Turi Muri

Balázsy Panna - RSVP

Bevallom, még soha nem jártam turkálóban, vagy ha igen, akkor a tudatalattimba távozott. Valahogy mindig viszolyogtam attól, hogy magamra húzzak egy gúnyát, ami másodvirágzását éli egy másik párolgó testen.

Ugyanezt éreztem ékszer aukciókon is, ahol sok évvel ezelőtt bagóért lehetett kisméretű köves gyűrűket lőni. Elképzeltem a leányregények romantikájával, ahogy a gyűrűvel megkérte a fiatal lány kezét a legény, később zaciba csapták, ennivalót vettek rajta, visszaszerezték, anyáról lányára szállt, és így tovább.

Mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre.

Egy kedves ismerősöm nemrég addig beszélt a kincsvadászat varázsáról, míg beadtam a derekamat. Megérkeztünk egy kívülről züllött, csiricsáré színekkel tarkított bolt elé, és mikor beléptünk, magamban bólintottam, na, pont ezért nem járok ilyen helyekre. Első látásra nem volt mibe beleszeretni, rengeteg egymástól teljesen eltérő holmi lógott mindenfelé, nem volt koncepció, csak annyi, hogy gyerek, nő, testes és férfi. Ja, és még jobban leszállított.

Ismerősöm biztatott, ne add fel, ha ráérzel az ízére, meglátod, értékelni fogod ezt a pár órát.

A pár óra alatt rettenetesen elfáradtam. A hatalmas kupacok mélyéről huzigáltam elő ismeretlen formájú textíliákat, volt köztük lukas, foltos, ormótlan, apróka, kinyúlt, és….

Folytatás