(Emlék a múlt századból)
A budai Várba vezető utca földszinti lakásának ablakait szélesre tárja az idős hölgy. A késő délutáni langyos szellő meglengeti a függönyöket. Minden nap ebben az időben locsolja a virágokat.
A külső párkányok ládáiban dúsan futnak le muskátlik, szorosan egymás mellé ültetve. A szélsőkön halvány rózsaszínűek, a középső ablakban vérvörösek lógnak fejjel a járda felé. Szép a látvány. Kevés a járókelő. Néhány mindenre kíváncsi, kalapos, japán turista lépked fölfelé a megállóból, a lejtőn. Nem fértek a zsúfolt buszra. Az ablak előtt lassítanak, a virágokat is fotózzák, sűrűn bólogatnak az asszony felé.
Micsoda fura emberek, nem láttak még muskátlit? – csodálkozik az ősz hajú hölgy és eltűnik a függöny mögött. Hamarosan locsolókannával tér vissza. Többször fordul. A permetező vízből kevés a járdára is kerül.
