Hova mennek, esküvőre? – magyar anyák délolasz útinaplója

3. nap
Kezdünk a délolaszokra hasonlítani: egyre később kelünk, és egyre több kávét iszunk, hogy ébren tudjunk maradni. A citromos pogácsa kicsit kihűlt, és nem várt meg minket, aki sütötte. Nem is baj, legalább nem hálaistenkedtük el az egyébként is elúszni látszó napunkat.
Alberobellóba készültünk a trollokhoz, Google barátunk segítségével. Napi egy busz közlekedik Nociba, onnan lehet vonattal tovább utazni és megnézni a trulli kunyhókat. A Google viszont nem jelölte, hogy hol van a buszmegálló. Sebaj, a kávézóban biztos segítenek. De sajnos a délolaszok nem beszélnek idegen nyelveket, így olaszul próbáltak meggyőzni minket arról öten, hogy 1. Nincs ilyen település, hogy Noci, 2. Nincs buszközlekedés Molában, 3. Maradjunk inkább és igyunk még egy kávét!
3napElsőkép

Folytatás

Primitivótól Brindisig – magyar anyák délolasz útinaplója

1. nap
Na. A délolaszok későn reggeliznek, és tökre rendben van, hogy mi is délben kezdünk el különböző édes süteményeket majszolgatni Debora barátjánál Mola di Bari egyik bárjában, ahol összesen csak egy asztal van. A tulaj nagyon délolasz, a szeme ragyog, a mosolya ördögi, a nevét nem tudjuk, de isteni kávét főz, a kávéfőzője szuperszonikus, az is csillog-villog és néha felemelkedik.
A délolaszok fél pillanat alatt főzik a capuccinót, amit röptében kell elkapnod, és ők megisznak belőle naponta tízet, állva, míg a kasszánál a fizetésre várnak.
A délolaszok nem koszosak. Csak nem feszülnek rá a tisztaságra. De. Debora szállodája, a Citofonare olyan guszta, meg tiszta, hogy enni lehetne a földről.
SzusMotor

Folytatás