József Attila címkével jelölt bejegyzések

Üvöltés a szenvedőkért – Kosztolányi Számadás-verséről

-
1

Olvasnivalót keresek lefekvés előtt. Élvezetes legyen, de ne kavarjon fel annyira, hogy ne tudjak elaludni – hopp, ez éppen jó lesz: Hunyadi Sándor novellák. Nemsokára nyakig merülök a kisvárosi hölgyek, deklasszált grófok, boldogulni igyekvő polgárok és kiszolgáltatott cselédlányok világába. Aki sosem olvasta, az is ismeri, legalább a Bakaruhában film képeiből. Hunyady Sándor novellájából írták … és egy esztéta , “cselekvő filmnek” nevezi, mint olyat, „mely képes aktívan formálni a társadalmi tudatot”.

És való igaz: Bara Margit és Darvas Iván páros szépsége az első, ami felidéződik bennem, de fényük mögött ott sötétlik az Édes Anna fojtottan kegyetlen világa, mintha annak megszelídített változata lenne: itt nem ölnek. Legalábbis nem direktben.

Bakaruhában 2

Folytatás →

LÁGY ŐSZI TÁJBÓL

-
3

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Nem a fájdalom, nem a dac, nem a harag szólít meg most a Kései siratóból. Szinte szégyellem, hogy csak ez a csilingelő három szó hívogat belőle: „Lágy őszi tájból…”

Miből áll, miből van olyan varázsosan összeszőve a lágy őszi táj, hogy elég csak ennyit kimondani, és illatokat érzünk, fanyar füstöset és édes mustosat, friss vadgesztenye csillogó simaságát tapintjuk kielégíthetetlen tenyérrel, és hallani véljük lábunk alatt kéjesen utolsót reccsenni a rozzant leveleket és ázott ágakat? És persze látunk. Sóvárgásra késztető kéket az égen, levélszínek és formák tobzódását, melyek ráuntak már az egyen-zöldre.

Lágy őszi táj

Ez a pazar mozaikkészlet hogyne indítana arra, hogy darabkáit, szilánkjait és színeit újrarakjuk, új árnyalatokat, formákat, új leget, tájat, fákat, színesebb távlatokat alkossunk belőlük. És új emlékképeket, melyeket a minden tárgynál színesebb emberek népesítenek be.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből régvolt anyja képét próbálta összeállítani József Attila, s bár nem kérdés, az ősz is, a nők is átadták ehhez, mi lényegük, mégis sikertelenségre ítéltetett a kísérlet. Ő az időre fogta. Hogy nincsenek még további évtizedei arra, hogy mindebből kikeverje a Mama égen lebbenő szürke haját, a beléptét kísérő, ingerlő-émelyítő ételillatot, és a körülötte glóriaként fénylő lepedők ropogós finomságát. „… de nem futja, már látom, az időből, a ……..  tűz eléget.”
Folytatás →

Nem fog a macska

-
1

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Mottó:

„ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.” (József Attila: Eszmélet)

Mert például itt van ez a macska. Egyébként akár az írás kellékeként is megnevezhetném, annyira szereti mindenbe beleártani magát. Miért pont az írásba ne? Ha papírt, tollat veszel elő, máris az asztalon van, kezed köré tekeredik és farkát a tollra fonja. Hogy nehezebben mozduljon. Aztán elhelyezkedik a papíron. Mintha tudná, hogy jól mutat rajta. Fehéren a fekete-fehér foltos. Pont a közepén. Finom hűvös lehet, hát jól elnyújtózik: alul fej, hátul farok, közötte a hosszúka test, elején-végén kinyúló lábakkal. A hasánál egy csíkban kilátszik a papír. Oda viszonylag hosszú sorokat róhatok a frissen bemutatott bolgár filmről. Nem is kell több hely, két hasábot, ha kapok rá a lapban, kezdő újságíró létemre örüljek, ha filmről írhatok – és nem a kiszkábé kultúrpolitikai határozatairól. Szívesebben írnék József Attila költői képeiről, de arról nincs hova. Egyszerre kint, s bent nem lehet egeret fogni, ezt már ő is megmondta, fiatal örüljön, ha munkája van, írjon, amiről kell, most bolgár film.

Cica olvasó

A macska élvezi, hogy nem kell megelégednie a papírral: a tollal is játszunk. Ő azt hiszi. Sőt, nem csak hiszi, hanem teszi, pofozza a végét, miközben én az első mondatot próbálom odakanyarítani: „A végtelen szomorúság, mely e világ sajátja, már a film legelső pillanataiban megcsillan a hősnő szemében.” A macska megunja a tollat. Most írhatnék. A hegyekről, ahol a hősnő és a hős, meg az elvtársak találkoztak. De a történelem forgószele nem csak az ő ideológiai és személyes vívódásukat söpri el, hanem a bolgár filmeket, a kéthasábos cikket a délutáni lapban, és engem, papírostul, tollastul. Még szerencse, hogy így, néhány évtizeddel később belekapaszkodhatok ebbe a laptopba, mely ad egy kis nehézkedési erőt, és próbál humánusan átvezeti a másik, a valódi, a digitális világba. Írhatok rajta cikket, például. Ha nem is egy bolgár filmről az Esti Hírlapba, de azért betűket, mondatokat, melyek valahol láthatóvá válnak majd.

Folytatás →

Vers, gyöngyvirághangon

-
2

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

 

 

Csilingel ez a vers, olyan üde valóban, mint hősei, a nyolcesztendős lányok. Aki olvassa, arra gondol, talán egy valamikori „nyolcesztendős” idézi fel ezt a pirkadati kort, vagy éppen ellenkezőleg, egy élemedett nagypapa emlékszik a kislány-kacagásra. De egyik sem. Egy tizenkilenc éves fiú írta ezeket a sorokat. József Attila.

 

 

 
Nyolcesztendős lányok

Hosszú sorban jönnek, mennek,

Apró ördögök, de szentek,

Homlokuk friss, meleg kenyér,

Szén a szemük, szénparázs.

 

Hosszú sorban jönnek, mennek,

Mint a virág, úgy szeretnek,

Úgy szeretik a fiúkat,

akárcsak a gyöngyvirág.

 

Hosszú sorban jönnek, mennek,

Ha sírnak is, csak nevetnek.

Messze vannak, messze vannak,

Mint a vidám csillagok!

A korai versei között az egyik kedvencem. Mert a felidézett kép olyan őszinte, mint élete végén a legszemélyesebb vallomásai. És szeretem éppen e feszültség miatt: mi köze a hosszú sorban csivitelő kislányokhoz egy 19 évesnek? Hogy lehet, hogy így beléjük lát, ilyen örök érvényű, plasztikus pillanatképet készít róluk? Mindegy, hogy egy ferencvárosi gangon szaladoztak kuncogva majd’ száz éve, vagy negyven évvel később, egy zuglói iskolaudvaron, ahogy mi tettük a hatvanas években. Mert mi, valamikori nyolcesztendős lányok, bizony, egy villanásnyi ideig éppen ilyenek voltunk. Aki nem élte meg, megkérdezheti: miért éppen nyolcesztendősen? Miért nem hét, hat vagy kilenc évesen? Mi történik akkortájt, ami sem előtte, sem később nem történhet meg?

"Hosszú sorban jönnek, mennek, Apró ördögök, de szentek"

“Hosszú sorban jönnek, mennek, Apró ördögök, de szentek”

Folytatás →