Többen reklamáltatok a napokban, hogy nem meséltem el, mit szólt Szergej a római szuvenírhez.Nos, mindennek eljön a maga ideje – így annak is eljött, hogy átadjam végre a meglepetést a züllött kannak.
Hétvégén elkocogtam hozzá, mert ha kicsit is hidegebb van, ki sem teszi a lábát otthonról, hacsak nem fogynak el készletei a létszükségleti alapanyagokból. Szergej Buda másik felén tanyázik egy kocsma fölötti lakásban, amit ő szemelt ki magának néhány éve egy gondos kiválasztási folyamat eredményeképpen. Ezzel több legyet üt egy csapásra: ha mégis kiteszi a lábát a létszükségleti alapanyagokért, akkor sem kell messze mennie, azon kívül egész nap hallgathatja a dübörgő zenét, ami nélkül nem tud meglenni. Marcival, a kocsmárossal igen közeli barátságot ápol, így hát, ha Szergej másik zenére vágyik, akkor egy partvisnyéllel csak ledörömböl, és ha szerencséje van, Marci meg is hallja, és cédét cserél.
Joggal kérdezhetitek, ha múltkor a Gül baba utcát messzinek találtam, akkor a forgalmas körtérre hogyhogy csak úgy átszaladok. Látjátok, én sem értem, hogy van ez: a gyerekkorunk színhelye néha olyan messzinek tűnik, hogy szinte meg kell hozzá kerülni a földgolyót, ha meg van egy ilyen lókötőnk, bárhol is lakjon, csak odarepülünk, mintha nem is lenne távolság…
Megérkezvén Szergej tanyájára, megcsapott a tömény füstszag, meg annak a szárított növénykének a kellemes illata, amit ő csak zöldségnek hív, és folyton azt mondogatja, hogy szívni kell, nem beszélni róla. Ezt arra érti, hogy szerinte én mindent elfecsegek Miciéknek, de speciel a zöldséggel kapcsolatban jó lenne, ha tartanám a szám. Én általában mindenben engedelmesen követem az utasításait, bár nem mindig értem a hátterét, de a lényeg, hogy ezt a zöldség dolgot is csak nektek mesélem el most, Miciéknek meg tartom a szám.
Azt kívántam, bárcsak füttyentene, vagy valami ilyesmi, szóval, amit magamra vehetek, akár azt is mondhatja, hogy „nem vagy semmi, bébi!”
Amikor kiraktam elé az Éjfekete macskából származó söralátéteket, csak a szemét figyeltem, semmi más nem érdekelt, csak ahogy a zöld tekintetét rászegezi az ajándékra, és akkorára kerekedik a szeme, mint egy szekérderéknyi ementáli sajt.