Láttam alkonyatot és napkeltét
lápok és szélfútta hegyek fölött
eljönni, komolyan és oly szépen
mint lassú, ódon, spanyol dallamok;
Láttam a hölgyet, akit április
magával vitt a nárciszok közé,
mikor újra zsendült, sarjadt a fű
s a tájon langyos eső ballagott.
Hallottam a rügyfakadás dalát,
a tenger ős, monoton énekét,
Láttam különös, messzi tájakat
hajók fehér vitorlája alól,
De a legszeretettebb szép, mind közt,
miket Isten nekem megmutatott,
az az ő hangja, haja, szeme, s az,
ahogy ajka piros íve hajol.

JOHN MASEFIELD  (1878 – 1967)

Fordította: Sinóros-Szabó György
* * *

 BEAUTY

Have seen dawn and sunset
on moors and windy hills
coming in solemn beauty
like slow old tunes of Spain;
I have seen the lady
April bringing in the daffodils,
bringing the springing grass
and the soft warm April rain.
I have heard the song of the blossoms
and the old chant of the sea,
And seen strange lands from under
the arched white sails of ships;
But the loveliest things of beauty
God ever has showed to me
are her voice, and her hair, and eyes,
and the dear red curve of her lips.