Elég, ha ránézek: Lyn Degara számomra hiteles, amikor a külső-belső szépségről beszél. Arról kérdeztem, mik a tapasztalatai: mennyire fontos ez számunkra, és a tőle tanácsot kérőknek miben tud segíteni.
– Mit jelent a számodra a szépség? Mitől lesz valaki szép?
– Szerintem a szépség alapvetően belülről fakad. Ha kedvesek,vonzóak, jó humorúak és kellemes emberek vagyunk, az megkönnyíti a boldogulásunkat, ám ha ezek közül a tulajdonságok közül hiányzik, valamelyik, dolgoznunk kell azon, hogy “szebbek” legyünk.
Számtalan olyan nővel találkoztam a munkám során, akik bár nagyon vonzóak voltak, boldogtalanul élték az életüket a férjükkel, barátjukkal, gyerekeikkel… Ilyen esetben természetesen nem az az első dolgom, hogy szépségtippeket adjak nekik, hanem, hogy segítsek felismerni, mi lehet az oka a boldogtalanságuknak és hogyan tudnának változtatni a helyzetükön. Csak ezt követően lehet ugyanis javítani a külső megjelenésen, az összbenyomáson. A belső problémák megoldása nélkül
mit sem ér a külső, hisz akármilyen szép és elegáns vagy, meglátszik rajtad, ha elégedetlen és boldogtalan vagy.
Lyn Degara ősszel, feng-shui kertjében
– Mit mond neked ez a szó: hiúság?
– Azt hiszem, ez a szó nem szerepel a szótáramban, nem hiszem, hogy jellemző lenne rám. Én mindig arra törekedtem, hogy az életemet a lehető legjobb irányba tereljem és a lehetőségeimből a legtöbbet
hozzam ki, és a hiúság nem alkalmas arra, hogy ebben motiváljon.
– Mit gondolsz, hogyan látnak téged mások, milyen benyomást teszel rájuk?
– Általában pozitív a megítélésem, és az emberek érzik, hogy könnyű velem kijönni, barátkozni. Amikor például Magyarországra jöttem és elkezdtem imázstanácsadóként dolgozni, a férjem teljesen elképedt, milyen gyorsan (néha percek alatt) képes vagyok a klienseimre ráhangolódni és jó viszonyt kialakítani velük. Mosolyogtak és figyelmesen hallgattak, holott még keveset tudtam magyarul. Amerikában tanultam, hogy a ” mutasd és mondd” módszerrel könnyű megértetni magunkat. Ezt tehát azóta is használom, bár jól beszélek már magyarul.
– Hogyan látod magadat? Mi az, amit szeretsz önmagadban és mi az, amit nem?
– Kislánykoromban a bátyám és a két nővérem mindig azzal csúfoltak, hogy csúnya vagyok, mert soványabb és magasabb voltam, mint a többiek. Emlékszem, a bátyám köveket tett a táskámba, mondván azok majd segítenek, hogy ne fújjon el a szél. Abban az időben a hazámban nem volt túl divatos a soványság, az egészséget ugyanis a hájjal azonosították. Én mégis szentül hittem, hogy nem igaz, hogy csúnya lennék. Talán más vagyok, mint a többiek, de nem csúnya. Ezért meg is
fogadtam, hogy ha nagy leszek, megmutatom, hogy igenis csinos vagyok!