A kerekes kút titka

rode_klara

A kemény téldermesztő hetek nehezen múltak a faluban is. Túl a szomorú karácsonyon még mindig hiába kérték a Teremtőt, hogy szabadítsa meg az országot a háború rémségeitől. Januárban az orosz csapatok utcáról utcára foglalták vissza a várost. Rémes történetek keringtek a katonákról, erőszakosságukról, mindegy, hogy melyik oldalon harcoltak.
A falu főutcáján masszív, szép ház hívta fel magára az arra járó idegenek figyelmét, akik vagy oldalkocsis motorral érkeztek, vagy gyalog masírozva.

A házat az utcától tágas előkert választotta el, közel a házhoz lefedett, rég nem használt kerekes kút állt. A csupasz, lomb nélküli gyümölcsfák és bokrok semmit sem takartak. A rácsos kapura szerelt csengő nem működött. Bár erre komoly harcok nem voltak, a vezeték az utcán az oszlopról már hetek óta leszakadt, megrongálódott. Úgy tűnt, hogy ez valami mesterember háza. A ház oldalát katonásan fölrakott tűzifák támasztották, a kutyaól mellett lesoványodott komondor ólálkodott.
A házban kevés fény maradt, a falhoz tolt asztalon petróleumlámpa pislákolt kormosan. Mellette néhány régi zsebóra, csipesz, apró csavarhúzók, nagyító szemüveg sorakozott, és egy falióra, darabokra szétszedve. A falon szemmagasságban nagyméretű visszapillantó tükör volt felszerelve. Folytatás

Az áradat

Abody Rita - Sormintamit teszel? mit teszel majd, mikor rád kerül a sor, a te házadra, a te szobádra, nyugodt olvasósarkodra a kandalló mellett? csöndben érkezik, irdatlanul, ellenállhatatlanul, felemészti a kertedet, a küszöbödet, a konyhakövet, átmossa a házat, kisodorja belőle az álmaidat, a békés világba vetet hitedet, az érzést, hogy halhatatlan vagy és érinthetetlen, karizmatikus lény, egy ember, mit teszel majd akkor? félsz? félsz majd?összeszeded értékeidet, felhordod a bútort az emeletre, fogod a kölyköket meg az asszonyt, és menekülsz?eszedbe jut a kutya az udvaron, a kölykei? megnézed, rendben van-e a szomszédod? hálás leszel, hogy túlélheted, vagy átkozódsz a károd és az elvesztett idő miatt? elgondolkodsz? együttérző leszel ez egyszer, eszedbe jutnak a többiek, olyanok, akik nap mint nap megszenvedik természetanya kezének súlyát egész életükben? akik nem hagyatkozhatnak a társadalom segítségére, mint te? biztonságba helyezed szeretteidet, és azután visszafordulsz, visszamész a folyóhoz, az áradáshoz, a gátakra, segítesz építeni, pakolod a homokzsákokat, véded a többiek életét és tulajdonát? megosztod ételedet és italodat, megköszönöd, ha valaki megosztja veled? a földre köpsz, ha politikusok jönnek a gátra ásóval a kezükben és kamerákkal a hátukban, elfordítod szemedet a mutatványtól, nem beszélsz a riporterekkel, semmi szín alatt nem tűröd az ünneplést, mert túl sokat tudsz?

elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét?

virrasztasz éjszakákon át, pár órát alszol napközben homokzsákokra dőlve, véded azt a kis falut, ahol élsz, vagy szülőfölded szívednek kedves fővárosát, elmész onnan azután, ha elvonult az ár? vagy ott maradsz, szembenézel a következményekkel, takarítasz, szemrevételezed a rombolást, átérzed a veszteségekkel küzdők fájdalmát, ott maradsz, hogy emlékezetedbe vésd a folyó irdatlan erejét, és a temérdek holmit, amit a hátán cipel – élőket, álmodókat és holtakat? érzed-e majd akkor, hogy a folyó hogyan szolgál folyton-folyvást csendesen, nem hevesen, hogyan hordja eléd az italodat és hogyan hordja el az általad termelt mocskot életed minden áldott napján? és néha, amikor rád tör az Idő, mint az Áradat, és az Áradat jön, mint az Idő folyama rád, hogy mindenedet elmossa, elsodorja, egész apró mindenségedet, AKKOR, mikor a folyó azt akarja, hogy emlékezz, emlékezz rá, akkor —
emlékezni fogsz?

„Palackba zárt üzenet” performance, 2013.06.15. Budapest