Felvidítanak ezek az Orbán Ottó versek. Pedig a játékba is ugyanannyi felelősséget visz, mint a komolyságba. A világ teremtése és egyéb badarságok című kötetében találtam olyan verseket, melyekben elmerülve ugyanolyan boldogan lubickolhatok ahogy – elképzelem – megírásukkor a költő.
A magyar irodalom azon nemzedékéhez tartozik, akiket gyerekkorukban megnyomorított a háború – aztán meg a diktatúra alól nem tudtak szabadulni élethosszig. Orbán még megélte a változást – 2002-ben, hatvanhat évesen halt meg. Korán, hisz milyen sok szépet írhatott volna és éppen idejében, hogy ne kelljen a remény – a diktatúrából szabadulás – után még egyéb reménytelenségeket megtapasztalnia.
Ha felidézem csak négy sorát – egy limericket – máris világossá válik, miért is volt öröm olvasni ezt a könyvet, mely az angol nonszensz költészet (itt: „badarkák”) hagyományain nevelkedve teszi – egy kellemesen ironikus távolságból szemlélve – egészen élhető hellyé ezt a világot. És benne a költőket, akik a kortársai voltak, akiket értett és szeretett, s akiket az Így írtok ti szellemében kifigurázott. Orbán Ottó paródiáiból mi is jobban értjük őket, mert feltárulnak alkotói műhelytitkaik. Így esendőbbek, tehát szerethetőbbek is lesznek.
Orbán Ottó (Fotó Zentai Flóra)
Az angol irodalom rövid története
(Orbán Ottó verse)
Ha Londonból Shakespeare-t kimerik,
mi marad? A limerick!
De Londonból Shakespere-t imerni
ki merik k ?
Az Illyés-paródia Illyés-esszencia inkább.Indulat és realitás, a riporteri valóság vegyítve a költő képeivel, a rímek szaggatottsága, a magyar vidék és a franciás kultúra – mindez sűrítve egy versikében.
Illyés Gyula
Hatalmas, nagy mondat,
s a költők…
Nem az apollinaire-i hévtől –
a HÉV-től!
De mint aki ég felé tör!
(Ahogy az étör.)
Beh úgy, ahogyan ott,
s mint régen – akkor – ott-
hon, szinte már repülve,
de – mintegy – földön ülve,
a gyerekkorban, amikor
a költőnek még volt szava:
ça va!
Pont úgy beszéltem,
amíg a borjuneveldéhez értem.
Weöres Sándor, Orbán kortársa és a legnagyobbak egyike – s eközben mindenki “Sanyikája”, az örök, madárhangon csipegő kisfiú. Szeretet, s baráti irónia süt át a nevében írt versen. Játék, rím- és ritmusbravúr, s a mélyén a filozófia, a kultúra univerzális léptékben. Mindez szókimondó, bár stilizált erotikával vastagon fűszerezve – ahogy Weöres halhatatlan stílusjátéka, a Psyché diktálja.
Weöres Sándor
Máté-passió (részletek)
1
Miatyánk kivagyok pampam
de azért ragyogok pampam
neked ez csak olyan pampam
de nekem komolyan pampam
Kilukadt a világ pampam
belukadt a világ pampam
ki-bejár Sanyikád pampam
de azért komolyan pampam
Minek is teneked pampam
hiszen ez tirirá pampam
tererem töröröm pumpum
idelő odalő bumbum
2
Harcon át marconát
harsonáz a költő
Átoson Jánoson
ráborul a bölcső
Ott terem Péteren
tizenkét apostol
impotens opponens
szódavízbe kóstol
4
KERESZTELŐ SZENT JÁNOS:
Would you like some whisky?
JÉZUS MÁRIA:
Ich weiss nicht.
SANYIKA:
Szálem alejkum.
Weöres Sándor
Mélypsyché
Bunkótskát a mädchen
megfogá a’ végen,
tyű, melly vala neki,
töve s közepi.
Sóhajt a leánka,
Bunkótska, te drága,
mit tsiklandsz te, egek,
még megrepedek!
Ruhe, mondá ő,
marrha nőköltő,
vajh az mikor repedt föl
képzelettől?