrierépítéssel, hivatással, versenytánccal, szerelmekkel, később lányaimmal, unokámmal, elveszített férjekkel és szülőkkel, kiapadhatatlan forrásnak bizonyult. Valóságos történeteim szomorú, néha ironikus vagy humoros, sőt pikáns mozaikjait novelláskötetbe gyűjtöttem. A Hatfejű sárkányfemina, 2014-ben jelent meg. Előző évben készült el az Életre keltek mini album, a tárgyak „személyének” egypercesei. Első kisregényem, Az arcnélküli férfi (2016). Írásaim helyet kaptak az Őszi varázs és a Kézen-fogva antológiákban is. Jó megfigyelő vagyok, meglátom a szépet és a groteszket egyaránt. Mindenről írok, amit érdekesnek találok a mindennapi életben, versekkel is próbálkozom. Szerencsés vagyok, az írás a hobbim, az életem része lett. A Mimind portálon összeszokott írótársaimmal együtt, Molnár Gabriella szerkesztő irányításával és mentorálásával publikálunk. Sokszínű, érdekes, de mindenképpen változatos verbális és képi anyagot ígérünk minden kedves leendő látogatónak, olvasónak. Szeretettel: Rodé Klára

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.