Turi Muri

Balázsy Panna - RSVP

Bevallom, még soha nem jártam turkálóban, vagy ha igen, akkor a tudatalattimba távozott. Valahogy mindig viszolyogtam attól, hogy magamra húzzak egy gúnyát, ami másodvirágzását éli egy másik párolgó testen.

Ugyanezt éreztem ékszer aukciókon is, ahol sok évvel ezelőtt bagóért lehetett kisméretű köves gyűrűket lőni. Elképzeltem a leányregények romantikájával, ahogy a gyűrűvel megkérte a fiatal lány kezét a legény, később zaciba csapták, ennivalót vettek rajta, visszaszerezték, anyáról lányára szállt, és így tovább.

Mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre.

Egy kedves ismerősöm nemrég addig beszélt a kincsvadászat varázsáról, míg beadtam a derekamat. Megérkeztünk egy kívülről züllött, csiricsáré színekkel tarkított bolt elé, és mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre. Első látásra nem volt mibe beleszeretni, rengeteg egymástól teljesen eltérő holmi lógott mindenfelé, nem volt koncepció, csak annyi, hogy gyerek, nő, testes és férfi. Ja, és még jobban leszállított.

Ismerősöm biztatott, ne add fel, ha ráérzel az ízére, meglátod, értékelni fogod ezt a pár órát.

A pár óra alatt rettenetesen elfáradtam. A hatalmas kupacok mélyéről huzigáltam elő ismeretlen formájú textíliákat, volt köztük lukas, foltos, ormótlan, apróka, kinyúlt, és….

Ekkor kihúztam egy fekete, fogásra puha valamit, ami egy eszméletlen csinos márkás ruha volt, némi fehér és zöld csíkkal megbolondítva a legjobb helyeken. Nem ragozom, 400 forintba került. El nem tudom mondani, hányszor éreztem azt egy márkás boltban, hogy nagyon tetszik, csodálatos, de mi a csuda kerül ezen ennyibe? Valójában mi a különbség egy olcsóbb és egy közepesen drága blúz között mondjuk? Az esetek többségében nem sok. Belátom, az olcsóbb és a nagyon drága között azért markánsan látszik az anyag illetve a szabás közti szakadék, de a köztes tartományban ez már csak egy apró repedés.

Hirtelen ugyanazt éreztem, mint a kaszinóban 100 dollárt nyerő ember, aki egyszerre úgy érzi, mennyi sok pénzem lett, felteszek most tízet, aztán még tízet, be kell jönnie, sikerülni fog….jó, a hasonlat itt annyiban nem áll meg, hogy bár találtam egy csomó cuccot, a végén mégis nekem kellett fizetni a pénztárnál, igaz, kilóra.

 

 

Egy hozzászólás a(z) “Turi Muri” bejegyzéshez

  1. Igen, ez igazi turi muri, az embert elkapja a vadász-, vagy horgászszenvedély, és mindenképp haza kell vinni egy trófeát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.