Kopasz volt és bogyószemű. Ízig-vérig nő már baba korában. Egycentis haját gumiztuk, szalagoztuk, csatoztuk, a pörgős szoknyához, kopogós cipőhöz kellett a frizura is.
Szőke, loknis hajú angyalka lett, copfoztuk, bodorítottuk, bandázsoltuk a rakoncátlan fürtöket, amibe nyolcadikban hol vörös hol rózsaszín tincs került, vagy épp játszott a színekkel a platinaszőke és a fekete között.
fotó: Khánh Hmoong, flickr.com
Egyre csak nőtt, nőtt az a haj, s a népművészeti szakközépben a sorsa is megpecsételődött: hiába a trendek, hiába a plázabarátnők, ő hosszú hajú lány maradt, szigorú, hátrafésült lófarokkal, maximum kalácsba fonva, a színpadon felkontyolva. Egyszerűen, természetesen, mogyorószőkén.
