Abody Rita - Sorminta Reggel: a Nap kalandos órája: kizárólag úri szeszélyem Diktálja hogy a négy közeli Alternatíva közül melyik Boltot részesítem ma előnyben Tej és Kifli Szempontjából: utána hazamegyek, dolgozok Délutánig, hogy másnap is mehessek közértbe: míg a Világ a Világ.

A közért előtt azonban Változás: egy Ember fekszik a földön, körülötte narancssárga ruhás Mentősök guggolnak: járókelők Kommentálják az eseményeket. Közelebb megyek.
A sovány Férfin éppen Újjáélesztés történik: már kipreparálták a szakemberek: infúziót Fűztek a karjába: a szájából átlátszó Cső lóg ki: ezen keresztül Lélegeztetik: közben egyikük a Szívét döngeti a szegycsonton át: erőteljes ritmikus Mozdulatokkal. A Földön köröskörül különféle Műszerek: elektromos Kijelzők: imponálóan Nagy apparátus. Pár csepp Vér is. „Túrta az Orrával a földet, de nagyon” – mondja az egyik Néző.
Gondosan Szemügyre veszem a Férfit: jéghideg földön fekszik Érzéketlenül: vékony Kabátban a nyirkos januári Hidegben a lehorzsolt orrával: sokkal Melegebb kabátra lenne szüksége: a Fején sincs semmi: gyér Haja csatakos: valahova leeshetett a Sapkája. A Cipője viszont nagyon Jó: vastag talpú: vadonatúj: meleg Bőrcipő: talán Karácsonyra kapta. A Buszmegállóban állt: hirtelen Összeesett – ezt hallom az iménti nézőtől.

Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje

A Férfi vonásai Tökéletesen ellazultak: máshol Van: Alszik: teljes Nyugalomban tűri, hogy Dolgozzanak rajta és szájtátva Nézzék: nem kell Törődjön vele, nem az ő Felelőssége. Ujjai meg-megrándulnak: de nem tudni: az Élet pislákol-e benne: vagy az őt érő fizikai Attrocitásokra válaszolnak reflexből az Izmok. A Bőre fakó: illetve teljesen Kék: a kékesszürke különböző Árnyalataiban testrészek szerint: a füle Karimája: az orra Hegye: a csuklója. Néhol egészen szederjes a színe.
Ismerem ezt a Színt. A nagyanyám Keze: az apám Szája Széle és feje Búbja utolsó délutánján: szerelmesem Bőre színe a Vérmérgezéskor: anyám Arca két holt Hét után… Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje. De úgy látszik: a Férfiban még van Élet: újabb Eszköz kerül elő: a Filmekből ismert két Vasalóhoz hasonlatos Szerszámmal elektromos Ütéssel próbálják a mentősök dobogásra bírni a Néma Szívet. Újra és újra: nem hagyják abba: vagy Tízszer egymás után. Már legalább Fél órája tart. Hosszú.

Folytatás

Lesben

Abody Rita - Sorminta

Aki nem próbálta, nem tudja, mennyire szép dolog ez. Ősi, dicső. Kultúrája van, vérhagyománya. Igazi élet annak, aki űzi. Visszavisz a természethez, ahová tartozunk. Megadja a lélek békéjét, szelídségét. Nyugalmat. A többi csak olyan szófia városi östörgés azoktól, akik nem tudják, miket beszélnek.

Megszólal a vekker, idő van. Gyorsan készülődök, a holmit már eltettem az este. Csak forró tea kell a termoszba, jóféle házi kolbász és kenyér a dobozba, pár pogácsa, zöldpaprika. Sötét van, mikor indulok, egy óra alatt odaérek, itt kezdődik a falu végén az erdő, de az én jó helyem a hegyháton túl van. Halkan lépkedek a nagy csöndességben, itt is, ott is látom az őszi fűben, ahol éjszakára elhevert a vad. Valami zörren előttem, egy bokor alján lefeküdt fű, megtapogatom, még langyos az állat testmelegétől. No várjatok csak. Ma tűz jön rátok.

Az őz, az nekem a mindenem. Értem, szeretem őket, minden mozdulatukat tudom. Ilyenkor, mikor barcognak, teli van a szagukkal az erdő, nekem az a legjobb illat kölyökkorom óta, csak a bolond mondja, hogy büdös bakszag.

Odaérek az én nagy tölgyfámhoz, lerakom a holmit, kinyitom a kisszéket, leülök a takarásban, szemben a széllel meg a réttel, hátam mögött a sűrű csalitossal. Arról nem jöhet semmi. Csak szemből. Éppen pirkad, a nap még nem látszik, de a fény már felszivárog az égre. Nemsokára hajnal lesz, meglangyosodik az éjszakai hűvös levegő, feltámadnak az illatok, mindenen elárad a természet békéje. Istenem, de szép is a te világod. Sohase tudnám megunni.

Van egy sípom, azzal a gida hangját hallatjuk, amit úgy hívnak, hogy gida vész-sirám. Ha ezt meghallja, azonnal jön a suta, mert azt hiszi, veszélyben a kicsi. A suta jön a gida után, a bak meg a suta után.

Előveszem a sípokat. Ezekkel hívom be az őzet. Senkinek sincs ilyen készlete. Van nekem még nagyapámtól, meggyfából, maga faragta, de egész modern is, műanyagból, osztrák. Több tucatnyi van. Jól kell megválasztani a sípot. Hogy melyikre jön a vad, az függ helytől, időtől, az állománytól. Ezekhez kell a tudás, tapasztalat, s hogy hogyan szólaljon meg. Legtöbbször az őzsuta sóvárgó hangját adjuk, ahogy hívja a bakot. Arra jó széllel jön a bak. De ennél csavarosabb a dolog. Ha a sutával van az idei gidája, akkor elrejti a sűrűben, míg a bakkal kergetőzik vagy üzekedik. Van egy sípom, azzal a gida hangját hallatjuk, amit úgy hívnak, hogy gida vész-sirám. Ha ezt meghallja, azonnal jön a suta, mert azt hiszi, veszélyben a kicsi. A suta jön a gida után, a bak meg a suta után. De még ennél is jobb az a síp, amelyik a bajba jutott suta hangján szól. Ez a suta vészsirám. Még a gidáénál is jobb. Nem mindenki tudja, de az őzbak olyan, hogy ha meghallja egy sutának a segélykérő sírását, akkor még azt a sutát is otthagyja, akivel esetleg épp foglalkozik, és jön rohanvást, hogy ennek a segítségére legyen. Ilyen az őz. Nem mint az ember. Attól fel is fordulhatsz, ha bajban vagy, akármi vagy.

Folytatás