Halottak napja címkével jelölt bejegyzések

Camino

-
1

I.

Elengedtek.
Ülök a fekete kövön, az óceán röhög az arcomba.
A fekete köveket fekete homok csiszolja, víz fényezi. Az emberek totemoszlopokat építenek kövekből, itt hagynak egy darabot magukból. Nincs két egyforma kő. Nincs két egyforma oszlop. Az óceán felől érkező szél hiába igyekszik, a totemoszlopok állnak meredten. A köveket nem köti habarcs, csak az erő feszíti össze.

fotó: Kris Williams, flickr.com

fotó: Kris Williams, flickr.com

Elengedtek. Egyedül vagyok. Erőt gyűjtök a fekete kövekből, bátorságot a széltől. Hagyom, hogy fényezzen az óceán, csiszoljon a fekete homok.
Tavaly együtt raktuk a köveket egymásra. Megfogadtuk, visszajövünk. Egyedül ülök a kőrengeteg közepében.
Elengedtél.

Folytatás →

MINDENSZENTEK

-
5

Török Zsuzsanna Gyöngy

 

 

A szobában hűvös volt. Hetek óta várta a gázszerelőt, hogy megjavítsa a radiátort, de még nem ért ide. „Aludni jobb is hidegben, nem szeretem, ha befülled a szoba, csak hánykolódom egész éjjel.”-mondta a férje, és lekapcsolta az olvasólámpát.

 

A szobában hideg volt, s ő  ma is érezte azt a szokatlan illatot. Pedig szellőztetett, minden nap szellőztet, estére mégis beköltözik az a fura,ám ismerős szag. Orráig húzta a paplant meg a rárakott kék takarót, és megpróbált elaludni.

November 1-e, Halottak napja volt. Ma kinn jártak a temetőben, a szürkületben alig találták meg a sírokat,  felázott, sáros földön botorkáltak egymást támogatva. Nem szeretett temetőzni, ilyenkor főleg nem. Sötétedett. Erőszakos őszi szél csapkodta  arcukat. A sírok fenyegetően világítottak, a  mécsesek árnyéka megnyúlt, mintha a holtak hívogatták volna az élőket, akik némán, lehajtott fejjel vonultak a fejfák között. Meg kell látogatni apját, a  bohém Ferit, akiktől a családja szerint csak a hülyeséget örökölte, a nagyszüleit, akik versenyt vigyáztak rá, gyertyát gyújtani Dédikénél, a nyakas református asszonynál, aki őt csecsemőkorában magához vette, hogy aztán élete végéig gyereket neveljen.

gyertya_feny

Folytatás →