HAJNAL

FekFehFOLYOPART

Eszembe jut a vers:
A Dunánál*,
Úgy ülünk most itt
A lépcső aljánál.

Van- e dinnyehéj?
Nem tudom.
Az éles szelet még
Lehunyt szemmel hallgatom.

Folytatás

Az áradat

Abody Rita - Sormintamit teszel? mit teszel majd, mikor rád kerül a sor, a te házadra, a te szobádra, nyugodt olvasósarkodra a kandalló mellett? csöndben érkezik, irdatlanul, ellenállhatatlanul, felemészti a kertedet, a küszöbödet, a konyhakövet, átmossa a házat, kisodorja belőle az álmaidat, a békés világba vetet hitedet, az érzést, hogy halhatatlan vagy és érinthetetlen, karizmatikus lény, egy ember, mit teszel majd akkor? félsz? félsz majd?összeszeded értékeidet, felhordod a bútort az emeletre, fogod a kölyköket meg az asszonyt, és menekülsz?eszedbe jut a kutya az udvaron, a kölykei? megnézed, rendben van-e a szomszédod? hálás leszel, hogy túlélheted, vagy átkozódsz a károd és az elvesztett idő miatt? elgondolkodsz? együttérző leszel ez egyszer, eszedbe jutnak a többiek, olyanok, akik nap mint nap megszenvedik természetanya kezének súlyát egész életükben? akik nem hagyatkozhatnak a társadalom segítségére, mint te? biztonságba helyezed szeretteidet, és azután visszafordulsz, visszamész a folyóhoz, az áradáshoz, a gátakra, segítesz építeni, pakolod a homokzsákokat, véded a többiek életét és tulajdonát? megosztod ételedet és italodat, megköszönöd, ha valaki megosztja veled? a földre köpsz, ha politikusok jönnek a gátra ásóval a kezükben és kamerákkal a hátukban, elfordítod szemedet a mutatványtól, nem beszélsz a riporterekkel, semmi szín alatt nem tűröd az ünneplést, mert túl sokat tudsz?

elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét?

virrasztasz éjszakákon át, pár órát alszol napközben homokzsákokra dőlve, véded azt a kis falut, ahol élsz, vagy szülőfölded szívednek kedves fővárosát, elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, takarítasz, szemrevételezed a rombolást, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét, és a temérdek holmit, amit a hátán cipel – élőket, álmodókat és holtakat? érzed-e majd akkor, hogy a folyó hogyan szolgál folyton-folyvást csendesen, nem hevesen, hogyan hordja eléd az italodat és hogyan hordja el az általad termelt mocskot életed minden áldott napján? és néha, amikor rád tör az Idő, mint az Áradat, és az Áradat jön, mint az Idő folyama rád, hogy mindenedet elmossa, elsodorja, egész apró mindenségedet, AKKOR, mikor a folyó azt akarja, hogy emlékezz, emlékezz rá, akkor —
emlékezni fogsz?

„Palackba zárt üzenet” performance, 2013.06.15. Budapest