CUKORSPÁRGA

 

Saját suttogó hangjára riadt fel hajnalban. Szeretlek, mondta ki lassan még egyszer. Takarója a földön hevert, hálóinge felcsúszott a derekáig. A hajnal fülledt volt a szobában. Hosszú sötét haja kócosan szétterült a párnán, elől a homlokára tapadt, szája kiszáradt. Nyugtalan érzékei nem hagyták tovább lustálkodni, ahogy máskor sem reggelente. Kisietett egy pohárért, mielőtt a fürdőszobában a tus alá állt. A hűvös víz némiképpen megnyugtatta, de nem tudott másra gondolni csak a félbe maradt álomra, az elképzelt folytatásra. Belenézett a tükörbe. Formás tinédzser alakja nézett vele szembe, már szépen, nőiesen domborodó idomokkal. Még mindig magán érezte a fiú kezét, mely álmában simogatta. Kilépett a kádból. Vizes haját összefogta, és hosszan a tükörre tapasztotta a száját. Becsukott szemmel erősen a szerelmére gondolt. A csókolózás az valami fantasztikus új élmény volt tizenhat évesen.

A nála pár évvel idősebb, tapasztalt férfi tudta, hogyan keltse fel a lány érdeklődését. A házibulira, ahol először találkoztak, a lány barátnője hívta. Mindannyian habzsolták a rockzenét, és rajongtak az elmaradhatatlan gitármuzsikáért, ami a közöttük lévő korkülönbséget  teljesen kiegyenlítette. Mert a fiú jól játszott. És mikor táncoltak, szorosan egymáshoz tapadva, lúdbőrös lett a karja, érezte a félhomályban. A majdnem-párkapcsolatban hetente kétszer találkoztak. Bejárták a környék parkjait. Órákig ismerkedtek egymással a sokat megtapasztalt padokon. A fiú megkedvelte a lányt, a lány pedig fülig belezúgott, de még nem akart lefeküdni vele. Emlékezetes helyet és körülményeket álmodott az első igazi szexuális élményhez. A macsó gitáros türelmetlenül várakozott…

A fürdőszobában ideje volt átkapcsolni a valóságra, a féléves beszámolóra történelemből. A középiskolában a legszigorúbb tanárnő gondolatára máris kijózanodott, a maszatos tükröt gyorsan letörölte.

A család idővel megelégelte az esti randevúkat. Szerették volna megismerni a fiatalembert, aki észrevehetően nagy hatással volt a lányukra. Hamarosan vasárnapi ebédre, amolyan közszemlére hívták, hogy mindnyájuk megnyugtatására végre bemutatkozzon. Várták, különösen a lány. Készültek ünnepi terítékkel, három fogással, márkás borral.

A lány kiment a fiú elé a buszmegállóba, pontban délben. Menetrend szerint félóránként jött busz. És menetrend szerint félháromig, de a fiú nélkül. Az ebéd kihűlt, estére a könnyek elapadtak, és a szülők is elcsendesedtek.  Vigasztalanul múlt az idő és nagyon lassan kialudt a beteljesületlen szerelem lángja.

klara

Folytatás

A 92-es sárga iskolabusz

Abody Rita - Sorminta

Délután 2 óra körül kezdik. Ahogy kinézek az ablakon a havas tájba, látom, amint – vidám, harsány színfolt – egyik a másik után tűnik fel az utcákon, jobbra meg balra mennek, kanyarodnak, eltűnnek a látómezőmből a szemben lévő utca távolba vesző végén, ott már akkorák, mint egy sárga katicabogár – jó messzire látni innen, legalább tíz házsornyira.

Élénk napsárga, bumfordi orrú, régies fazonú járművek kisebb-nagyobb méretekben, van akkora, mint egy átlagos furgon, és olyan hosszú is, mint egy csuklós busz. A járatok az egész kis kertvárost behálózzák, az iskolába járó gyerekeknek legfeljebb kétsaroknyit kell menni a legközelebbi megállóig, ami a reggeli sietés idején, különösen pedig az ilyen félméteres havas teleken nem mindegy.

A ház előtt jókora kert, előtte fut a mi utcánk. Itt is van egy megálló az utca túloldalán. Reggelente öt gyerek szokott összegyűlni a megállóban, pontban fél kilenckor – itt később kezdődik a tanítás -, szépen sorban állnak, várják a 92-es iskolabuszt. Megjön a busz, megáll, ilyenkor a motorház alól automatikusan kinyílik egy hosszú sárga sorompóféleség, ami megakadályozza, hogy a gyerekek közvetlenül a busz előtt átrohanjanak. Ha valamelyik gyerek későn indult, és a sofőr látja, hogy már iparkodik a busz felé, akkor megvárja – már jól ismeri őket. Felszállnak, sorompó és ajtó becsukódik, a busz elindul.

Ilyenkor már nem néz vissza, és főleg nem integet, mert az halál ciki lenne, és azt sem szabad, hogy a többi várakozók meglássanak, amint a függöny mögött állok. Tinédzser gyereknek a szülő az ciki.

Az öt gyerek közül az egyik az én lányom. Ma reggel is szemmel követtem barna kabátos, szőrmekapucnis hátát, amint a hátsó ajtón kimenvén oldalról a ház elé került, végigcaplatott a mély hóban a két sornyi csupasz fa között a maga taposta ösvényen, átment az úton és várta a buszt. Ilyenkor már nem néz vissza, és főleg nem integet, mert az halál ciki lenne, és azt sem szabad, hogy a többi várakozók meglássanak, amint a függöny mögött állok. Tinédzser gyereknek a szülő az ciki. Az iskolába sem ildomos bemenni érte. A barátnőinek bizalmasan megvallja ugyan, hogy mi ketten „jóban vagyunk”, de ez alapjában véve titok…

Folytatás