Eléggé nyápic alak volt Robi, vagyis Rob, ahogy a barátai hívták, sose tartozott az ún. „vonzó” férfiak közé – a fene a pofájukat, elég csak a bicepszüket villantani, és minden nő kifekszik – vékony volt, inas, a feje hosszúkás, a szája szűk, a fogai csapnivalóak.
Már húsz évesen kopaszodni kezdett, amit különféle kencékkel ideig-óráig vissza tudott szorítani, aztán egy magabiztos és halálra szánt pillanatban, úgy harminc felé, kopaszra nyíratta a fejét, és érdekes módon, ettől határozottan férfiasabb, érettebb lett. Viszont butának sose volt buta, és volt még valamije, egyetlen egy dolog, a zenei hallása, ami kellő ambícióval és megfelelő hangszerválasztással párosult: szaxofonozott. Komoly szintre verekedte fel magát. És mivel igencsak figyelt, hogy mikor hova lép, kivel barátkozik és miért, csakhamar lett egy eléggé jól menő jazz-zenekara is.
A zene szerelmén kívül kezdettől ez izgatta Robit: hogy hogyan csajozhatna sikeresen így, ilyen szerencsétlen testbe zárva?
A zenekar felállítása meg a ház és a garázs, ahol próbáltak, az első feleség apjának volt köszönhető, aki támogatta őket. Ja igen: mert a zene szerelmén kívül kezdettől ez izgatta Robit: hogy hogyan csajozhatna sikeresen így, ilyen szerencsétlen testbe zárva? De úgy találta, hogy a nők ostoba módon buknak a híres emberekre, ez is motiválta abban, hogy zenészként, több szorgalommal, mint tehetséggel, olyan sokra vitte. Nem is csalódott a számításaiban: a lányokat vonzotta a „menő” zenekar szólistája, és így módja volt viszonylag előnyös házasságot kötni. – Ami nem tartott soká, alig egy évig, de Rob pimasz módon nem mondott le szerzett jogairól, és nem tágított az após által vett házból addig, amíg cserébe nem kapott egy megfelelő méretű, stílusos loftot, ahol zenélni is lehetett.
Ezek után sokáig pazarlón bánt a nőkkel, hisz volt belőlük elég, Jól élt, gondtalanul, úgy körülbelül negyven éves koráig, amikor is kezdtek elszaporodni az ifjú zenészek, fogytak a honi szereplési lehetőségek, és Rob gondolkodóba esett, hogyan tovább. Megvolt a szakmai tekintélye, számos zenei díjjal dicsekedhetett, és egy alkalommal, mikor Rio de Janeiróban játszottak épp Brazíliába származott hazánkfiainak, új rajongója akadt, egy húszéves, magyar-brazil, sötét szépség, Baba személyében.