SODRÁSBAN

asszony

Már pirkadt mikor az öregasszony csendben kilépett a házból. Fejkendőjét szorosra kötötte, a rózsafüzért a nyakába akasztotta, vállkendőjét fázósan összehúzta. Kosarával a karján körbejárta az udvart, a tyúkok még nem kotyogtak, a malac ólból hang sem hallatszott. A fű és a veteményes még nedves volt az éjszakai harmattól. Az éber házőrző csaholva kísérte szorosan a szoknyája közelében. Csitította, megsimogatta, amíg a kiskapuhoz értek. Isten veled! Vigyázz a háziakra, Mackó!- suttogta és visszaakasztotta a kampót a kerítésre. Gumicsizma volt a lábán kényelmesen a gyalogláshoz. Előbb a templom felé vette az útját. Tudta, hogy hajnalban a kapuja zárva, mégis a nagy út előtt a kerti padon elmondott egy miatyánkot. Megbocsájtást remélt.  Este nagyon elragadtatták magukat.
Folytatás

KARÁCSONY A TENGEREN

karacsony_a_tengeren

 A vásznak kővé fagytak és vágták a rőt kezet,
Csúszdává lett a fedélzet, állni alig lehet;
Észak-nyugatról fújt a szél, a tengerről, vadul,
Sziklán, tajtékon kívül más nem látszott arra túl.

Hallottuk a hullámverést, a hajnalra vártunk,
Csak virradatkor láttuk meg, milyen rosszul álltunk;
Futva a fedélzetre vitt a baj minden embert,
Felvontuk a fővitorlát, fogtuk, amíg felment.

Folytatás