Eve Ensler a Vagina Győzelmének Napját 15 éve hirdette meg február 14-ére, amit világszerte Valentin napként ünnepelnek ugyanekkor. A „V-Nap” a nők ellen elkövetett erőszak elleni harc egyik szimbolikus napja. Az idén Ensler erre a napra a világszerte erőszak áldozatává váló egymilliárdnyi (!) nő összefogását sürgeti, egy flashmobbal, tánccal, melynek magyar címe „Egymilliárd Nő Ébredése” lett.
A New York-i írónő és feminista aktivista maga is családon belüli erőszak áldozata. Kicsi gyerekként apja szexuálisan, később fizikailag és lelkileg abuzálta. Eve Ensler a szerzője a ma már legendás „Vagina Monológok” című, valós interjúkon alapuló drámának, amelyet már sok tucat nyelvre fordítottak le világszerte.
Eve Ensler mozgalom-indító levelében: http://www.egeszsegtukor.hu/mimind/eve-ensler-levele-egymilliard-no-ebredese-one-billion-rising/#more-1924
számos utalás található azokra a helyekre, ahol a nőket folyamatosan erőszak fenyegeti, és az ez ellen küzdők kezdeményezéseire, személyes erőfeszítéseikre. A földrajzi és személynevek mögött megrendítő vagy felemelő tények húzódnak.
Az összefogás alapja, hogy tudjunk arról, mi történik valójában sok nővel a világban.
Az összefogás alapja, hogy tudjunk arról, mi történik valójában sok nővel a világban. És tudjunk arról is, hogy vannak sorstársaik, más jellegű szenvedéstől sújtva ugyan, de akár a saját utcánkban. Felcsillan a remény az összefogásban, legyen annak tartalma konkrét védelem, segítség, vagy olyan szimbolikus összekapaszkodás, amilyet február 14-re tervezünk.
City of Joy projekt, Bukavu, Kongó Demokratikus Köztársaság
1999-ben Kongó Bukavu nevű városában Dr. Mukwege, a helyi kórház nőgyógyásza kétségbeesetten hívta fel egy ismerősét, egy helyi emberi jogi szervezet munkatársát. Dr. Mukwege sok nemi erőszak áldozatot látott már és műtött meg a praxisa során, de a ’99-ben hozzá kerülők sérülései minden korábbi borzalmat felülmúltak. Ismerőse, Christine Schuler-Deschryver osztotta az orvos aggodalmát, de az asszony nem sokkal később olyan személyes traumát élt át, mely arra késztette, hogy nőjogi harcosként a világ figyelmét Kongóra irányítsa.
A nőgyógyász hívása után nem sokkal később egy asszony rontott az irodájába, másfél éves kislányával a karján. A pici lány mindkét lábát eltörték, hátracsavarták és elképesztő módon, csoportosan megerőszakolták. A kislány Christine kocsijában, pár perc múlva, a kórház felé vezető úton meghalt.
A nemi erőszak brutalitásának és gyakoriságának mértéke és célja Kongóban a 2000-es évek elejétől mintha más lett volna, mint korábban. Az új cél az volt, hogy a női nemiszerv, a belső szervek, az alhas olyan pusztításon menjen keresztül, amelynek következményei visszafordíthatatlanok. A nemiszervük szétroncsolásával megerőszakolt nőknek – ha túlélik – nem lehet gyerekük, családjuk a szégyen miatt kiközösíti őket, járni, inkontinencia betét nélkül élni nem tudnak, munkaképes fizikai állapotba sokan soha többé nem kerülnek. Az ellenfél asszonyainak szétroncsolása, a jövőben születendő gyerekek számának csökkentése, a közösségek belső szolidaritásának és a családoknak a széthullása, vagyis a hátország demoralizálása gazdaságosabb és hatékonyabb pusztítás, mint a háború és mészárlás bármilyen más formája.
A nemi erőszakot, mint harcmodort eredetileg a ruandai tucik 1994-es lemészárlásért felelős hutu harcosok tették népszerűvé Kongóban, akik – miután Ruandából elmenekültek – kongói menekülttáborokban, majd a kongói dzsungelben találtak menedékre, és fegyverkeztek újra fel. Későbbi években, a kongóban pusztító – több mint ötmillió ember halálával járó – háborúskodás alatt a kongói katonák is elkezdték tömegesen és brutális módokon megerőszakolni a nőket és a kicsi gyerekeket.
Kongó a világ legszegényebb országa, ugyanakkor az egyik leggazdagabb, ami a kiaknázatlan erőforrásait illeti. Kongóban található azoknak az ásványoknak a 80%-a az afrikai kontinensen, amelyeket elektrotechnikai eszközökben alkalmaznak. A véres harcok alapja részben a kincsek fölötti jogokért folytatott harc.
De miért vált Kongóban egy helyen, egy időben adottá minden, ami miatt a világ egyik legveszélyesebb helye lett a nők számára? Hogy 1998 óta több mint félmillió nőt és kislányt erőszakoltak meg ebben az országban mészárosok módjára? Ehhez több faktor kell: 1. A társadalomban az erőszak mértéke már a ruandai gyilkosok érkezése előtt is nagyon magas volt. 2. A férfiaknak soha nem kellett Kongóban a nemi erőszak miatti büntetéstől tartaniuk. 3. A nők és a férfiak társadalmi státusa és jogai fényévekre voltak egymástól. 4. Az egymással szemben álló erők, a ruandai harcosok és a kongói katonák közül mindkét fél egyetértett a nemi erőszak háborús fegyverként való alkalmazásával. 5. Továbbá a gyerekkatonák, akik szülők nélkül, elnyomásban, erőszakra kényszerítve és az erőszakot megszokva nőttek fel, még nevelőiknél is brutálisabb férfiakká váltak felnőttként. Egyszer egy asszony megkérdezte az őt megerőszakoló férfit, hogy miért teszi ezt vele. A férfi annyit mondott: „Mert már úgyis halott vagyok.”
A City of Joy projektet kongói erőszak-áldozatok álmodták meg és nem kis részben maguk építették. Az alapító és fő anyagi támogató Eve Ensler az otthon 2011-es megnyitása óta. A áldozatok hat hónapig tartózkodhatnak a minden külső beavatkozástól védett, zárt területen, lelki segítséget, jogi oktatást kapnak, írni-olvasni és gazdálkodni tanulnak, önvédelmi és internetes ismereteket szereznek. Az a cél, hogy mire elhagyják a rehabilitációs központot, képesek legyenek lábra állni – nemcsak fizikai értelemben.
