Még mindig karácsony

Balázsy Panna - RSVPMost, hogy leesett egy tonna hó és örvényként ontja a tetőről a lavinát, visszatért a karácsonyi hangulatom.Ritkán kapunk fehér karácsonyt, mert az igazi tél január és február idejére szokott esni, ezért nálam csak most csöngetett be a meseszerű életérzés. A spontán mulatság úgyis jobb, mint a kötelező.

Facsarok mandarinlevet egy kis mentával. Egy pohár karácsony! Sütök fahéjas, gyömbéres, szegfűszeges, csillagánizsos sütit, a lakás illatozik. És csinálok forralt bort, ami persze a legjobb az osztrák sípályákon, de a hüttéből távozva kicsit ingataggá válik a pálya…

A hóembert lányaim,
Nati és Lizi építették

Akkora a hó, hogy gyalog megyünk az óvodába, a régi Delta főcímben szereplő bebugyolált, térdig hóba süppedő elszánt emberhez hasonlóan. A téren havat söpröget a kocsmárosné, rögtön közlekedési rémhírekkel bombáz, míg az autósok pörgetik a kerekeiket a kaptatón. Csendes és ropogós, puha és jéghideg a világ. Jó itthon maradni.

Csendes és ropogós, puha és jéghideg a világ. Jó itthon maradni.

Amikor kislány voltam, mindig a gyerekszoba zárt ajtaja mögül hallgattuk az izgatott készülődést. Mikor végre kijöhettünk, rögtön éreztük a fenyőfa átható illatát, a gyertyák és csillagszórók fényét és a fáról lógó szaloncukrok ízéről álmodoztunk. Csak zselés legyen…Az izgatottság nem sokkal Mikulás vagy Télapó? után kezdődött, és persze egyre fokozódott. Akkor még nem volt divat az adventi naptár, de tudtuk, hogy egyre közelebb járunk az ünnepekhez, mert a felnőttek szörnyen titokzatosak voltak, én meg mindig kiszúrtam valamilyen elrejtett ajándékot a beépített szekrény felső részébe kukkantva, amikor senki sem látta. Öcsémmel esténként a kötelező sötétségben izgultunk, hogy mit hoz a Jézuska – én az emeletes ágy tetején, ő odalent. Aztán egyik karácsony reggel, a sok izgulás után arra ébredtünk, hogy az Öcsém összegörnyedve szenved az ágyában, vakbélgyulladással. Nem tudtam felhőtlenül örülni a korábban meglesett, és egyébként fantasztikus legókészletnek. Szokatlanul csöndes és szomorú nap volt.

Folytatás

Angyalok ideje – Ők nem hagynak el

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Az anyák tudnak várakozni, legalább egyszer, kilenc hónapig kipróbálták. Idén azt kívántam, hogy egész valómmal, teljes testtel, önfeledt gyereklélekkel éljem meg az advent után a karácsonyt, az Angyalok Idejét.

Ha hiszünk bennük, várunk rájuk, eljönnek – vagy visszajönnek. Nemes Nagy Ágnes versében az angyalok érkezése az ünnep. A jóság és az emberség egyszerre éteri és materiális megnyilvánulásai ők. És nem csak az ünnepen vannak veled.

A LOVAK ÉS AZ ANGYALOK

 Jönnek

Isten hozott, szép angyalok.

Elvermelt almát adhatok.

Ki küldött vajon vigaszul?

Itt egy jonatán, egy batul.

Féltem nagyon, hogy a szemöldök-

fában homlokkal összetörtök,

és tört angyalt hogy ápolok?

Be szerencsével jártatok!

Mint a petróleumlángot, kicsinyre

húztátok angyalságotok.

 

Folytatás

Ki jön hozzánk karácsonyra? – Lovak és angyalok

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Soha így még nem éltem az Adventet, soha nem vártam így, egész valóval, teljes testtel, önfeledt gyereklélekkel. Soha? Máris hazug a mondat. Hiszen két gyerekem van. Legalább kétszer vártam hát így: egész valóval, teljes testtel…

Az egyiket ugyan forró nyárban: kíváncsisággal, aztán félelemmel, újonnan ébredt felelősséggel – hiszen az első volt. De a másik, a kislány éppen karácsony előtt fordult fejjel a szülőcsatornába. Akkor lett súly, akkor pocakot, lábat nyomó valódiság, amikor kétéves leendő-bátyja után rohantam volna, birkóztam, hancúroztam volna, de bent a gyermek-teher kint a tél súlya nyomasztott – nehéz voltam, idétlen, esetlen, vánszorogtam az idővel: „Ó, jössz-e már?”

Igen, ehhez a régi várakozáshoz hasonlított a mostani. Megint gyermeket, igaz, azóta már felnőtt gyermeket. És a második után megint az elsőt vártam.

Olyan kor ez most, olyan ország, hogy sokan vagyunk így, anyák. Olvastam, megkönnyeztem Török Monika írását külföldre induló gyermekéről http://nepszava.com/2012/09/velemeny/torok-monika-elment.html Ugyanez volt a motívuma az íróiskolánkban készült egyik műnek Csikós-Török Zsuzsától. Nem tudok egyikük szavainál sem többet, sem jobbat: mindent megírtak, éppen úgy, ahogy én érzem. Ahogy mi érezzük, anyák, akiknek húszéves reménységei most a távolban próbálnak szerencsét, igyekeznek megkapaszkodni.

De Simon visszajött. És nekem róla szólt az Advent. És a versek, melyeket csokorban akartam átadni nektek, hogy továbbfényesítsék a karácsonyt – most a versek is róla szólnak. Róla és a többiekről – akik visszajöhetnek. Mert vannak.

Ha másban nem is, az angyalok szerencséjében bízhatunk. Nehéz időkben kicsire húzzák magukat – takarékos lángocskák, láthatatlanok szinte, de a meleget és a fényt őrzik azért.

Fogadjátok hát szimbolikusan és a maguk valós vers-formájában is a jóság és az emberség egyszerre éteri és materiális megnyilvánulásait: Nemes Nagy Ágnestől a lovakat és az angyalokat. Nekem kellettek ők ehhez a karácsonyhoz, hátha nektek is. Szentestéig elküldöm őket itt, a ’mimind’-en sorban. Négy vers, négy cím: Jönnek, Mennek, Út…és végül A lovak és az angyalok.

Képet, szót, gondolatot és reményt – remélem – mindenki talál bennük. Örömet meg – bárcsak így lenne! – találjunk az ittvalókban. Legyen közel mindannyiunkhoz a szeretet!

Nemes Nagy Ágnes

A LOVAK ÉS AZ ANGYALOK
Jönnek

Isten hozott, szép angyalok.

Elvermelt almát adhatok.

Ki küldött vajon vigaszul?

Itt egy jonatán, egy batul.

Féltem nagyon, hogy a szemöldök-

fában homlokkal összetörtök,

és tört angyalt hogy ápolok?

Be szerencsével jártatok!

Mint a petróleumlángot, kicsinyre

húztátok angyalságotok.

 

Kondor Béla: Az angyal megjelenik Lóthnak

(magyarvagyok.com)

Az áldott vendégek talán tapintatból „húzzák kicsinyre angyalságukat” – mint a petróleumlángot – hogy ne ijesszenek minket. Vagy azért, hogy fenséges mivoltukkal ne keltsenek fölösleges feltűnést, irigységet.

Folytatás