ANYAJEGY

illusztráció: Jon Betts: Születés, flickr.com

illusztráció: Jon Betts: Születés, flickr.com


Álmodott. Egy szülőágyon feküdt, hasát görcs ráncigálta. Érezte a tolófájást, majd a kicsusszanó kis test sikamlását. Látta a magzatmázas testet, kisfiú, gondolta, majd észrevette a gyerek csípőjén a jellegzetes anyajegyet: egy barnás, barack-forma kerek foltot. A kisfiú sírására összerezzenve felébredt.

A sírás folytatódott, a szomszéd lakásból szűrődött át. A nemrég született kis szomszéd harsányan követelte a reggelijét. A görcsös fájdalom is valódi volt, a naptár szerint a szokásos időben, éppen huszonnyolc napra, megérkezett a menstruációja. Tudta, hogy nem lesz könnyű napja, de a sokéves rutin majd átsegíti ezen is. Az órája még nem jelezte az ébresztést, volt ideje lassan készülődni, átgondolni a napi teendőket. Ma csak két tárgyalása lesz, az is délelőtt. Az első kilenckor, sima válóper, közös megegyezéssel. Nem is értette, miért kell hozzá ügyvéd, minden tisztázott: vagyonmegosztás, láthatás, gyerektartás. Az ügyfél külföldön dolgozik, egy barátja közvetítésével kérte a képviseletet. Egyszerű eset, semmi probléma. Ismerte a felperes ügyvédjét is, régi kolléga.

Elegáns kiskosztümben, finom sminkkel, gondosan fésült frizurával indult az alagsori garázsba, a gondosan ruhazsákba csomagolt talárt a karján vitte. A fekete Audi ajtaja finom csettenéssel záródott.

*

Folytatás

Teadélután

 

Kollár Zita telefonja az árubemutató kellős közepén kezdett csilingelni. Zavartan odakapott a táskájához, a népes hallgatóság, és az előadó fiatalember feddő tekintetétől elpirulva.

Gyorsan megnézte a hívót:  Tejóatyaég! – gondolta –  az Asztalos Sándor! Felugrott, mindenkin átgázolva igyekezett az előtér felé. A rendzavaró mobilt a zsebébe rejtve hagyta tovább muzsikálni.

Fotó: Wasile: Still life - flickr.com

Fotó: Wasile: Still life – flickr.com

Tudta, hogy Sándor nem ok nélkül telefonál,de azt nem sejtette, hogy miért. Hiszen a múlt héten úgy mentek el egymás mellett az utcán, hogy a köszönés is alig préselődött ki mindkettőjükből! Egy éve semmi közük egymáshoz, igaz, addig is csak úgy hellyel-közzel, jókora szünetekkel tarkítva.
Folytatás

Szerelmem, a szociopata

Tóth Gyöngyi

Már vagy fél órája csiszáltam a zuhanyfülkét, egyre fogyó lelkesedéssel. Morogtam magamban: – ki a fene tudta ilyen idétlenül megcsinálni? Gyakorlatilag megtisztíthatatlan.  Képtelenség az átfedéseknél közényúlni, a vízkövet lesikálni róla. Akkor ugrott be a gondolat. Mit ugrott, ledermesztett, az ájulásig elszédültem a felfedezéstől. Úgy is mondhatnám, hogy leesett a tantusz. Szentséges Szűzanyám, az én nagy szerelmem egy szociopata!

Carly Bodnar: Work in progress

Carly Bodnar: Work in progress

Folytatás

VIDÉKI BÁL

tuz-van-babam-milos-forman-filmjebol

Hamis zene, linóleum,
kínai cipő.
Egymás arcán felfedezett
rohanó idő.
Műselyem blúz, melegítő,
szedett-vedett báj,
régen kinőtt „kis fekete”.
kitüremlő háj.
Domborodó pocakokba
beledöntött sör,
twistet, rockit imitáló
szabálytalan kör.

Reflektorfény, hozott ital,
– ott ül az „elit”-
Fürkészgető tekintetek:
ismersz valakit?
Egymás hátát tapogató
ragadós kezek,
frissen festett és őszülő,
vöröslő fejek.

Mosolyog a kamerába,
ma itt ő a sztár,
zsíros pörkölt ruhájára
csendben csordogál…
– Szegény Józsi! – hallottad már?
Egyre nő a zaj,
egy estére elfelejtett
mindennapi baj.
Így mulat a magyar vidék,
neki ez jutott.
Bál után a puha ágyban
szépet álmodott:
nagyestélyi, szmokingos úr,
márkás italok,
szája sarkán nyála csordul,
báván mosolyog.
Másnap aztán gyűri tovább
a napi robotot,
de legalább szép emlék,
hogy nagyot mulatott!

2015 december