Mészáros Judit
Fish&chips
Már legalább ezerszer megbántam, hogy kidobtam Tibit. Még az öntelt, pattanásos fejét is könnyebb volt elviselni, mint ezt az átkozott magányt. Harmadik hónapja már, hogy regisztráltam ezen a nyomorult társkereső oldalon, és ennyi idő alatt csak ez az angol pasi talált meg magának. De mégis, mit kezdhetnék én egy angollal?!? Meg sem mertem nézni a képét, mert ugyan milyen lehet? Bizonyára nagyfejű, ráadásul ronda, a bőre vélhetően fakó, mondhatni hófehér, a haja egészen biztosan vörös. És milyen testalkata lehet valakinek, aki állandóan rántott halat eszik krumplival és borsóval… Reni barátnőm mesélte, egyszer volt „szerencséje” egy kékvérű angolhoz, aki bár végtelen módon udvarias volt, ugyan akkor pocsék szerető. Ugyan kell-e ez nekem? És a híresen hírhedt angol humor? Hogy fogam én azt megérteni, mikor talán még ők maguk sem értik. Most pedig itt ülök ebben az angol pubban, jó, mentségére legyen mondva, a helyet én választottam, de ugyan mi mást választhattam volna egy Adam Smith nevű férfival való találkozásra? És miről fogunk beszélni? Hogy hogyan élt két hónappal ezelőttig azon a szigeten? Istenem, add, hogy kalapja ne legyen, és ne hordjon szandált zoknival!
– Good evening Madame, are you Katalin Kiss? My name is Adam.
A fogam nagyot koccan a poháron, amiből épp sört kortyolok.
– Őőőőő, yes , I am. Mondom lányos zavaromban, hiszen a szavam is eláll attól a magas, csillagszemű, barna hajú Adonisztól, aki előttem áll. Jóságos ég, egyszer az életben lehet ekkora szerencsém? Már folytatnám is tovább a megismerkedésünket, amikor összehúzott szemöldökkel megszólal:
– I’m really sorry, but I thought all hungarian ladies were beautiful… – veti oda az úr, majd angolosan távozik.
Horváth Rebeka
Lélekedzés
Hosszas rábeszélés után engedtem a nyomásnak. Félreértés ne essék, nem meggyőződésből cselekedtem. A konditeremnél ellenszenvesebb helyet ugyanis nem nagyon tudtam elképzelni, de barátnőm addig rágta a fülemet, míg elkísértem. Egész úton lelkendezve köszönte, hogy nem kellett egyedül mennie:
– Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Csak első alkalommal kell kíséret, nyugi, tudod, hogy utálom egyedül felfedezni az új helyeket… De nagyon menő lesz, meglátod!