Rólam szól a mese

Balázsy Panna - RSVP

Lehúztuk a redőnyt és a gyerekszoba teljes sötétségbe borult. Az előszobára néző üveges ajtóra úgy tettük rá a lepedőt, hogy rajta maradjon, amikor becsuktuk az ajtót. Ideiglenesen engedélyeztük a villany felkapcsolását, de csak addig, míg a diavetítőbe befűzte a filmet a nagymamánk.

Utána mindannyian lekuporodtunk a földre, és teljes átéléssel, megtörhetetlen figyelemmel néztük Winnetou és fonetikusan ejtett, Old Shatterhand nevű barátja kalandjait. Csak néztük és néztük, míg a nagy sötéttől megfájdult a szemünk, bár addigra már háromszor levetítették ugyanazt a filmet és közel járt a diavetítő a felrobbanáshoz, fémváza annyira felmelegedett.

Gyerekeink ugyanúgy élvezik az indiános meséket, mint Andris öcsém és én három évtizeddel korábban. A nagy Országh szótár tartja a lepedőt a könyvespolcon, a kékes fémes diavetítő pedig ugyanaz a régi, és cseppet sem csinálja gyengébben a dolgát, mint annak idején. A lányok tátott szájjal nézik és hallgatják a MESÉT. A szalag végére még azt is odabiggyesztették, hogy 9 Ft-ba került. Ma is annyi, csak előtte van még legalább két másik szám is, csakúgy, mint a fagylalt esetében, ami „azénidőmben” 50 fillér volt, ma meg…

Winnetou és Old Shatterhand

A  rövid figyelmi képességű gyerekembereknek gyors vágásokkal készülő mai filmek bűvöletében a csigalassú diafilm-tekerés ellen mégsem lázadnak a csemeték, sőt, sokkal inkább családi programnak tekintjük, mint a plázás, agyonsózott pattogatott kukoricás mozi nézést. Nati lányom így magyarázta: „Apa mesélése alatt kicsit elszunyókálok, a moziban viszont izgulok”.

A négy év korkülönbség a nagy kislány és a kis nagylány között a mesékben is sokat számít. A nagylány már csak legyint, ha boszorkás-félelmetes-sötét erdős részhez érünk, a kicsi még befogja a fülét és odébb áll. Boldizsár Ildikó meseterapeuta csodálatos ’Boszorkányos Mesék’ könyvének boszi meséi alatt azonban nem megy sehová. Szerintem nincs ember, akit ne ragadna magával. Boldizsár Ildikó szerint sok mindent elárul egy emberről, melyik a kedvenc meséje. Nem tudom, mit jelent, de nekem a Holle Anyó, Mary Poppins és Harisnyás Pippi mindig nagyon bejöttek. Imádtam, ahogy a kenyerek sikoltoztak, hogy vegyék már ki őket a kemencéből és a lány kivette a forró kenyereket. Nagyon szerettem a Mary Poppins kezdő mondatát: „Szép, hideg idő volt a Cseresznyefa utcában…” És odavoltam azért a jelenetért, amikor Harisnyás Pippi mosogatás helyett megfogta a terítő négy sarkát, és bevágta tányérostul-poharastul-maradékostul a szemétbe. Ezt felnőttként időnként nagyon szívesen megtenném.

És odavoltam azért a jelenetért, amikor Harisnyás Pippi mosogatás helyett megfogta a terítő négy sarkát, és bevágta tányérostul-poharastul-maradékostul a szemétbe.

Mostanában ismét meglátogattak minket ezek a mesék, és hál’istennek nem lettek porosak, ugyanazt érzem, mint régen. Egyre csak hull a hó a világban, a nevetéstől könnyűek lesznek és felszállnak a plafonig, Tommy és Annika pedig gyakran vendégeskedik a bátor tengerész kapitány lányánál.

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.