Mikor tavaly, Weöres Sándor születésének centenáriumára nagyszabású kiállítást terveztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, úgy tűnt, csak a kötelességüket teljesítik: méltó módon megemlékeznek a Nyugat harmadik nemzedékének talán legismertebb költőjéről. De a kiállítás rendezői hamar rájöttek, hogy ezen felül még egy fontos missziójuk is van. Ugyanis – bár a harminc évesnél idősebb magyar lakosság gyerekkori alap-verskincséhez tartozik Bóbita, a tündér, a Liba pék, Haragosi és Sehallselát Dömötör – a mai óvodásoktól a mai gimnazistákig már generációk maradtak ki ebből az élményből. Új kiadású Weöres verseskötetek elvétve jelennek csak meg, a régi-régi Ha a világ rigó lenne kötetet ismételgeti még a legnagyobb hagyományú gyerek-irodalmi kiadó is.

Weöres Sándor – fotó magyarnarancs.hu

Kétszeresen fontos volt hát, hogy e gazdag költői örökséget minél szélesebb körben népszerűsítse a jubileum. A nagy ráfordítással elkészült kiállítás értékeivel jól sáfárkodtak: a 2013-14-es fővárosi siker után idén októbertől jövő tavaszig Debrecen, Szeged és végül Nyíregyháza legnagyobb múzeumaiban látható majd. A budapesti kiállítástól búcsúzóban Hegyi Katalinnal, a kiállítás kurátorával, valamint Samu Bence, média művésszel járom be a termeket.

Versben gazdag gépek

A fogadófal, Weöres gyermekien egyszerű rajzocskáinak stílusában eleveníti meg A megmozdult szótár szó-leleményeit. Sárosi Róbert médiadizájn munkája a borjuh, a csilrólagzsa és az asztrény,melyek mozgóképként illeszkednek a vers szövegébe.

–        A megmozdult szótár cím kifejezi a kihívást, mely benne van a Weöres életműben és a mi koncepciónkban egyaránt: hogy a szavakból épülő költészet ne maradjon meg csak szónak a könyvekben, mozduljon meg, induljon el az olvasó felé – mondja Hegyi Katalin – A játékosság az alap, de egy mélyből épülő és mélyre ható játékosság, melynek íve összeköti Weöres gyerekverseit a legnagyobb, filozofikus verseivel.

Folytatás →