Mintha az emberiség egykori kétneműségéről szóló androgün mítoszt igazolná, úgy bújik bele egy nő, a 19. századi Lónyay Erzsébet bőrébe Weöres. Hátborzongató, költői mágia, ahogy nyelvében, érzéseiben, fizikumában, élményeiben egy századot öregszik és nemet vált az 1972-ben megjelent, kitalált költőnő verseit és élettöredékeit tartalmazó kötet szerzőjeként. Esterházy Péter próbált még hasonló bravúrt Csokonai Lili néven a Tizenhét hattyúk című könyvben.

Weöres Sándor

Irodalmi szenzáció volt annak idején: klasszikus lett mára – engem tizenéves korom óta kísér. Akkor a bujasága, merész szókimondása fogott meg, huszonévesen értékelni tudtam féktelen vitalitását, bölcsészlányként kultúrtörténeti és poétikai bravúrja fogott meg, felnőve pedig a tragikuma. Ma már talán képes vagyok az egészet egységben látva csodálni.

Gyulai Líviusz illusztrálta az eredeti Helikon kiadást – ez a művész másik, hasonló témájú műve – forrás Rézkarcfittnes,mkmk.hu

A vers, amit a májusi szerelem-áldozatnak szánok, igencsak pajzán, s nagyon bánom, hogy nem emlékszem: én választottam-e magamnak, vagy Montágh Imre, beszédtechnika tanárunk adta fel nekem. Az utóbbi a valószínű: Montágh vérbeli pedagógus volt, minden feladatot személyre szabott, és alighanem arra próbált megtanítani engem, hogy a parányi próbaszínpadon képes legyek levetni gátlásaimat, megmutatni nőiességemet. A nemes célért feláldozta egy másik tanítványa, egy 17 év körüli osztálytársam férfiúi büszkeségét: neki kellett a tudományba temetkezett, de abból az érzékiség felé kikacsintgató Laczkót alakítania. (Ungvárnémeti Tóth Lászlót ugyanis, a vers címzettjét, aki létező személy, valóban költő volt, és mint ilyen, belekomponáltatott Psyché fiktív élettörténetébe, mint a lány poéta-mentora és örök imádója.)

Akkor élveztük, mi, zöldfülű színinövendékek a helyzetet, hősiesen viselte maga az áldozat is, és nekem sokat segített a színpadi szituáció: míg ő szőkén, sápadtan és vékonyan könyvébe temetkezve ült, én csak keringtem körülötte, szavakkal és érintésekkel provokálva….hű de gonoszak voltunk! Huszonkét évem, minden előadói erőfeszítésem, és a vers érzékisége ellenére meglehetősen távol álltam ugyan attól, hogy „tengeri Sirena” legyek (nem, a femme fatale szerepe sem a színpadon, sem az életben nem lett az enyém), de a gimnazista fiúhoz képest tagadhatatlanul tapasztalt nő voltam és – remélem! – érzékletesen hatott előadásomban az „ifjakat tanító” tananyag:

Az Erotika nem tantárgy az iskolába, s úgy tudom, Hoffmann Rózsa nem is kívánja bevezetni mostanában. S bármennyire is elérhető ma már minden, ami a szexualitás fizikai részére vonatkozik, aki ennél többet is akar tudni, aki valóban azt szeretné, „Hogy az el-bízott libuczka/ Levegő után sepegjen,/Ismerve Herosára.” – annak még mindig nem árt, ha verset is olvas. (Na persze, a Psyché javasolta „empíria” és a „natúra” is segít.) És nem csak az esztétikai élvezetért éri meg a verset olvasni: időt is spórol vele, aki gyorstalpalón akar kifinomulni. Könyvek tucatjai szólnak ugyanis a szexualitás technikáiról: itt tíz verssorban ott a lényeg – legalábbis a női oldala. S ha már okításról esett szó: ebből aztán megtudható az is, mi a különbség erotika és pornográfia között – ez is összemosódik manapság, különösen becses tehát, ha értjük, miről is van szó.

Psyché