fotó: flickr.com
CSAK ROHAN MINDEN
EMBEREK, VONAT, ÉLET
ÉN MÁR NEM FUTOK
UGYANODA ÉR MINDEN
HOVÁ MAJD ÉN IS ÉREK
(tanka)
HOVÁ?
Hozzászólás
élet címkével jelölt bejegyzések
NEGATIVITÁS
Illusztráció: Leon Zernitsky
A poharam félig tele
Szerinted majdnem üres
Túl erősen tűz a nap
A rét? Túl füves!
Nevetnek a teremben
Ragadós a jókedv
A sarokban ülsz, csendben,
Ez az, ami jól megy.
Nem vonódsz be
Nem hagyod magad.
Azt hiszed, kívül állsz
Rád semmi nem ragad.
Miért jó ez így?
Kizárod a rosszat,
De vele minden jót is,
Mit az Élet hozhat.
Nehéz dolog felismerni:
Rossz a mágnes túlfelével
Mindenkihez közeledni.
PÁ
Reggel: a Nap kalandos órája: kizárólag úri szeszélyem Diktálja hogy a négy közeli Alternatíva közül melyik Boltot részesítem ma előnyben Tej és Kifli Szempontjából: utána hazamegyek, dolgozok Délutánig, hogy másnap is mehessek közértbe: míg a Világ a Világ.
A közért előtt azonban Változás: egy Ember fekszik a földön, körülötte narancssárga ruhás Mentősök guggolnak: járókelők Kommentálják az eseményeket. Közelebb megyek.
A sovány Férfin éppen Újjáélesztés történik: már kipreparálták a szakemberek: infúziót Fűztek a karjába: a szájából átlátszó Cső lóg ki: ezen keresztül Lélegeztetik: közben egyikük a Szívét döngeti a szegycsonton át: erőteljes ritmikus Mozdulatokkal. A Földön köröskörül különféle Műszerek: elektromos Kijelzők: imponálóan Nagy apparátus. Pár csepp Vér is. „Túrta az Orrával a földet, de nagyon” – mondja az egyik Néző.
Gondosan Szemügyre veszem a Férfit: jéghideg földön fekszik Érzéketlenül: vékony Kabátban a nyirkos januári Hidegben a lehorzsolt orrával: sokkal Melegebb kabátra lenne szüksége: a Fején sincs semmi: gyér Haja csatakos: valahova leeshetett a Sapkája. A Cipője viszont nagyon Jó: vastag talpú: vadonatúj: meleg Bőrcipő: talán Karácsonyra kapta. A Buszmegállóban állt: hirtelen Összeesett – ezt hallom az iménti nézőtől.
Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje
A Férfi vonásai Tökéletesen ellazultak: máshol Van: Alszik: teljes Nyugalomban tűri, hogy Dolgozzanak rajta és szájtátva Nézzék: nem kell Törődjön vele, nem az ő Felelőssége. Ujjai meg-megrándulnak: de nem tudni: az Élet pislákol-e benne: vagy az őt érő fizikai Attrocitásokra válaszolnak reflexből az Izmok. A Bőre fakó: illetve teljesen Kék: a kékesszürke különböző Árnyalataiban testrészek szerint: a füle Karimája: az orra Hegye: a csuklója. Néhol egészen szederjes a színe.
Ismerem ezt a Színt. A nagyanyám Keze: az apám Szája Széle és feje Búbja utolsó délutánján: szerelmesem Bőre színe a Vérmérgezéskor: anyám Arca két holt Hét után… Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje. De úgy látszik: a Férfiban még van Élet: újabb Eszköz kerül elő: a Filmekből ismert két Vasalóhoz hasonlatos Szerszámmal elektromos Ütéssel próbálják a mentősök dobogásra bírni a Néma Szívet. Újra és újra: nem hagyják abba: vagy Tízszer egymás után. Már legalább Fél órája tart. Hosszú.
Nagy László kilenc kérése
Ima ez, de hétköznapi ima. Azért is vettem elő február idusán: hogy imádkozzam, vagyis inkább szégyellősen kérjek, s ebben Nagy László legyen a közvetítőm. Aki a legszebben és legegyszerűbben képes óhajtani a tavaszba forduló év áldásait.
Ő persze nem használ ilyen nagy szavakat, amilyenre én máris ragadtattam magam, mint „áldás”.
Amiket ő kér, egyszerű szavak és egyszerű javak:
szerencse
szerelem
forró kemence
gabona
parola
láng
válasz
fény
élet
És ahogy sorolja őket, a verslüktetés is olyan könnyed, fölszabadító érzést szül bennünk. Rövid szavak, rövid sorok, erős, magyaros hangsúlyok… Könnyű mondani, könnyű megjegyezni. Egy dal. Éneklik is sokan, s feloldódnak, még könnyedebbé válnak a szavak a dallamban. Pedig ahogy az eredeti szövegek engedjük hatni magunkra, mégis az derül ki, hogy súlyos dolgokról is szó van itt, nem kótyavetyéli el a költő olcsón az istenhez való szólás lehetőségét.
Kér persze egyszerű életkellékeket: meleget, ételt, párt a szaporodáshoz. De minden apró részletben, amit óhajt, ott az egész. Szerényen beérni látszik a kevéssel, de karakánul mindent akar. Kicsi ember az Istennel szemben. Még azt sem ismeri el, hogy kér. Valójában azt mondja: ez nekem jár.
Nagy László
Adjon az IstenAdjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
S hogy mi jár ennek a Lászlónak, aki mindnyájunk helyett emel szót?
Bizony több mint eleség és fűtött szoba. Nézzük csak a tíz szóba öntött kilenc kérést! Amik keretbe fogják: szerencse és élet. Talán ennyi elég is lenne önmagában, a többi csak cizellálás.