Revans

rode_klara

Szikrázott a feszültség közöttük, mikor a férje belépett az ajtón késő este, az üzleti vacsora után. Egyik kezével a mobilját tapasztotta a füléhez –  látszólag nagyon fontos telefont bonyolított – a másikban táskáját szorította, hóna alatt pedig a lepedőnyi Times-t. Alig hallhatóan köszönt. Az arcra lehelt, megszokott üdvözlésnek sem adott esélyt.

Az asszony nem bánta. Azon gondolkozott, hogy mit felejtett ki a bőröndökből. A charter járat késő éjjel indult, egy hétre Portugália déli csücskébe utaztak.

Folytatás

Barbi a víz alatt

 Valahol lebegve_2

-Istenem! Hová kerültem?- Nem emlékszem honnan pottyantam a vízbe.

– Mögöttem a börtön kapuja?

-Fúú, ezek halak, nem hófehér paripák… egyáltalán: lány vagyok?  A hold világát sem látom a víz alatt – morfondíroz anyja bölcsődalán a varangyosra hajazó, megkékült Barbi baba.
Folytatás

A kerekes kút titka

rode_klara

A kemény téldermesztő hetek nehezen múltak a faluban is. Túl a szomorú karácsonyon még mindig hiába kérték a Teremtőt, hogy szabadítsa meg az országot a háború rémségeitől. Januárban az orosz csapatok utcáról utcára foglalták vissza a várost. Rémes történetek keringtek a katonákról, erőszakosságukról, mindegy, hogy melyik oldalon harcoltak.
A falu főutcáján masszív, szép ház hívta fel magára az arra járó idegenek figyelmét, akik vagy oldalkocsis motorral érkeztek, vagy gyalog masírozva.

A házat az utcától tágas előkert választotta el, közel a házhoz lefedett, rég nem használt kerekes kút állt. A csupasz, lomb nélküli gyümölcsfák és bokrok semmit sem takartak. A rácsos kapura szerelt csengő nem működött. Bár erre komoly harcok nem voltak, a vezeték az utcán az oszlopról már hetek óta leszakadt, megrongálódott. Úgy tűnt, hogy ez valami mesterember háza. A ház oldalát katonásan fölrakott tűzifák támasztották, a kutyaól mellett lesoványodott komondor ólálkodott.
A házban kevés fény maradt, a falhoz tolt asztalon petróleumlámpa pislákolt kormosan. Mellette néhány régi zsebóra, csipesz, apró csavarhúzók, nagyító szemüveg sorakozott, és egy falióra, darabokra szétszedve. A falon szemmagasságban nagyméretű visszapillantó tükör volt felszerelve. Folytatás

A furcsa hegedűs

rode_klaraA rózsadombi hegyi járat megállójában lassan gyülekezett a héthuszas járatra várakozók társasága. Mint régi ismerősök egyesek biccentettek, mások hangosan köszöntek ki-ki a maga habitusa szerint.

Sorban érkeztek a meredek lépcsőket maguk mögött hagyva. A két kisgyerekes, válltarisznyás ifjú anyuka, a bicegős svájci sapkás öregúr,  mindig apró bocicsokikkal, amit a türelmetlen ikreknek hozott.

Az utolsó percben, amikor a kanyarban már felbukkant a kék busz, a legfelső lépcsőfokon, fekete ruhába öltözött fiatal nő érkezett. Soha nem viselt más színűt. Talán gyászolt…Zilált, gyéres fekete haját fekete muszlin kendővel szorította hátra. Egy tincse a szemébe lógott, hiába próbálta idegesen a füle mögé kényszeríteni.

Festetlen, mégis feltűnő volt nagy melleivel. Előredőlt, furcsa tartásban egyensúlyozott igen vékony lábain, a fekete félcipőkben. Mindenki megbámulta, ahogy mereven földre szegezett tekintettel sietett az első ajtó irányába. Az ugyancsak fekete hegedűtokot szorosan hóna alá szorítva tolakodott fel a járműre, sűrűn elnézést kérve az utána felszállóktól. A többiek nem haragudtak, elvarázsolt művészléleknek gondolták.

A buszvezető, mint akkoriban mindenki a hegyi járaton szolgálatot teljesítők közül,
türelmesen megvárta, amíg elhelyezkednek az üléseken, majd lassan kigördült, hogy néhány házzal arrébb megálljon, és felvegye a mankós, hátitáskás iskolás lányt is.

Az első megálló hétköznapi utazóközönsége már várta a következő megállóból érkező megszokott, ismerős arcokat.
A hegedűs  – egymás között csak annak nevezték –  nem ült le, ahogy általában szokott. Egy furcsa dallamot dúdolgatott, talán így készült a hegedűórára. A körülötte lévők nem sokat foglalkoztak vele, megszokták már különcködéseit.

Az út felénél, a kereszteződésnél hirtelen biciklis bukkant elő a semmiből. A sofőr tövig nyomta a féket, és csikorogva állt meg az utolsó pillanatban,

A kocsiban állók egymásra borultak.

A hegedűs hóna alól kiesett a hegedűtok, szétnyílt, és az utasok nem kis megdöbbenésére, az előtte ülő ölébe borult az ebédre, újságpapírba becsomagolt mákostészta…

RODÉ KLÁRA