Angyalok jönnek, angyalok mennek

Molnár Gabriella - Vers, reggelire

Kegyelmi pillanatok mindnyájunk életében vannak. Talán amikor ismét eggyé válik a világtöredék, és velünk vannak az angyalok. A versben ahhoz a pillanathoz érkeztünk azonban, amikor elmennek.

Almát kínálsz nekik, mikor megjönnek – más nincs a háznál – és picire húzott angyalságukat csodálod. De nem sokáig gyönyörködhetsz bennük. Menni kell.

Giotto angyalai – a születés kegyelmi pillanatában is
ott vannak (forrás: mariaut-del.blogspot.com)

Tudom, önkényesen helyettesítem be az angyalokat a felnövő gyermekekkel, de hát nekem ezt mondja most a vers. Hiszen ahogy a gyerek, az angyal is „vendég a háznál”. Mikor jönnie kell, jön, mikor itt van, örülni lehet és dédelgetni kell, amikor pedig elmegy: elengedni. Az én értelmezésemet erősíti a költő néhány apró, angyal-jellemző szava. Tehetséges, művészi hajlamú lehet Ariel, hiszen karénekes. Rafael kötelességtudó, nem lehet eltéríteni. De megy Gábor is, a pelyhesállú kamasz. Alig nőtt ki a gyerekkorból, lépései, mint a hirtelen növő fiúké, ingatagok. Talán Mihály a kedvenc, a vörösderes hajú, aki máris férfias: látod benne a leendő apát. Igen, én anyaként látom őket. Szükségem van egy angyalszakértőre, hogy angyalságuk minéműségét is értsem.

R.Kövér Balázs, angyaltanácsadó, a Nők Lapja Café asztrológusa

Elolvasta a verset (itt az első két rész következik most) és kommentárokkal látta el R. Kövér Balázs, angyaltanácsadó, a Nők Lapja Café asztrológusa.

Nemes Nagy Ágnes
A LOVAK ÉS AZ ANGYALOK

Jönnek

Isten hozott, szép angyalok.

Elvermelt almát adhatok.

Ki küldött vajon vigaszul?

Itt egy jonatán, egy batul.

Féltem nagyon, hogy a szemöldök-

fában homlokkal összetörtök,

és tört angyalt hogy ápolok?

Be szerencsével jártatok!

Mint a petróleumlángot, kicsinyre

húztátok angyalságotok.

 

Mennek

Először fölkelt Áriel,

aki a karban énekel.

Azután fölkelt Rafael.

Ne menj még, kérlek. – Menni kell.

Az ifjúságtól, lustaságtól

hullámos-léptű, lassú Gábor

indult aztán. – Ne menj. – Az arca

pelyhes volt, mint a fűzfabarka.

Utolsónak maradt Mihály.

Vasderes-színű tüske-hajjal,

mint az apák, ez olyan angyal.

– A csuhád csücskét megfogom,

az alma kásás volt, tudom,

de nincs más, nincs más, nincs – megállj!

És mégiscsak elment Mihály.

Folytatás

Alma faágon

Balázsy Panna - RSVP

Az alma egészen biztos, hogy bio. Azért merem ezt így, kerek-perec kijelenteni, mert a mi kertünkből való. Nem érte az égvilágon semmi vegyszer, bár sajnos, esőt sem kapott túl sokat idén.

Az almafa lombkoronája is egy almához hasonlít – telt és kerek. Elreppennek felette a kecses, palaszürke gerlepárok, akiket mégsem szívelek. Mindig nagy, fehér plecsnit hagynak a kerti székek támláján. Ilyenkor átszalad rajtam egy mérges villám, aztán letörlöm és nézem tovább a szálló gerléket.

Az almafa, ha ingatlan lenne, egy budai kétszobás lakásnak felelne meg, mert hepehupás alatta a talaj, viszont kiváló helyre ültették. Azért kétszobás, mert a kerti fa hierarchia tekintetében nem áll az első helyen: azt az öreg, terebélyes diófák vezetik, mint nagypolgári kúriák. Számomra szeszélyesen, a természet rendjének azonban megfelelően terem: egyik évben roskadozik, mint a népmesékben, máskor alig ad valamit. Idén kitett magáért.

Folytatás