Anyu

Hirtelen szédült meg, a telefon is kiesett a kezéből. A vonal túlsó végén női hang hallózott egyre kétségbeesettebben. Ő lerogyott a kanapéra, nem tud most beszélgetni, múljon el előbb ez a fránya forgás.
A szédületben Feri arca jelent meg, akit éppen tíz éve temetett el, akihez éppen tíz éve járt naponta a temetőbe. Feri illata csapta meg az orrát, olyan régen vágyott már arra, hogy ismét érezze ezt a drága, verítékes illatot. Feri énekelt, orrára csúszott szemüveggel, gitárral a kezében. Imádta ezt a férfit, pedig csibész volt, de soha nem tudott rá igazán haragudni. Feri mindig fölemelte, megpörgette, szorította, elengedte, megríkatta, nevettette, aztán kezdte elölről az egészet. Klári érezte ezt a mámorító szédülést most is. Kicsit se félt: ha Feri a közelében van, nem lehet baj. Mióta elment, csak ténfergett ebben a világban, mosolygott is néha, de hangosan már nem kacagott, nem tette boldoggá semmi. Tudta, hogy a lányok imádták a nevetését, mégse volt képes örülni a Feri nélküli világnak

gomoly

Folytatás

MINDENSZENTEK

Török Zsuzsanna Gyöngy

 

 

A szobában hűvös volt. Hetek óta várta a gázszerelőt, hogy megjavítsa a radiátort, de még nem ért ide. „Aludni jobb is hidegben, nem szeretem, ha befülled a szoba, csak hánykolódom egész éjjel.”-mondta a férje, és lekapcsolta az olvasólámpát.

 

A szobában hideg volt, s ő  ma is érezte azt a szokatlan illatot. Pedig szellőztetett, minden nap szellőztet, estére mégis beköltözik az a fura,ám ismerős szag. Orráig húzta a paplant meg a rárakott kék takarót, és megpróbált elaludni.

November 1-e, Halottak napja volt. Ma kinn jártak a temetőben, a szürkületben alig találták meg a sírokat,  felázott, sáros földön botorkáltak egymást támogatva. Nem szeretett temetőzni, ilyenkor főleg nem. Sötétedett. Erőszakos őszi szél csapkodta  arcukat. A sírok fenyegetően világítottak, a  mécsesek árnyéka megnyúlt, mintha a holtak hívogatták volna az élőket, akik némán, lehajtott fejjel vonultak a fejfák között. Meg kell látogatni apját, a  bohém Ferit, akiktől a családja szerint csak a hülyeséget örökölte, a nagyszüleit, akik versenyt vigyáztak rá, gyertyát gyújtani Dédikénél, a nyakas református asszonynál, aki őt csecsemőkorában magához vette, hogy aztán élete végéig gyereket neveljen.

gyertya_feny

Folytatás

Megújult Paprika Magazin

aprilisi borito

Lelkes fiatal csapat készíti az idei áprilisi számtól kezdve a TV Paprika Magazin lapszámait. Nimila Ági, a nádszálvékony, ám enni és főzni is szerető főszerkesztő, „Az okos nő konyhája” – ként azonosítja a megújult havilapot, mely azonban megtartja tévés szlogenjét is: „Egy falat boldogság”.

Ahogy az első számot forgatom, leginkább a tematika kiegyensúlyozottsága tűnik fel. A „gyors-praktikus” varázsszavakkal indítanak, karöltve persze a szezonalitással (az „olcsó” kimaradt, bizonyára nem az ezt favorizáló olvasórétegre építenek, bár biztosan vonzó lesz, hogy ez a húsvéti, bevezető lapszám fél áron, 295 forintért kapható).
Jó arányban van jelen és arcot kap itt a praktikum, a szaktudás, a trend és a divat. Végül is, mindegyik szerepet játszik gasztronómiai választásainkban, szükségszerű, hogy mindezekre épít egy, az olvasók jóindulatát megnyerni kívánó lap. Legelőször két arc vonzásának nem tudtam ellenállni, Feri, a főzelékes (Szatmári Feri), valamint a Sütiakadémiáért felelős Varga Gábor olyan biztatóan mosolyognak a képen, hogy elhitetik velem, én is közülük való, gasztro-mester vagyok. Miután kedves mosolyukon kívül már másra is tudtam figyelni, kiválasztottam magamnak a répatortát, és ebben az új variációban is elkészítettem. Annyira finom lett, hogy mire lefotózhattam volna, elfogyott. Különösen a kandírozott sárgarépás mascarpone bolondította meg a szemet és érzékenyítette az ízlelőbimbókat. Feritől a citromos karalábéfőzeléket veszem át, remélem, a jövő héten bemutathatom a saját verziót a Facebookon. Nem biztos, hogy a macerás skót tojás lesz hozzá, de azért megjegyzem magamnak ezt a fasírtba burkolt változatot is! A pirított retekről egyelőre csak azt tudom, hogy jól mutat, de mindenképpen kipróbálom, hiszen szezonja van!

Kiválasztottam magamnak a répatortát, és ebben az új variációban is elkészítettem. Annyira finom lett, hogy mire lefotózhattam volna, elfogyott. Különösen a kandírozott sárgarépás mascarpone bolondította meg a szemet és érzékenyítette az ízlelőbimbókat.

Folytatás