Károlyi Amy címkével jelölt bejegyzések

Falra fújt Weöres-verssorok

-
Hozzászólás

 

 Nekem a szépségHa van, akit sosem csábított még arra a pitypang bóbitája, hogy magjait a szélbe fújja, az ne nézze meg a Weöres 100 kiállítást. De mindenki más föltétlenül. Budapesten már csak ma és holnap látható a Petőfi irodalmi Múzeumban, utána országjárásra indul A megmozdult szótár.

Mikor tavaly, Weöres Sándor születésének centenáriumára nagyszabású kiállítást terveztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, úgy tűnt, csak a kötelességüket teljesítik: méltó módon megemlékeznek a Nyugat harmadik nemzedékének talán legismertebb költőjéről. De a kiállítás rendezői hamar rájöttek, hogy ezen felül még egy fontos missziójuk is van. Ugyanis – bár a harminc évesnél idősebb magyar lakosság gyerekkori alap-verskincséhez tartozik Bóbita, a tündér, a Liba pék, Haragosi és Sehallselát Dömötör – a mai óvodásoktól a mai gimnazistákig már generációk maradtak ki ebből az élményből. Új kiadású Weöres verseskötetek elvétve jelennek csak meg, a régi-régi Ha a világ rigó lenne kötetet ismételgeti még a legnagyobb hagyományú gyerek-irodalmi kiadó is.

Weöres Sándor - fotó magyarnarancs.hu

Weöres Sándor – fotó magyarnarancs.hu

Kétszeresen fontos volt hát, hogy e gazdag költői örökséget minél szélesebb körben népszerűsítse a jubileum. A nagy ráfordítással elkészült kiállítás értékeivel jól sáfárkodtak: a 2013-14-es fővárosi siker után idén októbertől jövő tavaszig Debrecen, Szeged és végül Nyíregyháza legnagyobb múzeumaiban látható majd. A budapesti kiállítástól búcsúzóban Hegyi Katalinnal, a kiállítás kurátorával, valamint Samu Bence, média művésszel járom be a termeket.

Versben gazdag gépek

A fogadófal, Weöres gyermekien egyszerű rajzocskáinak stílusában eleveníti meg A megmozdult szótár szó-leleményeit. Sárosi Róbert médiadizájn munkája a borjuh, a csilrólagzsa és az asztrény,melyek mozgóképként illeszkednek a vers szövegébe.

–        A megmozdult szótár cím kifejezi a kihívást, mely benne van a Weöres életműben és a mi koncepciónkban egyaránt: hogy a szavakból épülő költészet ne maradjon meg csak szónak a könyvekben, mozduljon meg, induljon el az olvasó felé – mondja Hegyi Katalin – A játékosság az alap, de egy mélyből épülő és mélyre ható játékosság, melynek íve összeköti Weöres gyerekverseit a legnagyobb, filozofikus verseivel.

Folytatás →

Psyché – mindenség és erotika

-
3

Molnár Gabriella - Vers, reggelireMájusban, a szerelem hónapjában áldozzunk Eratónak, a szerelmi költészet múzsájának is egy verssel, melyet a legnagyobb magyar erotikus költőnő, Psyché írt – aki „civilben” férfi volt, és Weöres Sándorként teremtett nagy magyar költészetet.

Mintha az emberiség egykori kétneműségéről szóló androgün mítoszt igazolná, úgy bújik bele egy nő, a 19. századi Lónyay Erzsébet bőrébe Weöres. Hátborzongató, költői mágia, ahogy nyelvében, érzéseiben, fizikumában, élményeiben egy századot öregszik és nemet vált az 1972-ben megjelent, kitalált költőnő verseit és élettöredékeit tartalmazó kötet szerzőjeként. Esterházy Péter próbált még hasonló bravúrt Csokonai Lili néven a Tizenhét hattyúk című könyvben.

Weöres Sándor

Irodalmi szenzáció volt annak idején: klasszikus lett mára – engem tizenéves korom óta kísér. Akkor a bujasága, merész szókimondása fogott meg, huszonévesen értékelni tudtam féktelen vitalitását, bölcsészlányként kultúrtörténeti és poétikai bravúrja fogott meg, felnőve pedig a tragikuma. Ma már talán képes vagyok az egészet egységben látva csodálni.

