Vekni Rómeónak

fotó: flickr.com

fotó: flickr.com

A külváros gyéren világított szűk utcájában, sietősen lépkedett az öregember. Az eső szerencsére már nem esett. Gondosan kerülgette a pocsolyákat és a másnapra kikészített, púposra tömött kukákat. Átható szag terjengett körülötte, egészen a sarkokig, ahol a térnél befordult. Bevásárlótáskájában egy szál virág, friss kenyér, és egy üveg olcsóbb bor ringatózott. Hűvös volt, de a sapkáját levette. Gyér, fehér haját hátrasimította, mielőtt az ismerős kapuhoz érkezett, a megbeszélt időpontban. Felcsöngetett. Hosszan várt a kapu nyitására, vagy csak neki tűnt annak. Az öreg hölgy nem kapkodta el a vendég beengedését.

Folytatás

A fiatal Bajor Gizi szerelmes levelei

Molnár Gabriella - Kultúrsaláta

Egy tragikusan kifejező szemű, tiszta női arc végigkísérte a gyerekkoromat. Anyám egyik könyvének borítója volt: Bajor Gizi, Zilia szerepében. És most egy könyv címlapján újra ő, húszévesen. Mosolya meleg, tekintete lágy. A kép a világháború kitörése idején készült, ugyanakkor, amikor elindul a kis Beyer Gizi színészi karrierje.

A könyv ezekről az évekről szól, erről a fiatal lányról. Még nem a színésznőről, akit Laborfalvi Róza és Jászai Mari utódjaként emlegettek – és akinek folytatója talán Ruttkai Éva volt.

Gizike egy frontkatona, Vajda Ödön ügyvéd menyasszonya és ugyanakkor egy báró szerelme – a könyv hármójuk leveleit gyűjtötte össze abból az időből, amikor életük összekapcsolódott.

Bajor Giziről ma már egy egész múzeum mesél. Köszönhetően Gobbi Hildának, aki Bajor villájában – ahol orvos férje beadta neki a halálos adag mérget, majd ő is öngyilkos lett – színészmúzeumot hozott létre. Alakításait Júliától Anna Karenináig számon tartja a színháztörténet. 1951-ben a Nemzetiben ravatalozták fel. A színészi életről, tragédia és tettetés, látszat és valóság, szépség és rútság kettősségéről mennyi mindent elmond egyetlen apró tény, amiről eddig sosem hallottam: a ravatalra Dayka Margit festette ki az arcát.

Tízezrek kísérték a temetőbe. A színházban ekkor Major megállította a főpróbát: igazi családja, a színészek emlékeztek rá, megsiratták az öregek Ódry Színészotthonában is, mely Gobbival közös művük volt. Hát tényleg szerették – még ebben az irigy szakmában is.

Bajor Gizi Júliaként 1918 körül – egy “civil” kutyával

 

Bajor Gizi a negyvenes években egyik kedvencével – fotó Escher Károly

„Remegve szerette az emberen kívüli életet is…Csipogott a madaraknak, ápolta a növényeket…huncutkodva bólintott a csacsinak, cukrot adott a lónak, és barátja volt a Kutya.” (Gobbi Hilda)

Most, hogy elolvastam a leveleskönyvet, amit Vajda Miklós gyűjtött egybe és látott el a mindentudó kortárs-barát-családtag jegyzeteivel, már könnyebb elhinni, hogy a Nemzeti legnagyobb színésznője nem csak az irigység, és nem csak a rajongás, hanem a szeretet tárgya is volt.

Folytatás