SORS CIPŐBOLT

Máthé IvettA macskaköves, életlen utcasarkon mindig csend volt. A lecsapott úttalálkozás síkja nyugodt előtere lett az ajtónak, melynek mindkét oldalán díszes sárkaparó – kutya nézett két irányba. A három lépcsőfok, mely felfelé vitt egy zöld, üveges fa ajtóig félkörívet zárt be, és szépen rímelt az ajtó fölé kinyúló féltetőre. Az ablaküvegen, fehér betűkkel ez a felirat volt olvasható:

Grósz Cipészmester
Javítás és Méretre varrás
5884809039_30bf6a4a5a_z1

   Sosem volt nagy jövésmenés sem a bolt előtt, sem a boltban. Egy ember bement, egy kijött, akár az orvosnál. Ma is csak egy „zöld kabátos” ment be barna félcipőjében, ki viszont már egy fekete lakkcipőben távozott.

A közeli műteremablakból néztem néha, akár egy szellem. Röstelkedve, hogy kilesem az idegenek életét. Tetszett a bolt ódon hangulata, egyedi, mégis már-már megszokott kinézete. Azt viszont egy idő után megfigyeltem, hogy az arcok visszatérnek.Ruhájuk ugyanaz, de a lábbelik mindig mások.

Azon a hajnalon is, mikor nem tudtam tovább aludni és beültem a szokásos helyemre, kezemben egy bögre teával, és bámultam azt a különös utcasarkot, a tegnapi „zöld kabátos” ismét abban lépett onnan ki, mint amiben tegnap betért.

Azt éreztem, hogy le kell mennem. Beleugrottam viseltes cipőmbe, és leszaladtam a lépcsőkön, az úttesten átérve bekukucskáltam az ajtón. Láttam, hogy bent a boltban, szép rendben a földön, és a fal melletti polcokon sorakoznak a különböző topánok. Ebben a pillanatban az ajtó magától kinyílt, a kis csengettyű megszólalt, és én akaratlanul is előre léptem egyet, s már bent is voltam az üzletben.

– Hahó – kiáltottam bátortalanul, de semmi válasz. Nézegettem a lábaim előtt sorakozó lábbeliket. Változatosak voltak, mind méretben, mind fazonban és színben.

Egyszer csak megakadt a szemem az egyik pár cipőn, s nagyon megtetszett. Egy ezüst félhosszú csizma, kis pánttal és csattal az oldalán. Levettem hát sajátomat és kiemeltem a csizmát. Hogy ne lehessen észrevenni a megbontott rendet, a magam lábbelijét helyeztem a sorba, az ezüst helyére.

353372748_1258276bc2_z

Folytatás

Abody Rita - Sorminta Reggel: a Nap kalandos órája: kizárólag úri szeszélyem Diktálja hogy a négy közeli Alternatíva közül melyik Boltot részesítem ma előnyben Tej és Kifli Szempontjából: utána hazamegyek, dolgozok Délutánig, hogy másnap is mehessek közértbe: míg a Világ a Világ.

A közért előtt azonban Változás: egy Ember fekszik a földön, körülötte narancssárga ruhás Mentősök guggolnak: járókelők Kommentálják az eseményeket. Közelebb megyek.
A sovány Férfin éppen Újjáélesztés történik: már kipreparálták a szakemberek: infúziót Fűztek a karjába: a szájából átlátszó Cső lóg ki: ezen keresztül Lélegeztetik: közben egyikük a Szívét döngeti a szegycsonton át: erőteljes ritmikus Mozdulatokkal. A Földön köröskörül különféle Műszerek: elektromos Kijelzők: imponálóan Nagy apparátus. Pár csepp Vér is. „Túrta az Orrával a földet, de nagyon” – mondja az egyik Néző.
Gondosan Szemügyre veszem a Férfit: jéghideg földön fekszik Érzéketlenül: vékony Kabátban a nyirkos januári Hidegben a lehorzsolt orrával: sokkal Melegebb kabátra lenne szüksége: a Fején sincs semmi: gyér Haja csatakos: valahova leeshetett a Sapkája. A Cipője viszont nagyon Jó: vastag talpú: vadonatúj: meleg Bőrcipő: talán Karácsonyra kapta. A Buszmegállóban állt: hirtelen Összeesett – ezt hallom az iménti nézőtől.

Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje

A Férfi vonásai Tökéletesen ellazultak: máshol Van: Alszik: teljes Nyugalomban tűri, hogy Dolgozzanak rajta és szájtátva Nézzék: nem kell Törődjön vele, nem az ő Felelőssége. Ujjai meg-megrándulnak: de nem tudni: az Élet pislákol-e benne: vagy az őt érő fizikai Attrocitásokra válaszolnak reflexből az Izmok. A Bőre fakó: illetve teljesen Kék: a kékesszürke különböző Árnyalataiban testrészek szerint: a füle Karimája: az orra Hegye: a csuklója. Néhol egészen szederjes a színe.
Ismerem ezt a Színt. A nagyanyám Keze: az apám Szája Széle és feje Búbja utolsó délutánján: szerelmesem Bőre színe a Vérmérgezéskor: anyám Arca két holt Hét után… Két éve: hogy Anyám végérvényesen megszökött csillapíthatatlan Érzelmi sóvárgásaim elől: sehogy sem akart Megfelelni: most megnézem hogy is Csinálta pontosan: elkezdett Érdekelni a dolog Mikéntje. De úgy látszik: a Férfiban még van Élet: újabb Eszköz kerül elő: a Filmekből ismert két Vasalóhoz hasonlatos Szerszámmal elektromos Ütéssel próbálják a mentősök dobogásra bírni a Néma Szívet. Újra és újra: nem hagyják abba: vagy Tízszer egymás után. Már legalább Fél órája tart. Hosszú.

Folytatás