Gyulai Líviusz illusztrálta az eredeti Helikon kiadást – ez a művész másik, hasonló témájú műve – forrás Rézkarcfittnes,mkmk.hu

A vers, amit a májusi szerelem-áldozatnak szánok, igencsak pajzán, s nagyon bánom, hogy nem emlékszem: én választottam-e magamnak, vagy Montágh Imre, beszédtechnika tanárunk adta fel nekem. Az utóbbi a valószínű: Montágh vérbeli pedagógus volt, minden feladatot személyre szabott, és alighanem arra próbált megtanítani engem, hogy a parányi próbaszínpadon képes legyek levetni gátlásaimat, megmutatni nőiességemet. A nemes célért feláldozta egy másik tanítványa, egy 17 év körüli osztálytársam férfiúi büszkeségét: neki kellett a tudományba temetkezett, de abból az érzékiség felé kikacsintgató Laczkót alakítania. (Ungvárnémeti Tóth Lászlót ugyanis, a vers címzettjét, aki létező személy, valóban költő volt, és mint ilyen, belekomponáltatott Psyché fiktív élettörténetébe, mint a lány poéta-mentora és örök imádója.)

Akkor élveztük, mi, zöldfülű színinövendékek a helyzetet, hősiesen viselte maga az áldozat is, és nekem sokat segített a színpadi szituáció: míg ő szőkén, sápadtan és vékonyan könyvébe temetkezve ült, én csak keringtem körülötte, szavakkal és érintésekkel provokálva….hű de gonoszak voltunk! Huszonkét évem, minden előadói erőfeszítésem, és a vers érzékisége ellenére meglehetősen távol álltam ugyan attól, hogy „tengeri Sirena” legyek (nem, a femme fatale szerepe sem a színpadon, sem az életben nem lett az enyém), de a gimnazista fiúhoz képest tagadhatatlanul tapasztalt nő voltam és – remélem! – érzékletesen hatott előadásomban az „ifjakat tanító” tananyag:

…

Könyvekbűl meg nem érted,

Mint kell nyakon lehellni,

Nyelv-tsútssal fülbe mászni,

Czimpák tsókolgatását,

Bimbók birizgatását,

Hajlások songatását,

S ha már a kis fazék forr

Véletlen bé-hatolni

Tsiklándva és tsavarva,

Hogy az el-bízott libuczka

Levegő után sepegjen,

Ismerve Herosára.

Az Erotika nem tantárgy az iskolába, s úgy tudom, Hoffmann Rózsa nem is kívánja bevezetni mostanában. S bármennyire is elérhető ma már minden, ami a szexualitás fizikai részére vonatkozik, aki ennél többet is akar tudni, aki valóban azt szeretné, „Hogy az el-bízott libuczka/ Levegő után sepegjen,/Ismerve Herosára.” – annak még mindig nem árt, ha verset is olvas. (Na persze, a Psyché javasolta „empíria” és a „natúra” is segít.) És nem csak az esztétikai élvezetért éri meg a verset olvasni: időt is spórol vele, aki gyorstalpalón akar kifinomulni. Könyvek tucatjai szólnak ugyanis a szexualitás technikáiról: itt tíz verssorban ott a lényeg – legalábbis a női oldala. S ha már okításról esett szó: ebből aztán megtudható az is, mi a különbség erotika és pornográfia között – ez is összemosódik manapság, különösen becses tehát, ha értjük, miről is van szó.

 

Psyché

UNGVÁR-NÉMETI TÓTH LÁSZLÓNAK,
a Poesisben Mentoromnak, de semmi egyébben nem.
Pesten, 1814. esztendőben ősz-utó hava 10-dik napján.

 

Laczkó, ugyan hiába

Pislogsz-ki könyveidbűl

Tűzes szemekkel én rám.

Az ollyan nagy tudósnak,

A millyen vagy te Ficzkó,

Minden tudás a fejében,

Az-után alább se-mennyi.

Görbedt silány kukacczal

Horgássz keszeget toczóbúl,

Ne tengeri Sirenát.

Folytatás →

A vers maga volt – Emily Dickinson

-
Hozzászólás

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Azt hiszem, kezdek beleszeretni Emily Dickinsonba – azért nevezem így az érzést, mert néha nem értem, néha eggyé válok vele, ahogy olvasom a verseit, és volt már olyan is, hogy az egyik újraolvasáskor nem értettem, mi hatott rám annyira benne – és veszteségnek éreztem a kiábrándulást.

