A magyar filmgyártás aranykorának nemcsak tanúja volt, hanem aktív részese is. Filmforgatásokon fotózott – úgynevezett „standfotósként”, s képei a dokumentáció, és reklám kategóriából lassanként átkerültek a művészet kategóriába. Inkey Alice képeivel ír filmtörténetet, mely No de Alizka címmel jelent meg könyv formájában.
Tizenéves, amikor némi gyakorlat után, amit a Filmgyár fotólaborjában szerez, odacsöppen a forgatásokra, a magyar filmtörténet későbbi film nagyságai közé. És rögtön helytáll: a Mici néni két élete nemcsak mint film, hanem mint ikonikus fotók sora is bevésődött a köztudatba.
Kiss Manyi és Páger Antal a Mici néni két élete jelenetében – Inkey Alice felvétele
Persze egy kis csúsztatás van abban, ahogy a történetet felvezettem: hiszen Inkey Alice talán sosem volt igazi kezdő, beleszületett a fotózásba. Édesapja, Inkey Tibor művész-fotós, portréin olyan ifjú művészek szerepelnek az 50-es években, mint Bara Margit, Darvas Iván, Gábor Miklós, Bessenyei, Ferenc, Házy Erzsébet… Tehetséges lánya az ő közelében technikát és szemléletet is elsajátít – ahogy előző könyvében, az Alsógödi Amarcord című fotós családtörténetben megírta.