Ezek után mélyen megérteni Károlyi Amyt, aki valaha egyszer már beleszeretett – ennek eredménye egy kis, tavaszi rügy-zöld kötetke, 1978-ból, a Megvetőtől: Emily Dickinson válogatott írásai – Károlyi Amy fordításai és tanulmányai. Régóta a polcon, túlélt sok költözést, kicsit szamárfüles – nem emlékszem, hogy régen olvasgattam volna, pedig valaki biztosan fölfedezte már a családban, ez látszik rajta. Kicsit olyan e könyv sorsa, mint ED-é. Él, ragyog egy csöppet – ez a könyv is hívogatott mindig a színével, alakjával – de annyira azért nem tolakszik, hogy igazán akarjuk őt… Idén nyáron egyszer csak a kezembe kívánkozott, és alig tudtam felocsúdni, annyira megragadott. Volt egy szép félóránk a délutáni teraszon, amikor fölolvastam a lányoknak. Aztán néhány hete elővettem, hogy beszéljünk itt róla. Nem tettem, mert ED akkor eltávolodott tőlem. Nem tudtam felidézni a néhány héttel azelőtti varázsos hangulatot, most nem értettem, nem is igen tetszett – ilyet nem tapasztaltam még egy költőnél sem, szinte elképesztett . Tényleg hasonlított ahhoz, amikor kiábrándulunk egy szerelemből. De nem hagyott nyugodni, tegnap megint olvastam: és megint megtaláltam. Az érzést, a finomságot, szépséget. Emily Dickinsont.

Emily Dickinson fiatalkori arcképe – talán éppen 1848-ban készült

Azért írom le ezeket, mert ha nem találtam is meg ennek az ambivalenciának az okát, egyvalami biztos: amikor akartam tőle valamit, amikor célzatosan vettem kézbe, hogy értsem és tudjam, és magyarázzam őt – akkor nem mentem semmire. Amikor nem akarok tőle semmit, akkor kezembe simul a könyve, és nekem adják magukat a szavai.

Hát óvatosan közelítek, s segítek talán közeledni másoknak is. Töri az utat Károlyi Amy, aki tanulmányt is írt róla, fordította is. Szerette. Még Amherstbe, a szülővárosába is elment. Elképzelem, ahogy vitte magával Sanyi bácsit (Károlyi Ami Weöres Sándor felesége volt és több szemtanú meséit hallottam arról, hogy igencsak ráncba szedte az költőt, ha úgy gondolta, épp erre van szükség).

Károlyi Ami tanulmányában találtam tehát izgalmas életrajzi összefüggéseket és részleteket  ED leveleiből, jegyzeteiből, valamint a hozzá írt levelekből.

Emily Dickinson 1830 – ban született, Amerikában, Amherstben. 1854-ben egy szerelem nyitotta ki annyira, hogy – ahogy K.A. fogalmaz: „kinövi énjét” – versei most már nem csak a természet, az ember, hanem a legmélyebb asszonyi vágyak tükrei is. Nagyon sok verse van leveleiben elszórva – szinte minden levele vers is egyben. A többit igazából halála után fedezték fel és publikálták. Addig csak barátai tudták, micsoda nagy szellem él közöttük. 1886 május 15-én halt meg, ugyanabban a házban, ahol született. Mégsem volt szűk a világa, belefért minden: a teremtéstől a szerelmen át a halálig. Létezik ma egy Emily Dickinson International Society (EDIS), és én úgy látom, mintha köré is olyan rajongói tábor szerveződne, mint Jane Austin köré. Martha Grahamet táncra inspirálta: Levél a világhoz címmel. Azt hiszem, szerencsés találkozás: ez a pici nő, akinek virulását oly nehéz lehetett észrevenni, mint egy apró lila gyomvirágét a mezőn, úgy hagyott nyomot, hogy közvetlenül a lelkünkhöz ér – akár a tánc.

És ez a vers:

A  világhoz ez levelem,
Ki sohse írt nekem.
A természet mondta e hírt
Gyengéd fenségesen.

Üzenetét megkapják
Nem látható kezek.
Kedviért rólam, emberek,
Enyhén ítéljetek.

Levél a világhoz – Martha Graham tánca, Emily Dickinson költői világa ihletésére

Ha a leveleiből idézek, talán lesz egy képünk róla. Azt hiszem, ő nem írt verset. Ő maga volt a vers.

„Hát ez a könyv! és több is van belőlük!” – írta Emily. Ügyvéd apja haragudott, ha a Biblián kívül mást is olvasnak (ő is csak vasárnap olvasott) – az apa egy diákja hozott ED-nek és bátyjának titokban könyvet.

Folytatás →